Hosszabb blogposztban lamentált azon a Facebook alapítója és pár százalékban tulajdonosa, Dustin Moskovitz, hogy a munkavállalóikat túlságosan megdolgoztató cégek igazából senkinek nem tesznek jót. Nem csak a dolgozóknak ártanak, de maguknak is. Moskovitz maga is írja, hogy bejegyzését alapvetően az IT/tech-szektorban szerzett tapasztalatai motiválták, de szerinte más iparágakban is hasonló tendencia figyelhető meg.

Minderre nemrég döbbent rá, amikor végzős középiskolások kérdezték arról, mit tett volna máshogy eddigi életében. És ekkor jutott arra, hogy olyan dolgok hiányoznak neki, mint hogy többet kellett volna aludnia, rendesebben edzenie, jobban megválogatnia, hogy mit eszik és iszik.

És szerinte ha minderre jobban odafigyelt volna, annak pont nem a karrierje látta volna kárát. Mert mindez hatékonyabbá tette volna: jobb vezetővé és jobban összpontosító munkavállalóé. Kevesebb pánikrohama lett volna és kevesebb súlyos egészségügyi tünete, például a húszas éveiben megjelenő hátfájdalma is elmaradhatott volna. Ha jobban figyelt volna életére, kevesebb cégen belüli konfliktusba kellett volna belemennie, mert kevésbé lett volna frusztrált és ideges állandóan.

Röviden, több energiám lett volna, amit okosabban használhattam volna fel, és boldogabb is lettem volna.

- írja Moskovitz, aki szerint nem az történt, hogy az egyik célért (karrier) feláldozott egy másikat (egészséges, boldog élet). Hanem mindkét oldalt feláldozta.

Szerinte alapvető félreértés az a közkeletű elképzelés, hogy a negyven órás munkahét és a hétvége az egy nagy kompromisszum eredménye a kapitalizmus és a hedonizmus között. Mindez valójában Henry Ford alaposan kigondolt, profitmaximálásra irányuló kutatásainak az eredménye, még a múlt század elejéről. Azóta pedig számos kutatás megerősítette, hogy több eredménye van annak, ha embereknek kevesebb napot és kevesebb órát kell dolgozniuk.

Ezek mind egy irányba mutatnak: heti 40-50 órányi munka fölött a munka járulékos haszna meredeken és gyorsan esni kezd. Ahogy azt is kimutatták már, hogy lehet ugyan, hogy többet lehet kihozni az alkalmazottakból, ha mondjuk egy projekt zárása előtti hetekben nagyon durván hajszolják őket (angolban ez a crunch time), de utána ennek meg kell időben és erőforrásban fizetni az árát, amíg felépülnek mindebből. Az pedig csak illúzió, hogy ez a hajsza hosszabb időn keresztül fenntartható.

Mégis ez jellemző jelenleg a techvilágra. És  Moskovitz szerint ezek a cégek

egyszerre teszik tönkre az alkalmazottaik magánéletét és közben nem kapnak mégsem semmit ezért cserébe.

Közben pedig egymást érik a hírek arról, hogy mennyire megterhelő és egész életet kívánó elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki ebben a szektorban helyezkedjen el. És sok másban is persze, kezdve a jogi pályától a pénzügyi világig.

Hogy miért teszik mégis ezt a cégek? Moskovitz szerint egyrészt mert nem ismerik ezeknek a kutatásoknak az eredményét, vagy ha igen, azt gondolják, rájuk mindez nem érvényes, valamint úgy állnak hozzá, mint ami sokak szemében a növekedésnek és a szenvedélynek egy kulturálisan előállított jele. Ha nem így viselkedsz, nem akarsz elég nagyra nőni, elég sikeres lenni.

De Moskovitz szerint ezen értékek között a valóságban nem létezik konfliktus. Lehetséges egy egészséges egyensúlyt teremteni munka és magánélet között még a rideg, profitorientált világban is. Maximalizálható a sebesség és a boldogság egyszerre, teszi még hozzá. A Facebook-alapító szerint arra fontos emlékezni, hogy életünk legszebb éveiről mondunk le a munka javára, ezért érdemes ezt ésszel tenni: összefér az, hogy nagyszerű dolgokat csináljunk ÉS közben jól érezzük magunkat.