Olaszországban szellemvárosoktól várják az ingatlanpiac feltámadását: az országban ezrével találni olyan településeket, amelyeket elhagytak lakóik már évtizedekkel ezelőtt. Legalább hatezer olyan településről tudni, amely már üres, és további tizenötezerben már olyan kevesen laknak, hogy nem tudják fenntartani a többnyire középkorban épül, értékes épületeket.

Akinek van elég pénze, akár egy egész falut is vehet magának.
A szellemvárosok főleg az ország fejletlenebb középső és déli területein állnak. A lakosság nagy része lelépett, a sokszor nagyon értékes középkori és reneszánsz épületek maradtak. A városok teljesen úgy néznek ki, mintha megállt volna bennük az idő.

Mivel az államnak nem lenne elég pénze megmenteni ezeken a helyeket, ezért inkább a magánbefektetőket akarják ösztönözni, hogy kezdjenek valamit a szellemvárosokkal.

Néhány jobban sikerült felújítási projekt után az országban kezdenek rájönni, hogy az elhagyatott helyek felfuttatásával lehetne még följebb tekerni a turizmust, ahelyett, hogy a már így is túlzsufolt turistaszenzációkat, Rómát és Firenzét nyomatnák..

A kormány tavaly indította el az Art Bonus programot, amivel adókedvezményt adnak az olyan beruházások után, amelyek a kultúrába tesznek pénzt. Ettől azt várják, hogy több magánbefektető fog felújítani a szellemvárosokban.

Mindenki lelépett

Voltak olyan középkori városok, amiket egy földrengés vagy áradás után már nem érte meg újjáépíteni. Majd az ipari forradalom idején aki csak tehette, a fejletlenebb mezőgazdasági vidékekről átköltözött a nagyobb városokba munkát keresni. A legreménytelenebb déli területekről elinduló emberek pedig meg sem álltak az USA-ig vagy Kanadáig. 1880 és 1920 között a szegénység elől menekülve több mint 4 millió olasz költözött át Észak-Amerikába, volt hogy egész falvak néptelenedtek el.

Ma már elég hihetetlennek tűnik, de a mostanában a legmagasabb életminőség szinonímájaként emlegetett, turistaparadicsom Toszkána a hatvanas években majdnem kiürült, a mezőgazdasági termelésből nem tudtak megélni a helyiek, elindultak az iparosodott nagyvárosokba. A vidék felvirágzása csak a borászat és a turizmus fellendülésével, a nyolcvanas években indult meg. Ma pedig Montalcino, Montepulciano vagy Chianti környékén aranyárban vannak a földek, és egyre inkább a borok is.

Megjött a pénz, visszatért az élet

Santo Stefano di Sessanio a 19. században kezdett elnéptelenedni, mikor a gyapjúkereskedelem visszaszorulása miatt a térség kezdett elszegényedni. Nagyjából 70 lakosa maradt az elmúlt évekig, amikor egy olasz-svéd milliomos elkezdte felvásárolni az épületeket, hogy hotelt nyisson a lepukkant faluban. A helyiek először hülyének is nézték Daniele Kihlgrent. 2008-ban nyitotta meg az első szállodáját, a Sextantiót, amihez még az egykori bordélyüzletet is felújította.

Eddig 10 millió eurót fektetett a projektbe, amivel mostanra sikerült elérnie az 50 százalékos kihasználtságot, és a szállodák elkezdtek nyereséget termelni. Egy éjszaka most 100-400 euróba kerül nála. Úgy tervezi, hogy még 10 másik szellemvárosba is bevásárolja magát. Az ingatlanok ára a városban 300 százalékkal megugrott, mióta megvette őket. A településre pedig elkezdtek visszaköltözni az emberek. A szálloda mellett már nyitottak több éttermet és butikot is.

Sokszor évekig tart, amíg ezeket a helyeket lakhatóvá tudják tenni. Mikor a két nápolyi építész, Gennaro Matacena és Matteo Scamella 1994-ben először Postignanóba jártak, csak romokat találtak. Hozzáláttak megkeresni a korábbi tulajdonosokat, hogy meg tudják venni az ingatlanokat, így összejött nekik 59 darab. 19 évig tartott, amíg el tudták intézni a hivataloknál, hogy megkapják az engedélyeket az átalakításokra és felújításokra, de ez is összejött. Rendbe hozták a régi pajtákat, istállókat, iskolákat, de még a börtönökből is luxusingatlanokat alakítottak ki, amiket nyaralóként adnak el.  A régi templomot pedig koncertek és konferenciák szervezésére adják ki.

Matacena szerint egy építész nem is kívánhatna többet annál, mint hogy lehetősége legyen úgy átalakítania egy egész falut, ahogy neki tetszik.

Akkor vigyétek ingyen!

Hogy a régi házak megmeneküljenek a pusztulástól, a szicíliai Gangi község az év elején azzal próbálkozott, hogy ingyen ajánlották fel az épületeket. A júniusban közzétett közleményükben már azt ajánlották, hogy bármelyik uniós állampolgár vagy cég kaphat náluk egy ingyen házat, ha vállalja, hogy négy éven belül teljesen rendbe hozza azt. A felújítóknak még segítenek is kiigazodni a helyi viszonyokban, nehogy valakit az olasz bürokrácia riasszon el a befektetéstől.

Korábban Salami városa is próbálkozott hasonlóval, a város polgármestere egy euróért kínálta fel az 1968-as földrengésben elpusztult épületeiket, ha valaki két éven belül felújítja őket.

Hátha az eBay-en elmegy

Pratariccia egy középkori toszkán falu, de az 1960-as évekre elnéptelenedett, amikor a helyi parasztok és pásztorok inkább elmentek gyári munkásnak a városokba. Mivel a tulajdonosaik nem nagyon tudtak mit kezdeni vele, 2012-ben úgy döntöttek, hogy  2,5 millió euróért meghirdetik az eBay-en. Ezért 25 épületet kínáltak és melléjük 8 hektár földet. Bár az ingatlanosok szerint még további 1 milliót rá kellene költeni az épületekre, mert sem áram, sem víz nincs a területen, de még autóút is csak nyomokban található. Állítólag még így is voltak érdeklődők.

Craco

Craco az egyik legismertebb elfeledett város. A középkorban még egyetemi központ volt, de aztán pár földrengés, földcsuszamlás és lakosság tömeges elvándorlása miatt a 20. századra teljesen elnéptelenedett. Viszont tökéletesen megőrizte a középkori építészet jegyeit. Ma már az Európai Unió is ad pénzt a fenntartására, a turisták és a filmesek pedig felfedezték maguknak. Egy rakás kulturális fesztivált rendeznek itt, és a Quantum csendjéhez is forgattak itt jeleneteket.

Ahol a hippik beelőzték a befektetőket

A fantasztikus környezetben, Sanremo mellett, a Nizza felé vezető hegyi út mentén fekvő Bussana Vecchia még egy 1887-es földrengés után néptelenedett el. Bár az 1940-es években telepítettek ide melósokat délről, de a hatóságok az 50-es években kipakolták őket. A faluban nem volt sem áram, sem vezetékes víz, de a 1960-as évek elején elkezdték mégis belakni a hippik.. Létrehozták az International Artist Village nevű közösséget. Bár 1968-ben őket is ki akarták dobni a rendőrök, barikádokat emeltek és ellenálltak, és azóta is ott élnek.