Annyira elvitte a figyelmet a milánói expóra készített sámándobunk, ami aztán még sámándobnak is botrányos lett, hogy alig jutott figyelem az idei velencei képzőművészeti bienálléra. Pedig ott is remek a körítés.
A világ egyik legrangosabb képzőművészeti és építészeti rendezvényéről van szó. Miután a biennálénak otthont adó Giardini parkban Magyarországnak van saját pavilonja, így állandó résztvevők vagyunk.
A biennáléra figyel a világ, kiállítóként sokan akarnak megjelenni, van, aki a pénzt sem sajnálja ezért. Ott van példuál a Costa Rica-i pavilon, amit bezártak. Mégpedig azért, mert az olasz kurátor által meghívott 50 művészből mindössze négy volt anyaországbeli, a többi olasz, akiktől a kurátor 5000 eurót kért a részvételért. Hasonló trükköt próbáltak alkalmazni a kenyai pavilonban, az állami támogatás hiányára hivatkozva.
Szóval, elég felkapott rendezvény. Tavaly májustól novemberig a magyar pavilont is félmillióan keresték fel. Nem csoda, ha van olyan nemzetközi piacon is működő magyar cég, aminek fontos, hogy a logója megjelenjen a szórólapokon és a pavilonban. Pláne, ha az a cég éppen most indítja el olaszországi leányvállalatát. A Waberer's pedig pont ilyen, így jól jön ha odakint sikerül felhívni a cégre a figyelmet.
A szállítmányozással foglalkozó cég, aminek tulajdonosát, Wáberer Györgyöt júliusban nevezte ki Orbán Viktor a közúti fuvarozás miniszterelnöki bizotsának, eddig nem tűnt ki azzal, hogy a kultúra lelkes mecénása lenne. És valahogyan a velencei biennale támogatását sem kürtölik világgá.
A cég honlapján a bienalléra nincs találat. Van saját online lapja, de azon sincs nyoma, hogy támogatják a Velencei Biennálét.
Különösen érdekes a cég logójának a megjelenése a katalógusban és a pavilonban amiatt is, mert úgy tudjuk, hogy a magyar kiállításhoz nem volt szükség kamionokra.
Ezt egyébként megerősítette a Velencei Biennále Nemzeti Biztosi Irodája is. Mert ilyen is van. Ennek vezetője Balatoni Monika, Navracsics Tibor korábbi támogatottja.
Balatoni 2010-ben került kormányközelbe. Korában színházi dramaturg volt, majd lett Navracsics Tibor startégiai tanácsadója az igazságügyi tárcánál.
2010 és 2012 között a Hungarofest Nonprofit Kft. kreatív-stratégiai igazgatója lett, aztán már államtitkárnak nevezte ki Navracsics az igazságügyi tárcánál, a társadalmi kapcsolatokért lett felelős.
Amikor Navracsics átvette a külügyet, vitte Balatonit is. Itt is megmaradt államtitkárnak, a kulturális diplomácia lett a területe. Aztán Szijjártóé lett a külügy, Balatoninak pedig mennie kellett. Nem maradt állás nélkül, a szakmát meglepve az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Velencei Biennále biztosának nevezte ki tavaly ősszel.
Nem egy államtitkári poszt, de azért autó, személyi titkár és bérelt iroda áll rendelkezésre egy budai plázairodaházban.
A szakma rosszul fogadta a kinevezését, amin nem segítettek első nyilatkozatai sem. Novemberben művészek és művészeti szakemberek petícióban tiltakoztak Balog Zoltán miniszternél, aki „a biennále közel 120 éves története során eddig példátlan módon – megfelelő szakmai kompetenciákkal nem rendelkező személyt” nevezett ki.
Balatoni egyébként arról, hogy szakmailag semmi köze sincs a bienálléhoz, azt nyilatkozta a Népszabadságnak:
„Nem vagyok sem képzőművész, sem építész, noha a művészeti élet tagja voltam magam is. De miért gondolják azt, hogy csak a kortárs képzőművészetben bennfentes ember lehet a biennále biztosa, ha a fenntartónak az a célja, hogy más területeken is erősítsük a velencei jelenlétet?!”
Összesen 133-an írtak alá a szerintük dilletáns vezető miatti petíciót, Balatoni leváltását követelve. A biztos maradt.
Megkerestük a Balatoni Monika által vezetett irodát, hogy a Waberer's logó hogyan került a velencei anyagokba, mekkora összeggel támogatta a cég a magyar kiállítást, és azt mire fordították.
Az egyik meglepő válasz ez volt:
„A Velencei Biennále Iroda és a Waberer’s International Zrt. között nincs szponzori szerződés.”
A másik pedig ez:
„A Waberer’s International Zrt. a magyar kultúra nemzetközi megjelenését és megismerését elkötelezetten támogatja, segítséget nyújtva a kommunikációs tevékenységben.”
Vagyis a szállítmányozási cég valóban nem művészek itthon legyártott, szétszerelhetetlen és baromi nagy dolgait vitte ki Velencébe hatalmas kamionokkal, hanem kommunikációs segítséget nyújtott, szponzori szerződés nélkül.
Visszakérdeztünk még néhány dologra, például arra, hogy szerződés nélkül hogyan lehet cég a nemzeti pavilon főszponzora, de ezekre majdnem egy hónapja hiába várjuk a választ. Megkérdeztük a Waberers't is, de még onnan sem érkezett válasz.
Hogy a Velencei Biennále Iroda honlapja már ennek a kommunikációs együttműködésnek a gyümölcse-e, azt nem tudjuk. Ha igen, pompásan sikerült. A magyar pavilon májusban nyílt meg. Erről például ezt találtuk:
A hamarosan még nem jött el, amúgy is novemberig még nyitva van a kiállítás. A megnyitó óta egyetlen hír került fel a honlapra, az is egy hónapos késéssel, és arról szól, hogy kinevezték a jövő évi építészeti biennále igazgatóját.
Parádés az egész oldal, minden forintot megért, amit a Nemzeti Biztos keretéből erre fordítottak. Nagy kedvencem a két nyíl a pár hírt tartalamzó doboz alján és tetején. Ha a fölfelé mutató nyílra kattintasz, lefelé gördül, ha lefelé mennél, fölfelé megy. De szerencsére tényleg nem annyira zavaró, mert elég gyorsan át lehet pörgetni így is, mert olyan, mint a páternoszter.
A galériák oldalon összesen két fotósorozat van. Az egyik a 6. Velencei Gyerekfesztivál sajtótájékoztatója, ami valamikor és valahol volt, de mind a nyolc képen rajta van Balatoni Monika. A másikon pedig már részt is vesznek kabátban fázó magyar gyerekek a velencei gyerekfesztiválon. A hírek között is van erről egy mondat, de a közlemény nem nyílik meg.
A magyar pavilonról – ami valahol mégicsak a lényege a kinti megjelentésünknek és magának az irodának is ez a legfontosabb tevékenysége – nincs egyetlen kép sem.
Hasonlóan informatív az angol és olasz nyelvű verzió, hiszen mégiscsak lehetnek külföldiek, akik érdeklődnek a pavilon iránt. Lehet, hogy nem mind a félmillió tavalyi látogató volt magyar. A menük címeit és a beköszönő két mondatot sikerült lefordítani, mást – így magát a pályázatot – nem. A fotók képaláírásaival legalább nem kellett molyolni, mert fotók a pavilonról és a kiállításról nincsenek.
Még szerencse, hogy a kiállító művész, Cseke Szilárd és a kurátor, German Kinga készített egy saját honlapot. Ha azt találja meg a magyar pavilon iránt érdeklődő a Google-ben, jól jár. Ehhez azért kell használni a keresőt, mert a nemzeti biztos honlapjáról nem jut oda, hiszen egyetlen árva link sem visz át a használható oldalra. Talán túl nagy lenne a kontraszt.
Ha legalább a világ legjelentősebb kortárs képzőművészeti eseményeihez külön kis zsebkönyveket megjelentető My Art Guide sorozat velencei kötetéhez sikerült volna megadni a kiállítók saját honlapját hivatalos webcímként. De nem. Viszont valamiért nem is a nemzeti biztos irodájának kínos honlapját küldték meg. Hanem a Heti Válaszét.
„A biennále komoly imázsépítési lehetőség mind a résztvevő művészek, mind az országok számára" - nyilatkozta a hozzá nem értése miatt korábban támadott Balatoni Monika. Meg azt is, hogy: „Hiszek abban, hogy a munkám legalizálja a posztomat.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.