Fél évvel ezelőttig egy átlagosan olvasott, átlagosan iskolázott, magyarul anyanyelvi szinten beszélő ember sem feltétlenül tudta, hogy létezik olyan szó, hogy migráns. Ki tudta ugyan találni, mit jelent, de az aktív szókincsében egészen biztosan nem szerepelt.

Olyan szó ugyanis, hogy migráns, a magyar nyelvben hivatalosan nem létezett.

Most, hogy folyik a nagy migránsozás, sőt a nagy migránsozás közepette elindult a nagy migránsvita, és egyetlen ártatlan, hétbetűs szó szakítja szomorú szekértáborokra az amúgy is megtépázott nemzettestet, ráadásul egészen meglepő erővonalak mentén, radikális lépésre szántam el magam: kiderítem, mi az a migráns.

Az elhatározást tett követte: filológiai alapkutatásom első állomásaként útba ejtettem a könyvespolcot, ahonnan másfél centis porréteg alól előbányásztam a Magyar értelmező kéziszótárat (1992-es kiadás, ez van meg, bocs), és felütöttem az M betűnél. Ezt találtam:

Mint látható, a migráció után rögtön a migrén jön, migránsnak se híre, se hamva, Sebaj, három centis porréteg alatt ott bujkál a Bakos-féle Idegen szavak szótára (1989-es kiadás, ez van meg, bocs), felütöttem azt is az M betűnél, és ezt találtam:

Migráció, migrén, mihrab. Illetve persze emigráns és immigráns. De hol bujkál a migráns? Összeszorítottam a fogamat, és kerítettem egy legeslegújabb Bakost, a 2007-es kiadást, abban csak benne lesz. Benne van? Dehogy van.

Aztán végül a szintén 2007-es Osirisben benne volt:

De tény, ahogy az Akadémiai Kiadó köteteiben, azokban, ahonnan az ember általában kinézi, hogy milyen szavak léteznek a saját nyelvében, a migráns szó nem szerepelt. Szerencsére az MTA várva várt új reformhelyesírási szabályzata, ami a napokban, egy héttel a hivatalos bemutató előtt jelent meg, már nemcsak a migránst tartalmazza, hanem a migránskérdést és a migráns munkavállalót is:

A migráns szó az elmúlt hónapokban, a déli határt átlépő menekültekkel együtt érkezett a magyar köznyelvbe. A Google Trends nem alkalmas ugyan megalapozott következtetések levonására, de az jól látszik belőle, hogy a migráns tavaly októbertől idén januárig nem szerepelt újságcímekben, aztán idén februárban lett 9, júniusban 16, júliusban 43, és még vége sincs augusztusnak, de már 100 migránsnál tartunk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a migráns szó ne lett volna használatban jóval korábban is.
A Google szerint

• 2010-ben 15 400,
• 2011-ben 24 000,
• 2012-ben 35 300,
• 2013-ban 38 200,
• 2014-ben 44 100,
• 2015 január 1-től augusztus 26-ig 106 000

alkalommal szerepelt a szó a .hu domén alatt, amiből egyrészt az látszik, hogy a migráns igenis létezett korábban is, másrészt meg az, hogy a magyar interneten az elmúlt négy évben megnégyszereződött a migránsozások száma.

Mint ahogy a magyar nemzeti hírügynökség híreiben is megfigyelhető a növekedés: az MTI híreiben 2010 és 2015 között háromszorosára nőtt a migráns szó előfordulásainak száma, de például a tavalyi 18-hoz képest az idei 82 már több mint négyszeres növekedést jelent, és még bőven nincs vége az évnek.

• 2010: 30 migráns
• 2011: 39 migráns
• 2012: 31 migráns
• 2013: 44 migráns
• 2014: 18 migráns
• 2015 január 1-től augusztus 26-ig: 82 migráns

Migrálunk, migrálgatunk?

2013-ban az Index riportere, Dezső András akkor még Hvg-s színekben egy videós stábbal elutazott a déli határvidékre, és bemutatta, hogyan él és dolgozik Friedrich “Irénke néni” Irene, aki évek óta elképesztő vehemenciával és elhivatottsággal üldözi a környéken felbukkanó menekülteket. A 4,5 perces riportban egyetlen egyszer hangzik el a migráns szó, akkor is Irénke néni szájából.

2015-ben a TV2 riportere, Váczi Gergő szintén felkereste Irénke nénit. A tudósításban Irénke néni ugyanúgy egyetlen egyszer migránsozik, mint két évvel korábban, a riporter szájából viszont a 8 perces anyagban egészen pontosan 18-szor hangzik el a szó, ami, ne feledjük, a köznyelvben korábban gyakorlatilag nem is létezett.
A latin migrare igéből származó, de a magyarba ebben a formában az angolból beszivárgó migránst szakkönyvekben, tanulmányokban régóta előszeretettel használják a tudományos kutatók, elsősorban a szociológusok, illetve a menekültekkel foglalkozó szervezetek. A Helsinki Bizottság 2011-ben, aztán 2015-ben újra kiadott tájékoztató anyagában teljesen adekvát, bár jogi értelemben nem létező kifejezésként szerepel a migráns:

A migráns használatát a szaknyelvben az indokolja, hogy az országok között vándorló emberek leírására használatos szavakkal mind volt valami baj. A már a Bakosban is létező immigráns és az emigráns nem honosodott meg igazán, a szótár is ritka szóként jelöli őket, a használatban lévő magyar terminusok pedig nem voltak eléggé pontosak.

Eleve furcsa, hogy a magyarban a bevándorlót folyamatos (egyidejű), a menekültet viszont befejezett (előidejű) melléknévi igenév jelöli, és a köznyelvben ezekre az emberekre sem azt nem mondjuk, hogy menekülő, sem azt, hogy bevándorolt. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy az a menekült, aki átlépte a magyar határt, sikeresen meg is menekült, mint ahogy a bevándorló sem feltétlenül jelen időben vándorol, hiszen a köznyelvben így hívjuk azt is, aki már évtizedek óta az országban él.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar jog nem ismeri a bevándorló fogalmát (korábban volt olyan, hogy bevándorolt, de abból letelepedett lett), menekült meg jogilag létezik ugyan, de ahhoz, hogy valaki hivatalosan is menekültnek számítson, a Genfi egyezmény értelmében mindenféle kritériumoknak kell megfelelnie, és ezeknek nem mindegyik migráns felel meg.

A szaknyelvben tehát úgy áll a helyzet, hogy minden bevándorló és menekült migráns, de nem minden migráns bevándorló vagy menekült, jogi értelemben pedig sem a bevándorló, sem a migráns nem értelmezhető, és a menekült is csak megszorításokkal.

Csakhogy itt nem csupán a szaknyelvről van szó, hanem arról, hogyan nevezzük a sajtóban, a híradóban, a kormánynyilatkozatokban meg este a kocsmában mindazokat, akik ezekben a pillanatokban másznak át a déli határon felhúzott szögesdrót kerítésen.

Itt végződik a nyelvészkedés, a szociológia meg a jog, és itt kezdődik a politikai szándékokkal átitatott, érzelmektől fűtött szóháború.

Minek nevezzelek?

A bevándorlókról szóló nemzeti konzultációval és az óriásplakát-kampánnyal a magyar kormány már tavasszal világossá tette, mit gondol az ide érkező külföldiekről, és hogy nekünk mit kell gondolnunk róluk: nem kívánatos elemek, akik elveszik a magyarok munkáját, veszélyeztetik a megélhetésüket, sőt terrorveszélyt jelentenek, és akkor még úgy tűnt, hogy ezek ellen a veszélyek ellen a szögesdrót kerítés építése a legkevesebb, amit tehetünk. (Most már a hadsereg bevetése sem tűnik elképzelhetetlennek.)

Kezdetben a hivatalos megnevezés a gazdasági, sőt megélhetési bevándorló volt, de a jelek szerint a kormány végül úgy döntött, hogy a migráns lesz a befutó. A 444 értesülései szerint a közszolgálati televízióban az ide érkező idegeneket migránsnak kell nevezni, a bevándorló belefér, de a menekült kerülendő – gyaníthatóan azért, mert a közmédiát irányító kormány felismerte, hogy a politikai propaganda fontos eleme a szómágia, és a menekült, amellett, hogy jogilag nem precíz, túl sok szánalmat, sajnálkozást, szimpátiát kelt a bevándorlók iránt ahhoz, hogy indokolja a plakátokat, a kerítést meg a könnygázt. Így lett a menekültből migráns.

A szaknyelvben teljesen elfogadott, semleges szó irtózatos ellenérzéseket váltott ki mindazokból, akik szerint a kormány rosszul kezeli a menekültkérdést. Mong Attila, az Átlátszó munkatársa kedden a Jogi fórumon megjelent cikkében egyenesen azt írja, hogy a migráns szó “dehumanizál” és “félelmet kelt” a bevándorlók és menekültek iránt, a Demokratikus Koalíció szóvivője, Gréczy Zsolt szóvivője pedig a napokban a Facebookon szívhez szóló posztban kelt ki a migránsozás ellen:

“Ne hívd migránsnak. A szó azt sugallja, lenézed, megveted embertársad. Nevezd menekültnek, mert az. Nem tehet arról, hogy nem ő született Európába, hanem Te. Ha már segíteni nem tudsz rajta, legalább lásd meg benne az embert, aki elvesztette mindenét, de élni még szeretne. Ráadásul nem is nálunk, hanem utazik tovább. Köszönöm” - írta Gréczy.

415 lájk, 105 share és 47 komment, köztük Máriáé: “János én nagyon egyet érte magával nagyon igaza van.” Erzsébet likes this.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a múlt héten az arab hírügynökség, az Al-Dzsazíra is beszállt a háborúba, és közölte: anyagaiban ezentúl nem hajlandó használni a migráns szót, inkább annak nevezi a menekülteket, amik: menekülteknek (igaz, a hírügynökség elsősorban a mediterrán térségben migrálgató migránsokkal foglalkozik, akiknek többsége a szó jogi értelmében is menekült).

Ezzel előállt az a különös helyzet, amire még fél éve sem számított volna senki: egyetlen ártatlan, hétbetűs szó, amit nem olyan rég még a szótárban sem volt benne, közös platformra terelte a DK-s Gréczy Zsoltot, az átlátszós Mong Attilát és az arab Al-Dzsazírát, és egy velük szemben álló másik platformra a magyar kormányt, az általa kézivezérelt közmédiát és a menekültek érdekeit képviselő szervezeteket, köztük a Helsinki Bizottságot.

Ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, hogy aki szóhasználatában is feltétlenül ki akarja fejezni a szimpátiáját az ide érkező idegenek iránt, a menekültet használja, függetlenül attól, hogy jogi értelemben menekülteknek számít-e, akiről szó van. Aki semleges, vagy közelebbi információk hiányában precíz igyekszik maradni, az a migránst. És aki a kormány által erőltetett hivatalos verziót követné, az is a migránst.

Tényleg rosszul hangzik, ronda kimondva, ronda leírva, de mégiscsak egy ártatlan szó. Nem tehet ő semmiről.