Béke = Gyilkosság 28 percenként

• Márciusban 481-en haltak erőszakos halált, azaz naponta 16-an. Ezzel megdőlt az évtizedes egyhavi gyilkossági csúcs.
• Áprilisban mindössze 421-en, néha két óra is eltelt az országban gyilkosság nélkül.
• Májusban már 635 halott volt, tehét naponta 20. Az országnak az 1992-ben véget ért polgárháború óta nem volt ilyen véres hónapja.
• Júniusban 700 embert gyilkoltak meg.
• Augusztus elején már napi 25 halott volt, azaz átlagosan óránként történt egy gyilkosság.
• Augusztus 22-én 45 embert öltek meg, többet, mint aznap Irakban
• Augusztus 27-én 51-et, ami azt jelenti, hogy már 29 perc sem telt el az országban két gyilkosság közt.

Ez El Salvador, ami már évek óta a világ egyik legveszélyesebb országa, augusztusban pedig átvette a vezetést a szomszédos Honduras előtt. El Salvadorban ma 100 000 lakosra 96 gyilkosság jut, ami egészen példátlanul magas szám olyan helyen, ahol éppen nem dúl háború - legalábbis a szó hagyományos értelmében vett háború, mert ami El Salvadorban van, azt azért békének nehéz nevezni.

Egy El Salvador-i lakosnak 20-szor annyi esélye van az erőszakos halálra, mint egy amerikainak, és 90-szer annyi, mint egy britnek. Közép-Amerika legkisebb országa alig ötödakkora, mint Magyarország, és valamivel több, mint hatmillió lakosa van. 2015-ben - ha a hátralévő hónapokban nem fordulnak sokkal rosszabbra a dolgok, ami azért nem kizárt - 5500-6000 emberölés lesz a salvadori végeredmény. A tízmilliós Magyarországon alig több, mint 100 lesz az évvégi rendőrségi statisztikában.

Latin-Amerika országainak és főleg nagyvárosainak nagy része rendszeres szereplője a világ legvéresebb helyeit listázó összeállításoknak. Szegénység, gyenge állam, korrupt és erőszakos fegyveres szervezetek, sok magánkézben lévő fegyver, drog és drogkereskedelem - az okokat nagyjából így lehet összefoglalni. El Salvador azonban még ebből a mezőnyből is kiemelkedik, és nem azért, mert a felsorolt tényezők közül bármelyik hiányozna az országból.

Nehéz egy ország történelmét néhány bekezdésben összefoglalni, de a jelenlegi salvadori pokol megértéséhez muszáj lesz:

Amikor a spanyolok a 19. század elején feladták világbirodalmukat, a kis El Salvador is független lett. A ravasz oligarchák persze átmentették a vagyonukat a rendszerváltáson, a fiatal ország gazdaságának nagy része egy maroknyi család kezében koncentrálódott. A többiek, akik egy évszázadon át gyakorlatilag rabszolgaként túrták a földet, a 20. század elején kezdtek el lázadozni. Az uralkodó osztály erre még latin-amerikai mércével is brutálisan válaszolt, 1932-ben például egy parasztlázadás letöréséhez több tízezer embert gyilkoltak le.

A hidegháborúban az addig uralkodó osztály az amerikaiak, a megdöntésükön fáradozók pedig a szovjetek támogatását élvezték. A pokol 1979-ben szabadult el teljesen, amikor egy katonai puccs után az országban polgárháború kezdődött. Ronald Reagan Amerikája rettegett attól, hogy Nicaragua után még egy környékbeli országban kommunista szimpatizánsok jussanak hatalomra, ezért Amerika mindent megtett ennek elkerüléséért. A mindenbe nők és csecsemők legyilkolásának elősegítése majd eltussolása is belefért.

A polgárháborúnak 1992-ben, körülbelül 75 000 halálos áldozattal lett vége. Az erőszak elől persze sokan el is menekültek, egy részük északra, Kaliforniába. A nyolcvanas években Los Angeles utcáin kemény volt az élet, az új bevándorlók így bandákba verődtek, hogy megvédjék magukat a városban már működő, más népcsoportokból szervezett bandáktól. Ekkor született meg az El Salvador történelmét máig meghatározó két legerősebb banda, a Mara Salvatrucha 13 és a Barrio 18 is.

Amerikai szempontból logikusnak tűnt az országban illegálisan tartózkodó bandatagok összefogdosása és hazaküldése, és 1992 után, amikor már papíron béke volt El Salvadorban, ez humánus megoldásnak tűnt. A visszatérő bandatagok azonban természetesen nem az újjászülető ország dolgos békegalambjai lettek, hanem folytatták, amit Kaliforniában elkezdtek. Az egymással és a rendőrséggel is háborúzó bandáknak köszönhetően El Salvador gyorsan a világ egyik legveszélyesebb országa lett.

A 2010-es évek elején az emberölési mutatók már a polgárháború kevésbé véres hónapjainak szintjén voltak, és az ország a teljes káosz szélén himbálózott. 2012-ben aztán szokatlan dolog történt: a színfalak mögötti, az országban mindig nagyon aktív, és következetesen az elesettek oldalán álló katolikus egyház közvetítésével a bandák és hatalom békét kötöttek. A bonyolult megállapodás központi eleme az volt, hogy az állam jobb életfeltételeket biztosít a bebörtönzött bandavezéreknek, akik cserébe elintézik, hogy szabadlábon lévő kollégáik visszafogják magukat.

A béke kihirdetése után a gyilkossági ráta a felére esett, voltak teljes napok, amikor senkit nem öltek meg, és az ország egyes részein minden visszatért a normális latin-amerikai kerékvágásba. A fővárosban, San Salvadorban még ekkor is minden bolt előtt gépfegyveres őr állt, de legalább nem mindenki életében volt ott a folyamatos rettegés.

A fegyverszünet 15 hónapig tartott, aztán 2014-ben megint elkezdett romlani a helyzet, 2015 közepére pedig olyan szintet ért el az erőszak, amire nem nagyon volt még példa a világon.

Nem csak ez erőszakos halálesetek száma magas, hanem a salvadori mindennapok valamennyi pillanatát és szegletét átitatja a totális létbizonytalanság.

Pontos számot senki sem tud mondani, de a salvadori bandák tagjainak számát néhány tízezerre teszik a szakértők, akik hozzáteszik, hogy 5-600 000 ember megélhetését közvetlenül a bandák garantálják. Ez azt jelenti, hogy El Salvador körülbelül egytizede a bűnözésből él, ami egyébként nem is olyan meglepő egy olyan országban, ahol tisztességes megélhetést legálisan nehéz összehozni.

Fontos tudni, hogy az MS-13 és a Barrio 18 alapvetően máshogy működnek, mint a közeli Mexikó hatalmas drogkartelljei. Bár a Dél-Amerikából északra csempészett kokain egy része áthalad El Salvadoron, az ország bűnözőinek csak kisebb fuvaros melók esnek le, a nagy pénzt a mexikóiak viszik. Így az elég szegény és kevés lehetőséget kínáló El Salvadorban a helyi bandák csak úgy tudnak megélni, ha lehajolnak az apróért is.

Helyi kábítószerterjesztés, emberrablás, fegyveres betörés, zsarolás, védelmi pénzek - leegyszerűsítve ezekből a forrásokból vannak a legkomolyabb bevételei a salvadori bandáknak. Az országban ma gyakorlatilag lehetetlen bármilyen üzletet működtetni a környéket uraló banda lefizetése nélkül. Nincs biztonságban a gazdag, hiszen váltságdíj reményében bármikor elrabolhatják, és nincs biztonságban a szegény, akinek egyfelől szintén elveszik a pénzét, másfelől a gyerekét is.

Akárcsak az afrikai polgárháborúkban, El Salvadorban is a kiskamaszok jelentik a törvényen kívüli fegyveresek utánpótlását. A bandákba belépők átlagéletkora ma alig 12 év. Az ország szegénynegyedeiben sok gyereknek csak három választása van: beáll a helyi bandába, külföldre menekül előlük, vagy meghal.

Aki az előbbit választja, annak valamilyen bűncselekmény elkövetésével bizonyítania kell elkötelezettségét, aztán kap néhány tetoválását az arcára, hogy ne lehessen visszaútja a bandaéletből. El Salvadorban egyre komolyabb gondot jelent, hogy a szülők már iskolába sem engedik el gyerekeiket, akiket vagy otthon bújtatnak a toborzók elől, vagy dollárezreket fizetnek azért, hogy embercsempészek Guatemalán, Mexikón és számtalan veszélyen át eljuttassák őket az amerikai paradicsomba.

„Ha útnak indítom, meghalhat, de ha itthon tartom, biztosan meghal”

- foglalta össze a salvadori szülők kétségbeesését egy kilenc éves fiú anyja.

A két nagy salvadori banda mára gyakorlatilag átvette az állam szerepét, ami tekintve a salvadori állam hatékonyságát és erkölcseit, nem is olyan meglepő. A politikusok és a katonai és rendőri vezetők egy része a polgárháborúban élen járt kegyetlenkedésben, tehetetlen beosztottaik pedig ma élik ki erőszakban minden frusztrációjukat.

2015-ben eddig több mint 50 salvadori rendőrt gyilkoltak meg a bandák. A rendőrök átlagfizetése 500 dollár (kb. 140 000 forint), sokuknak pedig rendes egyenruhája nincs, nemhogy fegyverei és egyéb segédeszközei a bűnözők elleni harcra. A salvadori rendőrök ma már mindenkire lőnek, aki bandatag vagy legalább annak látszik, és egyre gyakoribbak a hírek olyan esetekről, amikor a rendőrség a bandákat is megszégyenítő tömeggyilkosságokat követ el.

Ahogy a cikk eleji számokból kiderül, a helyzet El Salvadorban napról napra romlik, és a megoldásnak még csírája sem látszik. Hiába a 2012-es fegyverszünet részsikerei, az ország fáradt és rettegő lakosai érthetően nem akarnak bűnözőknek engedményeket tenni, a kegyeiket kereső politikusok pedig nem elég erősek és okosak ahhoz, hogy elmagyarázzák,

máshogy nem fog menni.

Az utóbbi évtizedekben El Salvadorban volt már mano dura (kemény kéz) hadművelet, aztán super mano dura is, de ezek a próbálkozások legfeljebb csak pillanatokra tudták csillapítani az erőszakhullámot, és ezt is csak minden létező emberi jog figyelmen kívül hagyásával és paramilitáris gyilkosságokkal.

A salvadori vezetés legújabb tanácsadója a New York-i erőszakhullámot megtörő egykori polgármester, Rudy Giuliani, akinek módszerei nem biztos, hogy átültethetőek közép-amerikai viszonyok közé. Augusztus 25-én az El Salvador-i alkotmánybíróság pedig még radikálisabbat húzott, és egyszerűen terrorszervezetté nyilvánította az MS-13-at, a Barrio 18-at, valamint finanszírozóikat és „védelmezőiket”.

Az utóbbi kategória különösen ijesztőnek tűnik, hiszen mintha előkészítené a terepet ahhoz, hogy azt is letartóztassák, aki csak felveti a bandákkal egyezkedés szükségességét. Az alkotmánybírósági döntés értelmében már a tárgyalás is tilos lesz a bandákkal, a fegyveres testületek pedig gyakorlatilag olyan jogokat kapnak, mintha az országban háború lenne.

A helyzet tovább romlott augusztus 29-én, amikor állítólag bombát találtak a San Salvador-i hadügyminisztérium mellett. Ha így volt, elképzelhető, hogy a bandák nyílt háborút akarnak. De az is, hogy a salvadori állam szélsőségesebb képviselői keresnek ürügyet valamiféle végső leszámolás megkezdésére. Nem lenne meglepő, ha El Salvadorban néhány hónap múlva arról beszélnének, hogy még a két hidegháborús nagyhatalom által táplált polgárháborúban is jobb volt.

(Akit jobban érdekel az El Salvador-i és általában a latin-amerikai erőszakhullám, annak érdemes az InSightCrime oldalát követnie. Aki pedig tud spanyolul, az mindenképpen olvassa Latin Amerika egyik legjobb és talán legbátrabb internetetes újságját, az El Faro-t.)