Tavaly februárban a 2016-os Európa-bajnokság selejtező-csoportjainak sorsolásán olyan esélyt kapott a magyar válogatott, hogy 30 év után végre részt vehessen nagy versenyen, amilyen aligha lesz még egy. Egészen tegnap estig lehetett reménykedni abban, hogy él is vele, vagy legalábbis végig versenyben lesz az egyenes kijutásért, aztán hoztuk a szokásos formánkat, most pedig már nem is egy kisebb, hanem több nagyobb csoda kellene.

Pedig a csoportunk hihetetlenül gyenge. Nemcsak a többihez képest, hanem ha egy pillanatra visszanézünk a korábbi három selejtezős próbálkozásunkra (mindjárt megtesszük), azokkal szemben végképp alulmarad.

A mostani csoport sorsolásán Görögországot kaptuk a topcsapatok közül. Elvileg ott a helyük, még ha nem is a legszűkebb elitben. Részt vettek az előző két Európa-bajnokságon, illetve világbajnokságon is, ott a 16 közé jutottak.

Viszont ennyire látványosan még egyetlen csapat sem zuhant össze mindenféle ok nélkül a futballtörténelemben. Most nyolc meccs után egyetlen győzelmük sincs, az összes otthoni meccsüket elvesztették, Feröer kétszer is megalázta őket. A görögök mindössze három döntetlent kapartak össze eddig, egyet pont Budapesten.

A románok erejéről mindent elmond, hogy ezek után nem ők vezetik toronymagasan a csoportot, hanem az az Észak-Írország, amely a korábbi pocsék teljesítménye miatt csak az ötödik kalapból érkezett. A románok minket sem tudtak legyőzni, sem Budapesten, sem Bukarestben. Mi sem őket.

A magyar válogatott eljutott oda, hogy a legerősebb bajnokságokban már egyetlen percet sem játszanak a tagjai. Ehhez képest meglepő, hogy a védekezését mennyire összerakta Dárdai Pál és az utódja, Bernd Storck. A csapat eddig nagyon kevés gólt kapott. Csak az első meccsen fordult elő, hogy az akkor még a tolódás nagymestere, Pintér Attila által vezetett csapat védelme kétszer is megadta magát. Ez az egyetlen vereségünk is a nyolc meccsből. (Ez a vereség persze kellett ahhoz, hogy az MLSZ belássa, Pintér Attilával aztán tényleg semmi esélyünk nincs.) A következő meccsen még a románok szereztek gólt ellenünk Bukarestben, aztán jött öt olyan selejtező, amikor a válogatott lenullázta az ellenfél támadásait. Ok, ebben a csoportban, de ez mégis nagy szó a korábban nagyon ingatag védelemtől. Ez a sorozat tört meg az északírek ellen, pont a legrosszabbkor, a 93. percben.

Ennek a biztos védekezésnek viszont az az ára, hogy nagyon kevés gólt szerzünk. Ebben a sorozatban egy meccsen két gólt még egy csapatnak sem rúgtunk. De ennél is rosszabb a helyzet, itthon nem tudtunk betalálni sem a görögöknek, sem a románoknak, márpedig anélkül még a magyar válogatott sem tud győzi. Az itthoni mérlegünk rossz: négy eddigi meccsből csak egy győzelem, két döntetlen, egy vereség. Mindössze két rúgott és két kapott gól.

Meglepő, de az idegbeli mérlegünk sokkal jobb, mint a hazai. Két győzelem mellett két döntetlenünk van, vereségünk egy sem. Az itthoni gyengébb eredményeink miatt viszont nem érünk szinte semmit az idegenbeli pontjainkkal.

Vagyis a magyar válogatottat nehezen győzi le egy nála nem sokkal jobb csapat, ez a teljesítmény viszont a győzelmekhez csak ritkán elég. A három győzelmünk: Finnország ellen oda-vissza, plusz Feröer idegenben.

Az utolsó két meccsünk Feröer ellen lesz itthon, és a reménytelen görögökkel idegenben. Simán előfordulhat, hogy úgy leszünk harmadikok, hogy a tíz meccsből csak egyszer kaptunk ki.

Most nyolc meccs után 13 pontunk van, csak hat gólt lőttünk, viszont mindössze négyet kapunk. Semleges nézőnek igazi örömfoci.

Rossz esetben lemaradhatunk akár a pótselejtezőről is, bár erre azért kevés az esély. A mögöttünk három ponttal lévő finnek a románokkal játszanak idegenben és az északírekkel otthon. Ebben a csoportban tényleg bárki megverhet bárkit, annyira nem erős egyik csapat sem, de azért a finnek kétszer valószínűleg nem fognak győzni.

Az előttünk három ponttal álló - a görögökkel csak döntetlent játszó - románok a finnek elleni hazai meccs után mennek a Feröer-szigeketre. Három, de inkább négy pontot kellene elszórniuk ezen a két meccsen, mert a gólkülönbségük jobb. Az ő védelmük még hatékonyabb a miénknél. Nyolc meccsen csak egy gólt kaptak, azt Dzsudzsák lőtte szabadrúgásból. Közben hetet rúgtak, de az utolsó három meccsükön nem tudtak gólt lőni.

Kikkel pótselejtezhetünk?

Az északírek ellen a 93. percben bekapott gól miatt szinte semmi esélyünk nincs arra, hogy legjobb harmadikként kint legyünk az Európa-bajnokságon. Így valószínűleg jön a pótselejtező. Már az is valami, ezt is csak egyszer értük el eddig, az legalább elmondható, hogy a mostani forma alapján nincs benne egy, a Jugoszlávokhoz hasonló 1-12-es összesítés. Persze a továbbjutás sem realitás, a legtöbb csapat ellen semmiképpen sem.

A legvalószínűbb ellenfeleink a következők: Horvátország, Ukrajna, Albánia, Oroszország, Írország, Izrael, Törökország vagy Hollandia és Észtország. Még változhat. Ezek közül egy legjobb harmadikként kijut (a horvátoktól egy pontot egy gyepbe nyírt horogkereszt miatt levontak, ez még nem végleges).

És hogy miért különösen fájdalmas egy ilyen gyenge csoport ellenére is megelégedni a harmadik hellyel? Mert az nehezebb csoportokban is megvolt már.

2014, ekkor már 14 pontunk volt

A 2014-es világbajnokság selejtezőjén az ellenfeleink Hollandia, Románia, Törökország, Észország és Andorra volt. A szokásos volt a menetrend, a legerősebb csapat, a holland oda-vissza vert minket (itthon 1-4, kint 8-1), a nálunk gyengébb csapatokat (most Észtország és Andorra) itthon is, kint is legyőztük. Nem tudtuk legyőzni a románokat (kint 3-0, itthon 2-2), de megvertük a törököket (itthon 3-1, kint 1-1).

8 meccs után 14 pontunk volt (több, mint most), de ezután jött a hollandok elleni 1-8. Végül Andorrát azért megvertük itthon. 10 meccsen 17 ponttal zártunk a harmadik helyen, két ponttal Románia mögött, 21-20-as gólkülönbséggel (főként Andorra segített korrigálni a hollandoktól kapott rengeteg gólt).

2012, ekkor 15 pontunk volt

A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőjében megint ott volt Hollandia (a szokásos dupla vereség, nagy gólkülönbséggel 0-4, 5-3), Svédország, Finnország, Moldova és San Marino. A csoport két leggyengébb tagját vertük oda-vissza. Kint kikaptunk a svédektől, itthon viszont nagy meglepetésre legyőztük őket olyan meccsen, ami nekik is számított még (abból a négy évvel ezelőtti csapatból csak Király, Elek és Stieber lépett pályára most a románok vagy az észak-írek ellen).

Nyolc meccs után 15 pontunk volt, több, mint most.

Végül tíz meccsből 19 pontot szerezünk, egy sokkal erősebb csoportban, a gólkülönbségünk 22-14 volt (ebből 11-et San Marinónak lőttünk, kilencet a hollandoktól kaptunk). Hollandia lett az első, Svédország a második, mi a harmadik helyen végeztünk.

2010, brutális csoportban ekkor 13 pontunk volt

A 2010-es világbajnoki selejtező csoportja kifejezetten rémálom volt, a mostani csoporthoz képest pláne.

Ellenfelek: Dánia, Portugália, Svédország, Albánia, Málta.

Ez abban tért el a szokásostól, hogy a csoportelső nem vert meg minket. A dánokkal kezdtünk itthon (0-0), és velük játszottuk az utolsó meccset, amikor nekik már mindegy volt, és idegenben 1-0-ra nyertünk. Viszont pokoli erős volt a csoport, a portugálok és a svédek is oda-vissza vertek minket. Portugália csak pótselejtezőn jutott ki a vébére, a svédek úgy sem. Mi még úgy sem.

Nyolc meccs után 13 pontunk volt, annyi, mint most. Végül 10 meccsen 16 pontot szereztünk, negyedikek lettünk.