Röszkénél járunk, a déli határtól nem messze. A menekültek kétségbeesetten, minden erejüket bevetve próbálnak kitörni a rendőrség gyűrűjéből. Hatalmas a hangzavar, a rendőrök küzdenek a nekik feszülő menekültekkel, próbálják megakadályozni, hogy elinduljanak nyugatnak. A rendőrök falán túl pedig ott a végső, titkos fegyver: László Petra, aki első ránézésre ártalmatlan operatőrnek tűnik ugyan, mégis bármikor kész cselekedni, ha komolyra fordulna a helyzet.

A menekültek közül ebben a pillanatban kiválik egy férfi. Nem fiatal, erősen kopaszodik. Vasalt nadrág, barna-fehér csíkos pulóver. A nyakában sárga pokróc, jobb kezében két fehér nejlonzacskó. Alul Kabos Gyula, felül Svejk. Maga sem tudja, hogy került oda, a rendőrgyűrűn kívülre. Ő nem csinált semmi, csak ott találta magát, mintegy.

A sárga pokrócos férfi egy ügyes testcsellel megkerüli László Petrát, de ahelyett, hogy egyből nekiiramodna, úgy tesz, mint aki nem érti, mi történik vele: megtorpan, és mintha kérdezni akarna valamit az operatőrtől. Aztán inkább sarkon fordul, és feltűnésmentes, mégis szapora léptekkel elindul a kukoricás, az autópálya, Bécs, Berlin vagy München felé.

Az igazi szabadulóművész: az ember, aki túlélte László Petrát. Úgy, hogy ott se volt.