• A szíriai polgárháború négy éve alatt 12 millióan kényszerültek menekülésre. Négymillióan az országot is elhagyták.
• A menekültek többsége Törökországban és a négymilliós Libanonban él táborokban - ehhez képest elenyésző az Európára zúdulók száma.
• Mégis, az európai válság miatt vetődött fel a kérdés, hogy a világ többi része miért nem tesz többet.
• Az amerikaiak a szeptember 11-i terrortámadások után szigorított, hosszadalmas eljárásra mutogatnak, de egy választási év előtt igazából senki sem akarná tömegével érkező muzulmánokkal hergelni a választókat.
• Mondjuk ők legalább pénzt bőven adnak.
• A kanadaiak, akik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján még tízezerszámra fogadtak be vietnami menekülteket, csak annyit tudtak mondani, hogy most nem 1979 van.
• Azok, akik a legtöbbet tehetnék, a környékbeli gazdag arab országok, még csak nem is indokolják, hogy miért nem fogadnak be egyetlen menekültet sem.

36

A legfrissebb, még 2013-ról szóló hivatalos adatok szerint ennyi szíriai menekültet fogadott be az Egyesült Államok. Ez döbbenetesen alacsony szám. Hogy mást ne mondjak,

Magyarország ugyanabban az évben 73 szírnek adott menekültstátust, 54-nek oltalmazottit, egyet pedig befogadott – ez utóbbi azt jelenti, hogy bár hivatalos státust nem kapott, de nem is toloncolhatják ki az országból.

Vagyis abban az évben, amikor hivatalosan mindössze 977 szíriai menekült adott be menedékkérelmet Magyarországon, Magyarország 3,5-szer annyi szíriait fogadott be, mint az Egyesült Államok.

Bár a becslések szerint az év végéig akár 1500-ra is nőhet az Egyesült Államokban befogadott szírek száma, ez még mindig elenyésző az országot a háború 2011-es kezdete óta elhagyó négymilliós tömeghez viszonyítva:

0,0375%, vagyis nincs még fél ezrelék sem.

Most, hogy az elmúlt hetekben az egész világsajtó megrázó képekben számol be a menekültek szenvedéséről és haláláról, ez az aránytalanság az Egyesült Államokban is vitát robbantott ki a megrendült közvéleményben, így végre megsejthettük, hogy valójában

miért nem tesz többet a menekültekért az Egyesült Államok?

Hogy nem tesz eleget, azt már-már John Kerry külügyminiszter is elismerte a Huffington Postnak adott múlt heti interjújában. „Valamit tennünk kell. Őszintén, többet” – mondta.

De azt is, hogy a világon az Egyesült Államok adta a legtöbb pénzt, négymilliárd dollárt a menekültek ellátására, illetve valamit arról, hogy valójában a probléma okait kéne felszámolni. Okként, mint kiderült, nem arra gondol, hogy Szíriában négy éve polgárháború dúl, hanem arra, hogy

nem elég jó színvonalúak a környező országokban a menekülttáborok.

Ami talán még mindig jobb, mintha magát a polgárháborút terveznék megoldani, pláne, hogy arra eddig a legjobb ötletük a mérsékelt(ebb) lázadócsoportok felfegyverzése és a bombázások voltak – ebből az utóbbi édeskevés, az előbbi pedig minden korábbi tapasztalat szerint nem lerövidíti, hanem meghosszabbítja a konfliktusokat.

Arról szó sincs, hogy az amerikai külügyminiszter szerint lényegesen több szíriai menekültet kéne befogadniuk, még ha 2016-ban az idei 1500-zal szemben Obama legújabb bejelentése alapján 2016-ban már tízezer szíriai menekült befogadását tervezik - hogy ez mennyire sekélyes gesztus, azt jelzi, hogy 2016-ra már korábban is nyolcezer menekült befogadását tervezték, vagyis az új terv csupán kétezerrel növeli a számot.

A magyarokból is jó állampolgár lett

2001. szeptember 11. óta a menekültek befogadása elég bonyolult és hosszadalmas folyamat. Azt például, hogy 2013-ban csak 36 szíriait fogadtak be, azzal is indokolták, hogy nehéz a szűrés – bár ugyanebben az évben 19000 irakit és 7600 szomáliait is befogadtak, pedig ott sem tűnik kisebbnek a veszély, hogy terroristák szivárogjanak a menekülők közé.

Az amerikaiak évente nagyjából 70 ezer menekültet fogadnak be a világból az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) ajánlásával. Az ENSZ ezidáig 16 ezer szíriai menekültet referált az amerikaiaknak, közülük fogadtak be eddig nagyjából másfélezret. A folyamat attól, hogy az UNHCR ajánl valakit, addig, míg befogadják, 18-24 hónapig is eltarthat.

Az amerikai baloldalon vannak olyanok, akik szerint sokkal több szíriai menekültet kéne befogadni. Michael Ignatieff, a kanadai Liberális Párt volt vezetője a New York Timesban megjelent cikkében például 25 ezer menekült befogadását jó kezdésnek tartaná. A cikkében amúgy az 56-os magyarokkal és a Vietnamból érkezettekkel is példálózik. Magyarokból és vietnamiakból együtt több százezret fogadtak be az USÁ-ban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon.

„Mindkét esetben voltak hangok, hogy ez [a befogadásuk] menekültáradatot indít majd. Indított is - és milyen kiváló állampolgáraink lettek ezek a vietnamiak és magyarok” – írta.

Az idén már tucatnyi demokrata képviselő és szenátor kérte levélben Obamától, hogy az eddiginél sokkal több, hatvanezer szíriait fogadjanak be, radikálisabb vélemények szerint pedig akár egymillió menekültet is befogadhatnának - pláne, hogy minden emberi számítás szerint ez, a befogadás a legolcsóbb megoldás a problémára.

De az ellenoldal legalább ilyen hangos. A képviselőházat uraló republikánusok szerint a Szíriából érkezők nagy kockázatot jelentenek, az amerikai vidéken pedig nagyjából minden új muszlim megjelenése komoly pánikot okoz. A dél-karolinai Spartanburg megye lakói például ügyvédet fogadtak, amikor kiderült, hogy a kormány menekültek letelepítését tervezi megyéjükben. Az ügyvéd már levélben szólította fel az amerikai kormányt, hogy azonnal hagyjon fel tervével, a hírről beszámoló World News Daily amerikai szélsőjobbos hírportál pedig

Magyarországi stílusú menekült-inváziótól tartanak … az Egyesült Államokban

címmel számolt be az esetről, amihez tényleg csak annyit tennék hozzá, hogy összesen

hatvan (60),

18-24 hónapig tartó ellenőrzésen átesett menekült letelepítéséről volna szó.

És mert jövőre választási év van, aminek a kampánya már most javában folyik, nagy színvonalemelkedést nem várhatunk a vitában. Eleve, a 2016-os választások egyik fő témája az illegális bevándorlás volt, ami ugyan - főleg az Egyesült Államokban és főleg a más kontinensekről érkező menekültek esetében - elég jól elkülöníthető a menekültkérdésről, lényegében mégis idegenek befogadásáról vagy elutasításáról szól.

A keményszívű Kanada

A középutas megoldást keresők - például a kormány nevében Kerry, vagy elődje, a legesélyesebb demokrata jelölt, Hillary Clinton mindamellett nem győzik hangsúlyozni, hogy bár a menekültválság valóban nem európai probléma

de nem is amerikai.

Hanem globális, és volna is pár ország, amire lehet még ujjal mutogatni.

Például a már idézett Ignatieff hazája, Kanada, aminek a bevándorlási minisztere, Chris Alexander azok után is kitartott országa elutasító álláspontja mellett, hogy még az eddig elrettentő példaként szolgáló Tony Abbott ausztrál miniszterelnök szíve is meglágyult - Aylan Kurdi halála után enyhítéseket jelentett be.

Alexander például visszautasította azt, amit Ignatieff is felvetett, hogy 1979-hez hasonlóan, amikor Dél-Ázsiába küldtek különmegbízottakat a menekülthelyzet felmérésére és a vietnami menedékkérők ügyének elbírálására, most is küldjenek ilyen megbízottakat a Szíriával szomszédos országokba – például a négymillió lakosú Libanonba, ahol 1,2 millió, vagyis az ország lakosságának harmadával azonos számú szír menekült él átmenetileg, de tartósan. „1979 nem 2015” – mondta Alexander. Ez kétségtelenül igaz:

most sokkal rosszabb a helyzet, mint 1979-ben volt.

Ehhez képest Kanada ezidáig mindössze 2374 szíriai menekültet fogadott be, három év alatt pedig összesen 11300 befogadását tervezi. Az ország konzervatív miniszterelnöke, Stephen Harper emellett megígérte, hogy ha még egyszer megválasztják, újabb négyéves kormányzása alatt még tízezer szíriai vagy iraki menekült mehet.

De a legtöbb és legjogosabb kritikákat most a környék leggazdagabb arab országai, Szaúd-Arábia és Bahrein kapják:

bár a két ország arra bőven költ, hogy egymással is rivalizáló, olykor kifejezetten szélsőséges csoportokat pénzeljen és fegyverezzen fel, hozzájárulva ezzel a konfliktus, így a szíriaiak szenvedéseinek meghosszabbításához, menekültet eddig egy darabot sem fogadtak be.

Hogy miért nem, az rejtély - legalábbis maguk az érintettek

egyáltalán nem szólalnak meg az ügyben.

Nemhogy nem indokolják döntésüket, még csak nem is válaszolnak az őket ért kritikákra - illetve Szaúd-Arábia annyit közölt, hogy 2011 óta félmillió szíriai érkezett az országba, de ők munkavállalóként jöttek, nem menekültként. Munkavállalási engedély vagy helyi támogató nélküli menekülteket nem fogadtak be. Pedig a menekültek jelentős része - ahogy a fegyverrel támogatott csoportok tagjai is - szunnita muszlimok, akárcsak az öbölmenti országok uralkodó elitje. Amúgy a térség országait tömörítő Öbölmenti Együttműködési Tanács tagállamainak egyike sem írta alá az ENSZ menekültügyi egyezményét.

Forradalmi tömegek

Hivatalos indoklás tehát nincs, de vannak, akik kísérletet tettek az öbölmenti országok viselkedésének magyarázatára. Abdullah al-Athbah, az Arab Newspaper főszerkesztője azt mondta a Reutersnek, hogy "Katar nagyon kicsi és már most is adakozik a Jordániába, Törökországba, Észak-Irakba menekülteknek. Logisztikai okokból Katar nem tud nagy számú menekültet befogadni, ezért inkább anyagilag támogatja őket" - mondta. Katarban amúgy több ezer vendégmunkás dolgozik legálisan a 2022-es focivilágbajnokság stadionjain - mondjuk az ő helyzetük inkább elrettentő példa lehet a menekülteknek:

a legálisan munkát vállaló, többségükben délkelet-ázsiaiakat gyakorlatilag rabszolgasorban tartják, és még szabad mozgásukban is gátolják őket azzal, hogy elkobozzák útlevelüket.

Al-Athbah magyarázkodásánál reálisabbnak tűnik az emirátusbeli Sultan Sooud al Qassemi publicista magyarázata. Szerinte az öbölmenti országok nem szívesen fogadnának be nagy számban olyan arabokat, akik hangosan kinyilvánítják véleményüket. Attól tartanak, hogy a politikailag aktív menekültek felrázhatnák az öbölországok politika iránt kevéssé érdeklődő közvéleményét.

Ugyanakkor szerinte az öbömenti országoknak igenis be kéne fogadniuk a menekülteket. "Ezek az országok gyakran panaszkodnak arra, hogy a sok külföldi bevándorló fenyegeti a kultúrájukat. Itt van a lehetőség, hogy befogadjanak olyan embereket, akik enyhíthetnék ezeket a félelmeket, és még menedékre is szükségük van, mert egy brutális háborúból menekülnek" - mondta.

Az öbölországokon túli arab országoknak jobb kifogásaik vannak. Tunézia például arra hivatkozik, hogy ők már 1,2 millió líbiait is befogadtak. Algériában is 55 ezerre becslik a szíriai és a szaharai országokból érkezett menekültek számát. A helyi Vörös Félhold egyik munkatársa szerint "megtettük, amit tudtunk azért, hogy szállást, ételt és gyógyszereket biztosítsunk a számukra, és megengedtük, hogy a szíriai gyerekek az iskoláinkban tanulhassanak".