Akit antifeministának bélyegeztek, pedig csak igaza volt

egyenlőség
2015 szeptember 20., 17:01

Anne-Marie Slaughter három évvel ezelőtt lett Obama elnök egyik vezető tisztségviselőjéből világhírű publicista. Személyes indíttatású írása azt a kényelmetlen kérdést feszegette, hogy mi kellene ahhoz, hogy a család és a munkahelyi előmenetel ne csak nagyon kevés kiválasztott nő kiváltsága legyen.

Neki sem volt könnyű vele szembesülni, de a saját története azt mondatta vele, hogy a kétkarrieres család csak mítosz, és

egyszerűen nem igaz, hogy a nők már mindent megkaphatnak, lehetnek családanyák és felelős vezetők egyszerre anélkül, hogy a párkapcsolatuk és a gyerekeik ennek kárát látnák.

Mi ennek az oka, hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? - tette fel a kérdést, és a Fehér Házból addig csak hétvégente hazautazó Slaughter visszatért férjéhez, két kamaszfiukhoz és a Princeton Egyetemre, hogy a professzorkodás mellett egy agytrösztöt vezetve keresse a választ a problémára.

Hogyan lehetne egyszerre, és jól csinálni?

Slaughter ezekben a hetekben régóta várt könyvét promotálja, amelyben azt fejtegeti, a családi munkamegosztásnak és a munkahelyeknek hogyan kellene változniuk kell ahhoz, hogy a családcentrikus nőknek ne kelljen hoszú évekre lemondaniuk a szakmai előmenetelről, a hasonló értékrendet valló férfiak pedig ne kényszerüljenek arra, hogy csak statiszták legyenek a gyerekeik életében.

Mégis mit tehetnénk, hogy boldoguljanak azok az emberek, akik egyformán fontosnak tartják a családjukat és a munkájukat?

Slaughter és férje, a magyar származású, felmenőihez és feleségéhez hasonlóan tekintélyes akadémai karriert befutott Andrew Moravcsik pár nappal ezelőtt publikált cikkében megerősíti a felesége által javasoltakat. A "történet másik felét" elmesélve ő is állítja, hogy érdemes néhány kérdésben jóval rugalmasabbnak lennünk, mint eddig voltunk, és máris könnyebb lesz az életünk.

5 dolog, amit sürgősen újra kellene gondolni

  1. Dolgozó apák: beszéljünk többet arról, hogy bizony minden szülőre terhet ró a természtesnek tekintett és elvárt túlóra, a rugalmatlan munkahelyi, vagy oktatási intézményi időbeosztás.
  2. Otthonmaradó anyák: ebben a kifejezésben nem sok tisztelet van. Úgy hangzik, mintha ennek a nőnek valahol máshol kéne lennie. Több tisztelet illeti meg azokat, akik főállásban a gyerekeit nevelik, gondozzák. Igen, ha apák a főállású szülők, őket is.
  3. Engedd hozzá az apját is! Sok nőnek komoly problémát okoz elengedni a nélkülözhetetlenség mítoszát, és feladni azt a kevés szerepet, amelyben megkérdőjelezhetetlenül őket tekinti a környezetük a legkompetensebbnek, de kétségtelenül megéri. Ha te magad nem vagy hajlandó lemondani arról, hogy a család és a háztartás elsősorban a te dolgod, úgy sosem lesz benne egyenrangú partner a párod.
  4. De akkor ki csinálja meg helyettem? A férfi nem segít a házimunkában, és nem bébiszittel, ha a gyerekeivel van. Ő is otthon lakik, az ő gyerekei is.
  5. Nem kell élethossziglan a férfinak lennie a kenyérkeresőnek: Ahogyan nem minden nő számára kizárólagos és élethosszig tartó életcél az anyaság, úgy az sem igaz, hogy minden férfi csakis a munkájának, vagy a pénzkeresésnek akar élni hossszú évtizedeken át. Ha úgy érzitek, nem okoz komoly problémát az akárcsak átmeneti kizökkenés a megrögzött szerepekből, vágjatok bele!

Hogy mit lehet ezzel nyerni? A házaspár szerint elég sokat. Moravcsik szerint például azt, hogy húsz év múlva egyikőtök sem érzi kifacsarva és kihasználva magát.

Szerintünk megéri.

via Washington Post, Glamour

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.