Nagyívű, a jelenkor Európájának minden problémájára érzékenyen rezonáló véleménycikket tett közzé a Demokrata honlapján a lap főszerkesztője és egyben Békemenet-alapító Bencsik András. A March for Europe című cikk úgy kezdődik, hogy

"Az európai történelem egyik legnagyobb vívmánya a nemek közötti egyenjogúság. A huszadik századra a jogok terén megszűnt a különbség férfi és nő között. A huszonegyedik századra a liberális jogrendbe sikerült beilleszteni az azonos neműek együttélésének szabályait is, sőt Svédországban a felvilágosodás terén odáig jutottak, hogy a nemileg bizonytalanok jogát is tiszteletben tartják."

Majd azzal folytatja,  hogy ez talán túlzás, de azzal egyet kell értenie mindenkinek, hogy

"a Teremtő akarata szerint egyenlő értékű minden férfi és nő, mivelhogy gyermeket csinálni egyik sem tud a másik nélkül, márpedig utódok nélkül kihalna az emberi faj. Kimondhatjuk tehát, hogy az európai civilizáció egyik alappillére a nemek egyenjogúsága, ami felülír minden más szabályt és elképzelést, következésképpen aki ezt az elvet és gyakorlatot tagadja, az az európai értékrend egyik pillérét támadja meg. Ami nem tűrhető."

Igen, valóban kicsit kanyargósan épül fel a cikk mondanivalója, de lassan közelítünk a konklúzió felé. Bencsik szerint ugyanis a liberális emberijogi aktivisták hallgatnak viszont, ha az iszlámról van szó.

"Európa liberálisai vagy nem hajlandók, vagy nem képesek védekezni, ezért egy új, immár páneurópai patriotizmusnak kell magára vállalnia a klasszikus európai értékek védelmét, benne például az emancipált nők jogainak védelmét is."

És itt jön a képbe Bencsik és mozgalma, ugyanis szerinte valakinek el kell végre mondania a bevándorlóknak, hogy az egyenjogúság tagadása bűncselekmény. És ezt meg kell védenünk. Jön is a végkövetkeztetés:

"Igen, Európa valóban identitásválságot él át, de e válságból a kivezető út nem az elzárkózáson, hanem az önfelismerésen át vezet. Magyarország az elmúlt pár évben nem csupán behozta évszázados lemaradását, de jól látható lépéselőnyre is szert tett. Ezért okkal feltételezhető, hogy amint három és fél éve az első Békemenetben először nyert kifejeződést a megszenvedett és megszerzett önazonosság fölött érzett öröm és büszkeség lendülete, amely megdöbbentette a liberális Nyugatot, most már egy tágabb körben lehet erre az élményre szükség. Egy nagy, egyszerre meghirdetett menet víziója merül föl, amely Budapesten, Párizsban, Berlinben, Varsóban, Rómában, Londonban, Pozsonyban, Bécsben és másutt vonul majd az utcára Európáért: March for Europe! Megyünk Európáért!"