Egyszer majd talán megköszönhetjük a menekülteknek, hogy a németek végre elkezdik költeni a pénzt

  • Németország iszonyú sok pénz elköltésére képes, de nem teszi.
  • Európának szüksége van arra, hogy a németek pénzt költsenek.
  • Németországnak szüksége van a menekültek munkaerejére.
  • Ezért akár valami jó dolog is kisülhet a menekültválságból.

Nehéz érzelmek nélkül beszélni a menekültválságról (a vitákban most nem a racionális érvelés a leghangosabb), de érdemes megpróbálni. Gazdasági szempontból egyik oldalról az újonnan érkezők integrációnak esélyeit és költségeit, a másik oldalról pedig a bevándorlók esetleges munkaerőpiaci hasznait és ezek továbbgyűrűző hatásait lehet méregetni.

A menekültek legnagyobb célországában, Németországban például a többségi konszenzus – minden átmeneti bizonytalankodás dacára – egyértelműen a menekültek befogadása mellett van.

Nem olyan rég be is jelentette a kormány, hogy idén és jövőre 3-3 milliárd, továbbá a tartományoknak még négy milliárd eurót, azaz összes összesen tízmilliárd eurónyi forrást tesz félre az idén várható 800 ezer menekült ellátására, a már korábban bent lévő évi tízmilliárd mellé. Ebből főleg humanitárius jellegű segítséget nyújtanának, azaz lakhatást és élelmet biztosítanának a menekülteknek, de jutna nyelvtanfolyamokra és képzési programokra is.

Sok pénznek tűnik ez a tízmilliárd euró, Magyarországon például tavaly az a rengeteg pénz, amit a kormány elköltött és elkótyavetyélt, 52 milliárd euró volt, ennek alig ötszöröse. De akkor már nem olyan sok, ha szemberakjuk a tavalyi teljes német költségvetés gigantikus kiadási oldalával:

Milliárd euróban, forrás: Eurostat. A tíz milliárd eurós menekültügyi többletkiadások egyébként két évre leosztva jelennek meg a német költségvetésben. A teljes német költségvetési kiadások között a központi kormány kiadásai az egész nagyjából 30 százalékát teszik ki, jelentős pénzeket költenek a tartományi kormányok is.

Mint a csepp a tengerben, úgy aránylik ez a nagyvonalúan vállalt többletkiadás: a teljes német költségvetési kiadások 0,78 százaléka, tehát a német a GDP 0,39 százaléka, ráadásul inkább adott évre kellene nézni, úgy viszont az éves német össztermék 0,19 százaléka mindösszesen. Szóval nem olyan nagy pénz.

Főleg azért nem olyan nagy összeg, mert Németország egyébként iszonyatosan zsugori volt az utóbbi években, főleg ha számításba vesszük azt is, hogy – bármilyen őrületes is ez, de – a befektetők az utóbbi hónapokban már-már azért fizettek volna, hogy Németország kölcsön vegye és elköltse a pénzüket. A rövid kamatlábak tartósan negatív tartományban vannak (az egy éves kötvény hozama mínusz 0,2 százalék), és még a hosszú kamat, a tíz éves államkötvények hozama is majdnem elérte a nullát áprilisban.

Forrás: ECB SDW.

Ez összefüggésben volt azzal, hogy a befektetők szemében Németország volt az igazi menedék Európában, nagyon erős exportpozíciójával a kontinens egész növekedésének a motorja volt, így hát elég biztonságos őket hitelezni.

De azzal is összefügg az alacsony német kötvényhozam, hogy a német költségvetéseket hihetetlen fegyelemmel rakják össze Wolfgang Schäuble pénzügyminisztériumában.

Forrás: Eurostat.

Szóval miközben a befektetők fizettek volna Németországnak, hogy ugyan fogadja már el a pénzüket, addig az utóbbi három évben a német állam inkább visszaadott nekik, összesen jó húszmilliárd eurót.

Közben egyébként nem csak a német állam takarékoskodott, a német háztartások mindig a fejlett világ legtakarékosabbjai között voltak (az alábbi ábra azt mutatja, hogy az OECD országaiban a háztartások átlagosan a jövedelmük mekkora részét takarítják meg):

Ez azt is jelenti, hogy

rengeteg pénzt nem költöttek el Németországban,

amit el lehetett volna. Tehát a németek – az állam és a háztartások – nagy takarékossága miatt nem élénkült annyira a kereslet Európában, mint amennyire élénkülhetett volna. Globális szinten is jelentős fogyasztás esett ki ezért, ami hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az eurózóna gazdasága. (Hogy teljes legyen a kör: a gyenge európai kereslet hozzájárult ahhoz, hogy alacsony, már-már negatívba hajló legyen az infláció, ami az alacsony német kötvényhozamok további oka. A helyzet annyira kínos, hogy az Európai Központi Banknak nagy húzásokkal kellett közbelépnie.)

Mindenesetre a német költségvetési takarékosság  – és a közben elkönyvelt gazdasági növekedés – miatt az utóbbi években jelentősen csökkent a német államadósság a GDP arányában, miközben az eurózóna egészében nőtt:

Forrás: Eurostat. Németország önmagában az eurózóna negyedét teszi ki, amiből következik, hogy az eurózóna mínusz Németország államadóssági rátája még gyorsabban növekedett.

...és az államadósság után fizetett kamatteher is nagyobbat esett, mint Európa többi részén:

Forrás: Eurostat.

Így aztán a mostani német költségvetési vitában elégedetten állapíthatta meg Schäuble, hogy Németország szerzett magának akkora költségvetési mozgásteret, hogy kezelni tudja a menekültválságot.

Pénz tehát van bőven.

A menekülteken ráadásul nagyrészt nyerni fog a német gazdasági gépezet. A német gazdaságba nagyon kell a munkás kéz, annyira alacsony a munkanélküliség, hogy valójában több régióban munkaerőhiány van. Nehéz nem észrevenni egyébként, hogy azok az országok, amelyekben komolyabb fogadókészség van a menekültek befogadása iránt, azok éppen azok, ahol

  • alacsony a munkanélküliség, és
  • rugalmas a munkaerőpiac:
Forrás: Eurostat.

A spanyol, francia és olasz fogadókészség hiánya innen nézve is érthető: ezekben az országokban nincs munkaerőhiány, Németország mellett Ausztriában és Svédországban viszont annál inkább.

(Magyarországon is alacsony névleg a munkanélküliségi ráta, legutóbb 6,9 százalék volt, tehát alacsonyabb, mint a svéd mutató, de pont a kormány menekültügyi hozzáállásából derül ki, hogy emögött nincs valódi foglalkoztatottsági siker. Árulkodó, hogy Orbán Viktor mennyire aggódik amiatt, hogy a bevándorlók "versenyképesebbek" a magyaroknál. Ha a termelékenyebb, piaci munkahelyeket nézzük, tehát a közmunkás és egyéb állami munkahelyeket, valamint a külföldön foglalkoztatottakat nem számítjuk, akkor továbbra is elég gyenge a foglalkoztatottság az országban, és lehet, hogy tényleg nehezen birkóznánk meg a menekült dolgozók felszívásával, már ha ők egyáltalán itt akarnának maradni – bár vannak már olyan régiók, ahol szükség lenne képzett munkaerőre.)

A német társadalomban látványosan alacsony – konkrétan negatív – a népesség természetes növekedése, mindössze 8,3 újszülött jut ezer lakosra évente, ami még a japánnál és a magyarországinál (utóbbi 9 körül van) is alacsonyabb. Az utóbbi években éppen a bevándorlás tudta megfordítani a népesség fogyását. Néhány év alatt több mint félmillió ember jött az európai válságországokból, például Görögországból, Spanyolországból és Olaszországból, továbbá Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából és persze Magyarországról még ennél is többen érkeztek.

Forrás: Eurostat. Idén a becslések szerint az egymilliót is elérheti a sárga "nettó bevándorlás" oszlop.

Az ENSZ a népesség természetes változása alapján – tehát a bevándorlás várt hatása nélkül – azt jósolja Németországnak, hogy a népesség 2050-re 73 millióra esik a mostani 82 millióról, a 15 év alattiak száma pedig 9 millióra csökken. (Ez ugyanaz a jóslat, ami szerint Magyarországon az ötödével zsugorodik a népesség 2050-re.)

Forrás: ENSZ. Kattintásra nagyobb lesz.v

Fogyatkozó és öregedő népesség mellett csak a termelékenység és a beruházások bővülésével lehet GDP-növekedést elérni, népességnövekedéssel ez sokkal-sokkal könnyebb. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz lesz kevesebb fiatallal fenntartani akár a német nyugdíjrendszert, vagy kevesebb munkára fogható emberrel a termelékenységhez képest alacsony német béreket – ami sokak szerint a német exportversenyképesség kulcsa. A német munkaügyi hivatal szerint szerint 15 év múlva 3 millió munkahely maradhat betöltetlenül a németek fogyatkozása miatt.

Azért is szükség van a külföldiek bevonására, mert a korábban hangsúlyos, az elnéptelenedő keleti tartományokból nyugatra tartó vándorlás most már kimerülőben van. Szerencsés fejlemény, hogy most már a keleti tartományokban is pótolják az elvándorlókat a beérkező külföldiek:

Forrás: IWH. A világoskék oszlop azt mutatja, hogy hányan költöztek át Németország keleti tartományaiból nyugatra, a sötétkék pedig a keleti tartományokba érkező külföldiek számát mutatja.

Egyszóval új munkára fogható emberek nélkül nem lehet fenntartani a német gazdasági sikereket.

A németek szerencséje, hogy Magyarországgal ellentétben olyan politikai vezetésük van, amelyik többé-kevésbé felismerte ezeket a tényeket, és racionális válaszokat próbál adni rá. Ennek része, hogy nem paranoiás és bezárkózó utat választottak, hanem próbálják Németországot egy befogadó és gyarapodó országnak felfogni, ahol van hely mindenféle származású embernek.

Menekültek sétálnak egy Berlin melletti menekültszálláson, Spandauban. (AFP PHOTO / TOBIAS SCHWARZ)

A ZEW kutatóintézet szerint egyébként a bevándorlók átlagosan többet fizetnek a német államnak, mint amennyit jóléti transzferben kapnak tőle (igaz, itt a korábbi, jelentős részben EU-s országokból érkező bevándorlókról van szó, az idén beáramló hatalmas tömeg hatását nehéz előre megbecsülni – vélhetően az elején nagyobb lesz a menekülttáborok fenntartásának költsége, mint az esetleg bevont munkavállalók haszna).

A Németországban dolgozó külföldön születettek egyébként lényegesen hajlamosabbak elkölteni az általuk megkeresett pénzt, mint a németek (alacsonyabb a megtakarítási hajlandóságuk), ami kedvező a németországi belső kereslet szempontjából. A menekültek elhelyezése jót tehet a német építőiparnak is.  Az Unicredit német vezető közgazdásza szerint rövid távon a GDP-n 0,3 százalékot dobhat a kormány humanitárius költekezése, a 800 ezer menekült munkaerőpiaci integráció viszont 2020-ig további 1,7 százalékot. A becslés persze eléggé hasraütésszerű, mert egyelőre nem tudni pontosan, milyen képzettsége van a menekülteknek – esélyes, hogy ez csak évek múlva fog kiderülni.

Viszont az is igaz, hogy a külföldiek munkanélküliségi rátája már most lényegesen magasabb – közel a háromszorosa – a Németországban születettekénél. Ennek több oka van, az egyik a képzettség vagy a nyelvtudás hiánya. A másik viszont az, hogy hiába könnyítettek Németországban is a külföldiek munkavállalási szabályain, még mindig elég komoly akadályai vannak az európai vagy német papírokkal nem rendelkezők foglalkoztatásának. Például (mint az sok kinn próbálkozó magyar kellemetlen tapasztalata) rengeteg munkahelyen csak akkor lehet foglalkoztatni harmadik országbelieket, ha azok elvégezték helyben a szükséges szakképzéseket.

A német nyilvánosságban most éppen azon megy a vita, hogy hogyan lehetne mérsékelni ezeket az akadályokat.

Hogyan lehetne jobban elkölteni a menekültek és a többi bevándorló integrációjára szánt pénzeket, hogyan lehetne javítani a képzési programok hatékonyságán, vagy a menekültügyi ellátórendszer mostani válságán. A német munkaadói érdekképviselők pedig elég keményen lobbiznak most, hogy lehetőleg minél hamarabb jelentős mértékben lazítsanak a külföldiek munkavállalását korlátozó szabályokon.