A csehek nyílt levélben üzennek Európa lakóinak, hogy nem felejtették el, mi az a szolidaritás

Folyamatosan érkeznek az aláírások ahhoz a nyílt levélhez, amit cseh civilek indítottak, és aminek magyar nyelvű fordítása is elérhető már. A levelet változtatás nélkül tesszük közzé mi is:

"Bizonyára hallottátok politikusaink nyilatkozatait, miközben arra gondoltatok, némiképp álszentek vagyunk, nem becsülve EU-s tagságunkat. Úgy tűnhet számotokra, hogy elfeljtettük fájdalmas múltunkat, amikor is számos honfitársunknak kellett önkénytelenül elhagynia az országát: 80.000 zsidónak a Holokauszt alatt, többmillió németnek, gyakran antifasisztáknak, a Holokauszt után 1948-ba 25.000 csehszlováknak, és 1968 után közel 300.000 embernek.

Csodálkozva figyelhetitek, mi történt azzal az országgal, amely olyan embereket adott a világnak mint Karel Čapek, Tomáš Garrigue Masaryk, vagy Václav Havel. Könnyen kérdezhetitek, mikor váltak a csehek ilyen határozatlanná, bizonytalanná és gyávává? Mi történt a szolidaritás, nagylelkűség és humanizmus eszméivel? Ne essetek kétségbe! Nem vagyunk valóban ilyen rosszak. Mindez csupán olyan benyomás, amelyet valójában a politikai képviseletünk áraszt magából.

Higyjétek el, szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik megfosztattak otthonaiktól, akik képtelenek többé békében felnevelni gyermekeiket, fejleszteni saját intellektuális képességeiket, mindazokkal, akik egész egyszerűen képtelenek többé normális életet élni. És mi, miként Ti is, szégyeljük kormányunk minden reakcióját és tétlenségét, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy tennünk kell valamit saját erőnkből.

Többszázan közülünk elmentek segíteni azoknak, akiknek élete közvetlen veszélyben volt. Találkozhattatok velünk Vámosszabadiban, Röszkén, Horgosön, Győrben, Szegeden, Tovarnikban, Beli Manastirban … Többezer cseh biztosított tárgyi, anyagi és logisztikai támogatást. Még többezer küldött meleg ruhát, takarót, élelmet, és pénzt. Továbbra is biztosítunk alvóhelyeket és munkát mindazok számára, akik Csehországba érkeznek.

Európaiak vagyunk, kormányunk hanyag hozzáállásától csalódottak. Ám sem a kormány, sem pedig az állampolgárok nem akarhatják elfogadni, hogy alig párszáz kilométerre a határainktól olyan szörnyűséges állapotok uralkodnak, amelyet csupán néhány aktivista, független civil szervezet és önkéntes erőfeszítése választ el a humanitárius katasztrófától. Az olyan állami rendszerek, mint a hadsereg, polgárőrség, és katasztrófavédelem csupán továbbra is állnak és várnak. Nem tudjuk, pontosan mire is.

Feszélyezve érezzük magunkat a cseh hatóság azon irányú magatartásától, amelyet olyan emberek felett gyakorol, akik a mi területünkön belül találják magukat, és olyan elbánásban részesülnek, amelyek nincsenek összhangban a különféle nemzetközi egyezményekkel. Bízunk benne, hogy az a mód, ahogyan elfogják és őrizetbe veszik ezen szabadságuk felé igyekvő embereket, csupán a helyzet nem megfelelő felmérésének, az információ hiányának és a felgyülemlett félelmeknek, nem pedig a rosszindulatnak tudhatóak be.

Kedves Cseh Kormány, kedves Köztársasági Elnök Úr, hagyjanak fel a félelmeikkel! Kérjük, mondják meg azoknak az embereknek, akik jóval inkább kulturális rokonaink, mint ahogyan azt önök szeretnék beismerni, hogy ők nem a mi ellenségeink. Ne bánjanak úgy velük, mint a bűnözőkkel. Dolgozzunk együtt, hogy kitaláljuk, miként tudnánk még inkább segíteni rajtuk. Szeretnénk felkészültek, kulturáltak és nagylelkűek lenni. Cselekedjünk még inkább így a rászorulókkal. Ne aggódjanak, nem fogjuk Önöket magukra hagyni ebben. Számos dolog van, amiben segítségükre lehetünk Önöknek, hogy legyen erejük azon komoly politikai problémák megoldására, amely Európát fenyegeti.

Kedves Európa, ne veszítsd el velünk szembeni türelmed. Biztosíthatunk, sok mindenre képesek vagyunk!