Írtunk mi is tavaly nyáron arról, hogy Göteborgban kísérleti jelleggel bevezették a hatórás munkanapokat közalkalmazottak egy szerencsés csoportja számára. Az egész egy kísérlet, azaz a többiek továbbra is nyolc órát dolgoznak, a két csoport teljesítményét pedig folyamatosan összevetik. A változtatástól sok mindent várnak kiötlői: egyrészt hogy az érintettek életében minőségi változást okoz majd a kevesebb munka, több idejük jut magukra és családjukra, de mellette arra is számítanak, hogy produktivitásuk is megnő.

Az eddigi jelek alapján pedig a kísérlet sikeres. Az egyik érintett terület az idősgondozós, ahol állítólag komoly problémát jelentett, hogy az ápolókra jutó rengeteg munka miatt sokan kiégtek, depresszióssá váltak. A hatórás munkanap ezen is változást hozhat, a megfigyelések szerint máris érezhetően javult az egyik otthonban dolgozó ápolók kedélyállapota. Kipihentebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat, ez pedig értelemszerűen hat az otthonban lakó betegek életére is.

A városi tanács 14 extra ápolót is felvett, hogy pótolják a kieső munkaórákat, azaz anyagi terhekkel mindenképp járt a változtatás. Ettől függetlenül több más intézményben, például kórházakban is kísérleteznek már a rövidebb munkaidővel.

Az már régi felismerésnek számít amúgy, hogy a rövidebb munkaidő megnövekedett teljesítményhez vezethet. A Stanford közgazdásza, John Pencavel egy tavalyi tanulmányában mutatta meg, hogy az egyes hozzáadott plusz munkaórákkal párhuzamosan egyáltalán nem nő feltétlenül a termelékenység munka közben. Sőt, bizonyos mennyiségű óra után jellemzően a növekedés érezhetően lelassul. (Quartz)