Van minden. Biciklitől kezdve… Szűzmária, minden

Ez a cikk eredetileg az abcug.hu-n jelent meg, Albert Ákos írta.

  • Gábor 15 éve él hajléktalanként egy fakunyhóban a város szélén.
  • Egész kis birodalmat épített fel magának az évek során, az akkumlátoros rádiótól kezdve a hízó malacig mindene megvan, most mégis úgy döntött, hogy változtat az életén.
  • A Habitat for Humanity lakhatási porgramjának köszönhetően szociális bérlakásba fog költözni, amelyet saját maga újít fel.
  • Az Abcúg végigköveti Gábor költözését.

Kis fakunyhó áll a fák alatt Budapest külvárosában, egy erdős területen. Mellette összetákolt budi, vödrök, csukák, mindeféle lim-lom, amelyet éveken át gyűjtögetett a tulajdonosa. A legtöbb mindennapi használati tárgy, vagy épp olyasvalami, ami egy másik használati tárgyat helyettesíti. A testedzésekhez használt étrendkiegészítők műanyagdoboza például tökéletesen alkalmas arra, hogy a nap fürdővizet melegítsen benne.

Az ötvenes éveiben járó Gábor nap mint nap ezt használja a reggeli mosdáshoz, évek óta. Reggel hatkor kel, elhallgatja pár percet az akkumlátorról üzemelő rádióját, majd elbringázik másfél kilométert a legközelebbi kúthoz, ahonnan vizet hoz, hogy megmosakodjon. Húszliteres kannával megy, így a víz elég szokott lenni arra is, hogy később gyorsételt csináljon belőle, például májgaluska levest a gázrezsón.

Gábor 15 éve él hajléktalanként Budapesten. Gábornak volt családja, saját háza, de a válása után mindent a családjának hagyott. Ezután még egyszer nekifutott és új életet kezdett: egy önkormányzati lakásban lakott az élettársával, de nem jöttek ki jól, ezért úgy döntött, hogy szedi a sátorfáját. Először a Keleti pályaudvar környékén csavargott, de sokan belekötöttek, így úgy döntött, néz magának egy csendesebb helyet a város szélén, ahol végül egész kis háztartást épített fel magának.

Gábor egész kis birodalmat épített fel magának (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Több mint egy évtized után viszont Gábornak most esélye van arra, hogy elköltözzön a város széli kunyhójából, részt vesz ugyanis a Habitat for Humanity magyarországi szervezetének Elsőként lakhatást! programjában. Hamarosan beköltözhet egy most még lepusztult önkormányzati bérlakásba, amelyet azonban addigra ő maga fog felújítani a szervezet önkénteseinek segítségével.

Kövesse velünk Gábor utolsó hónapjait a kunyhójában, nézze meg, hogyan újítják fel számára a lakást, majd pedig azt, hogy mihez kezd vele!

Még hízója is van

„Gondoltam leparkírozok, aztán csendesen gyűjtögetek” – mesélte Gábor, mi járt a fejében akkor, amikor először kivillamosozott jelenlegi lakhelyére. Tetszett neki az erdős rész, a nyugalom, még annak a ronda vasúti falnak is örült, ami elválasztja a fákat a lakóövezettől. „Felfogja a szelet” – gondolta.

Tetszett neki az erdős rész (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Először csak egy kis fakalyibában lakott, de amikor az egyik barátja új lakást vett, a régit pedig lebontotta, lecsapott a faanyagra. A szakmája szerint ács, ezért baráti segítséggel négy nap alatt felhúzták a kunyhót, amelyben azóta is lakik. „A kecó kitűnő, első osztályú, nem táncterem, de a célnak megfelel” – mondta.

Van benne kályha, rádió, még padlása is van. „Ott lakik a kismacska” – mondta nevetve Gábor. A budi ugyan már kicsit megdőlt az évek alatt, de megtámasztva még bírja. „Oda kell figyelni, főleg a kullancsveszélyre, de én egyből észreveszem, amikor mászik” – mondta Gábor. A tél sem okozott még neki semmi gondot, „amíg nem fagyogat, addig ugyanúgy melegítem kint a vizet, aztán csapatom”. Nagy hidegben azért bemegy belülre, ahol meleg ruhája és pokróca is van.

Ottjártunkkor azonban nyári meleg volt, ilyenkor inkább kiül hűsölni a fa alá, estefelé még egy-két sört is megiszik.

„De nem alkoholizálok hál’ Istennek, van, amikor egy hétig nem iszom”

– mondta. A kedvenc elfoglaltsága a rádióhallgatás, felkeléskor vagy lefekvés előtt is bekapcsolja. A tévét viszont már elfelejtette, mióta két éve megszüntették az analóg műsorszórást. „Kéne az a box, de nagyon meríti az akksit” – mondta.

Van benne kályha, rádió, még padlása is van (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Gyakran jár ki horgászni a Dunára, vagy a szomszédos kerületbe a barátaihoz. „Náluk disznót is lehet hizlalni, nekem is van egy 80 kilós hízóm” – büszkélkedett. Saját maga viszi az ételt a malacnak, karácsonyig tervezi hizlalni, aztán levágják. A hús azonban maradni szokott a szomszédos kerületben az ismerősöknél, Gábornak ugyanis nincs mélyhűtője, így rárohadna.

Van olyan is, hogy kijövök havonta 10-15 ezerből

Az évek alatt rengeteg használati tárgyat gyűjtött össze magának.

„Itt aztán van minden. Biciklitől kezdve… Szűzmária, minden”

– mondta nevetve. Délelőtt körbebiciklizik a lakóövezetben, ha lát valamit, azt elhozza. „Mindig raktak ki annyi dolgot, hogy meg lehetett élni belőle” – mondta. Ha talált valamit, azt bevitte a MÉH-be, vagy magához haza. Így lett bográcsa, cipője, vagy éppen hűtőszekrénye.

Rengeteg használati tárgyat gyűjtött össze magának (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Ma már azonban annyian lomiznak, hogy Gábor csak elvétve talál hasznosíthatót a pótkocsis biciklijével. „Van, aki az unokáját is ráállítja” – mondta. Már régóta nem dolgozik ácsként. Régen sofőr volt a postánál, amióta azonban a kunyhóban lakik, csak a lomizásból él, így a konkurencia gondot okoz neki, de nincsenek nagy igényei.

„Van olyan is, hogy kijövök havonta 10-15 ezer forintból”

– mondta. Az étel egy részét összeszedi, például a boltokból a lejárati idő miatt kiselejtezett ételeket. „Ha egy nappal lejár valami, az még nem rossz, van, ami még egy hónapra rá is jó. Persze nem az, ami romlandó” – magyarázta. A sörösüvegeket is össze szokta gyűjteni, súlyra beveszik a vastelepen. Ami pedig neki nem kell, az megy a malacnak.

Anyukám, nem megy ez a sztori

„A nyugodtság az pótolhatatlan. Ha jó idő van, kifekszem és napozok, vagy be a hűvösbe. A magam ura vagyok, oda megyek, ahová kedvem van”

– mondta Gábor, miért szerette ezt az életet hosszú éveken keresztül. A környékbeli kutyasétáltatókkal is összebartákozott, beszélgetni is szoktak, de az soha senkivel nem került szóba, hogy Gábor hajléktalanként él. Azt mondta, ezt úgyis mindenki látta rajta.

„A magam ura vagyok, oda megyek, ahová kedvem van.” (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Voltak olyan időszakok, amikor újra talált magának élettársat, aki be is költözött hozzá a kunyhóba, de ezek nem tartottak sokáig.

„Nem voltak háziasak, csak a pia meg a cigi. Mondom vagy csinálunk ezzel valamit, vagy nem. Aztán azt mondtam, hát anyukám, nem megy ez a sztori”

– mesélte.

Túl öreg lett ehhez a kunyhóhoz

Egy rendes lakáshoz képest azért vannak hátulütői is a kunyhónak. „A tisztálkodás nem úgy működik, hogy csak megnyitom a csapot, áram sincs. A kényelem, az hiányzik” – mondta. Ráadásul ha az ismerősökön kívül mások is megtudnák, hol él, abból baj is adódhatna. Így is volt már, hogy meglopták, de baja még sosem esett. Most már azonban úgy gondolja, biztonságosabb lesz elköltözni.

„A kényelem, az hiányzik.” (Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

„Amíg fiatalabb voltam, addig jó volt itt ez az élet, még most is elmenne, de később? Az ott frankóbb lesz”

– mondta a bérlakásról, ahová a tervek szerint hónapokon belül beköltözik. A Habitat for Humanity magyarországi szervezetével a Twist Olivér Alapítvány utcai szolgálatán keresztül került kapcsolatba, júniusban dőlt el, hogy Gábor egyike lesz azoknak a hajléktalan embereknek, akiket a szervezet bérlakáshoz segít.

Kényelmesebb lesz, kiszámíthatóbb – mondta Gábor. Lesz konnektor, így nem kell majd állandóan az akkumulátorait töltenie, lesz vízcsap, így a reggeli kútra járásnak is vége.

Sok dolgot nem visz be, csak a biciklit, a rádiót és a régi motorját, amit mostanság alig használ. Minden mást odaad a barátjának, aki a tervek szerint megkapja tőle a kunyhót. „Elvoltam én itten, hiszen bárhogy nézem, ha bementem volna egy albérletbe, akkor negyven-ötvenezereket le kellett volna pakolni” – mondta. A kunyhóért meg nem kellett fizetnie semmit.

A bérlakásba kell majd bérleti díjat és rezsidíjat is fizetnie, emiatt azonban nem aggódik.

„Ha nem pazarolok, nem pocsékolok, akkor nem lesz gond. Fizetni kell majd, de az semmi, annyit megér”

– mondta. Összességében úgy gondolja, hogy az öregkora a lakásban sokkal klasszabb lesz, mint az elmúlt évek voltak.

Az Abcúg következő cikkéből kiderül, hogyan zajlik Gábor leendő házának felújítása, kik segítenek neki a munkában, és hogyan fogadják a leendő szomszédok.