Hölgyeim és uraim, a slag és a szólásszabadság párharcában hazai pályán meggyőző fölénnyel a slag vezet, jelen pillanatban 2-0 az eredmény.

Úgy kezdődött, hogy leapadt a Duna, és a múlt héten valakinek eszébe jutott, hogy kimerészkedjen a Margit híd középső pillérjénél kialakult szigetecskére, és felírja a hídra a kimondhatatlant:

Nem sokáig tarthatott az öröme, mert a mindig résen lévő graffitieltávolítók ezúttal is résen voltak, és csütörtök délutánra úgy eltakarították a feliratot, mintha soha ott se lett volna. Na jó, aki nagyon akarja, még mindig kibetűzheti:

Persze a hídon időtlen idők óta éktelenkedő egyéb firkákhoz még véletlenül sem nyúltak:

Hétfőn újabb felirat jelent meg a Margit híd közelében, ezúttal a budai alsó rakpartról levezető lépcső mellett. Na, vajon mit írtak oda?

Kedd reggel akkora ködre ébredt a város, hogy a Duna túlpartján álló képviselői irodaházból és a Parlamentből biztosan nem látszott a felirat:

De vajon mi az a miniködfelhő a rakpartra levezető lépcsőnél?

Igen, eltalálták: a szorgos graffitieltávolítók ismét megjelentek, és késlekedés nélkül munkába álltak:

A vörös festék pedig folyik a Dunába, ahol, mint köztudott, majd békévé oldja az emlékezés:

A többi rakparti graffitit, amik időtlen idők óta ott vannak, természetesen ezúttal sem bántották:

A kérdésre, hogy a többihez miért nem nyúlnak, az Ifotech Clean graffitieltávolító kft. helyszínen tartózkodó munkatársa közölte: ők azt a graffitit mossák le, amit mondanak nekik. Érdeklődésünkre a cégnél elmondták, hogy ők a fővárosi közterület-fenntartóval, az FKF-fel állnak szerződésben, és semmiről nem nyilatkozhatnak.

A Facebookon egyébként már feltűnt olyan szemfüles graffitieltávolító vállalkozás, ami kifejezetten az említett feliratok eltávolításával hirdeti magát: