Az eufóriának vége, most dől el, létezik-e Merkel országa

Migránsok várakoznak a regisztrációra Berlinben. AFP PHOTO / DPA / MICHAEL KAPPELER

Másfélmillió menedékkérő érkezhet Németországba az év végéig. A Bildben hétfőn megjelent, állítólag belső kormányzati jelentés számait a német kormány ugyan hivatalosan nem ismerte el, de a nyilatkozatuk alapján úgy tűnt, azért egyáltalán nem tartják elképzelhetetlennek. A szám egyébként úgy jön ki, hogy a jelentés szerint napi tízezer menedékkérőre lehet számítani az év hátralévő részében - a jelenlegi helyzet alapján ez sem tűnik a földtől elrugaszkodottnak.

A hír felrázta az amúgy is egyre élesebb német menekültügyi vitát (ahogy a Deustche Welle írja, “gránátot dobott rá”), pedig már nem az első alkalom idén, amikor kiderült, a korábban tervezettnél jóval több menekült érkezhet Németországba. Ezzel párhuzamosan pedig a hangulat is folyamatosan változik.

Amikor augusztus 19-én, alig másfél hónapja megjelent a hír, hogy míg korábban arról volt szó, 400 ezren érkeznek idén, valójában 800 ezer migráns várható, világossá vált, hogy a német politikát meghatározó kérdésről lesz szó. Kezdetben azonban a számok növekedése inkább azt támasztotta alá a német sajtóban és közbeszédben, hogy súlyos helyzetről van szó, amire Németországnak választ kell adnia. Az azóta eltelt viharos időszak után viszont az adatok már inkább olyan árnyalatot kapnak:

“Németország ezzel már nem tud megbirkózni”.


  • "Korlátozni kell az Európába érkező emberek számát."
  • "Sok menekült nem tartja be a Németországban érvényes szabályokat. Egyre többen egyszerűen elhagyják a kijelölt menekültszállásokat, taxival továbbmennek.Tüntetnek, mert nem megfelelő nekik a szállás, az étkezés, verekednek a menekülttáborokban."
  • "Németország közeledik a lehetőségei határaihoz. Míg a menedékhelytörvény szerint nincs felső határ, a valóságban Németország nem tud bármennyi nyomást elviselni."

A nyilatkozatok mind az utóbbi napokból származnak, a német kormány vezető politikusaitól (sorrendben: Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, Thomas de Maizière belügyminiszter, Sigmar Gabriel gazdasági miniszter). A hangulatuk érezhetően más, mint amikor Angela Merkel szeptember elején még arról beszélt, a menekülteket be kell fogadni, bármennyien vannak. (Erről beszélt Manfred Schmidt, a német Migrációs és Menekültügyi Szövetségi Hivatal vezetője is, ő azóta lemondott.)

Isten hozott, tartsd be a törvényeket

“A menekültszállásokkal szembeni gyújtogatós merényletek után a német sajtó egyre nagyobb eufóriával számol be a wilkommenskultur-nak elnevezett hangulat erősödéséről. Ez arról szól, hogy a német nép örömmel fogadja az érkezőket, Németország lesz az új USA, a lehetőségek és álmok országa, ahol mindenki megtalálhatja a számítását. Lehet, ez a lelkesültség csak szalmaláng lesz, de a nagy pártok egyelőre ezt a hangulatot igyekeznek meglovagolni”, írtuk akkor.

A wilkommenskultur az európai politika egyik legdivatosabb kifejezése volt, azzal együtt, hogy Angela Merkel szavaiból azt lehetett kiolvasni We can do it, vagyis meg tudjuk csinálni, Németország (illetve egész Európa) képes a menekültválság kezelésére. A hangulat azóta megváltozott, olyannyira, hogy mostanra Thomas de Maizière már meg is alkotta az

Anerkennungskultur kifejezést, vagyis a “törvények betartásának kultúráját”.

Merkel és a palesztin Reem Sahwill az emlékezetes eset idején AFP PHOTO / HO / BUNDESREGIERUNG / STEFFEN KUGLER

Németországba több migráns érkezik, mint az összes többi európai országba együttvéve. A német menekültügyi ellátórendszer pedig recseg-ropog.

Egyre többen félnek

"Miután Merkel augusztus végén bejelentette, hogy a szíriai menekülteknél nincs felső korlát, alig egy hét alatt kiderült, hogy a feladatot ellátó tartományoknak és településnek sem elég pénze, sem elég helye nincs a Keletiből megindult menekülthullám fogadására. A német tartományok fele bedobta a törölközőt, mivel nem tudtak már több embert elhelyezni" - erről bővebben itt írtunk.

Ahogy pedig a stadionok, tornatermek és parkok megteltek menekültekkel, a kezdetben eufórikus hangulat is megváltozott.

Szeptemberben még csak a németek 38 százalékának voltak félelmei a menekültek magas száma miatt, 59 százalékuknak nem volt baja ezzel. Egy múlt heti felmérés szerint októberre jelentősen változtak az arányok, már 51 százalékuk aggódik, és csak 47 százalékuk nyugodt.

Rendőrök a hamburgi tömegverekedés után. Daniel Reinhardt/dpa

Mindez érezhető a sajtóban is. A menekülteket a pályaudvarokon integetve váró németek képei után inkább aggodalmat keltett, amikor például Hamburgban ötven rendőrnek kellett közbeavatkoznia, mert kétszáz afgán és szír menekült verekedett össze. Két asszonynak pedig azért kellett elköltöznie önkormányzati lakásaikból, ahol évtizedek óta laktak, mert az érintett települések vezetői máshova már nem tudták elhelyezni a menekülteket.

Nem érdekli, ha ő a felelős

A legfrissebb felmérések szerint Merkellel a németek 54 százalék elégedett, ami a legalacsonyabb szám az utóbbi hét évben. Egy bajor képviselő már azzal jött, “könnyebb szelfizni a menekültekkel, mint keményen bánni velük.” Érezhető, a közvélemény egy része az ő nyilatkozatát, és a menekültekkel szembeni különösen barátságos megnyilvánulásait hibáztatja azért, mert olyan feladat szakadt Németország nyakába, amivel egyre kevésbé tud megbirkózni.

Sokan úgy látják, hogy az általában kiszámítható és megbízható politikus túlságosan engedett az érzelmeinek, vagy legalábbis szokatlanul naiv volt a részéről, hogy arra számított, a lelkesedés elég lesz ahhoz, hogy Németország kezelje a helyzetet.

Jól látszik például, hogy fordulópont volt szeptember 4-e éjszakája, amikor menekültek ezrei indultak el a Keleti pályaudvarról gyalog az autópályán.

Merkel akkor úgy gondolta, Európa nem engedheti meg magának, hogy kifáradt, idős emberek és terhes asszonyok essenek össze Németország felé tartva az autópályán.

Ausztriával egyeztetve ezért különvonatokat küldött értük. A Spiegel szerint egyetlen német kormánytag sem ellenkezett, de voltak olyan szakértők, akik figyelmeztették, hogy ezzel azt az üzenetet küldi: aki csak tud, induljon el Németország felé.

Mindez, a korábbi “mindenkit beengedünk”-hangulatú nyilatkozatokkal együtt valóban elég volt, hogy nagyon sokan úgy érezzék, érdemes útnak indulni. Emlékezhetünk, hogyan skandálták Merkel nevét a Keleti pályaudvar előtt a menekültek.

Maga Merkel egy belső vitán azt mondta a Welt tudósítása szerint, hogy nem érdekli, ha ő a felelős, a menekültek most már itt vannak, ezt a helyzetet kell kezelni.

Vasárnap adott interjújában Merkel három fő célt jelölt ki. Szerinte fel kell gyorsítani a menekültügyi eljárásokat, meg kell erősíteni az uniós külső határok védelmét, egyben döntésre kell jutni a menekültek tagállamok közötti méltányos elosztásáról, és mindent meg kell tenni a menekülthullám okainak megszüntetéséért.

Ők is regisztrációra várakozó migránsok Berlinben. AFP PHOTO / DPA / MICHAEL KAPPELER

És miközben arról beszélt, novembertől az új szabályok alapján a gazdasági bevándorlóknak el kell hagyniuk Németországot, kitartott amellett, hogy nem bánta meg, amikor úgy döntött: befogadja a Magyarországról útra kelt menedékkérőket.

Novembertől új világ jön

A Politico.eu szerint az alapvetően megváltozott hangulatú nyilatkozatoknak két értelmezése lehetséges.

  • Egyrészt a menekülteket valóban útnak indulásra sarkalló szeptemberi nyilatkozatok után így akarják valamelyest elvenni a többiek kedvét, hogy elinduljanak.
  • Másrészt a német közvéleménynek üzeni ezzel a kormány, hogy továbbra is kézben tartják a dolgokat.

November elsejétől jöhetnek az új törvények. Albánia, Koszovó és Montenegró is biztonságos országnak minősül majd, az innen érkezők deportálása felgyorsulhat. Átalakul a támogatási rendszer, inkább kedvezményeket kapnak majd az érkezők készpénztámogatás helyett. Azoknak pedig, akik megkapják a menedékjogot, “integrációs képzésben” kell majd részt venniük. Ráadásul szárazföldi határokra is kiterjesztené a német kormány az úgynevezett repülőtéri eljárást, ami alapján akár 48 órán belül is elbírálhatják, hogy valaki jogosult-e menedékjogi kérelem benyújtására.

A gazdasági bevándorlók kiutasítása egyébként, bár keményebbnek tűnik, valójában nem jelent visszalépést a korábbi állásponthoz képest. Azokról ugyanis, akiket nem üldöznek hazájukban, vagy nincs ott háború, korábban is azt mondták, nem tudják befogadni őket. Ez viszont kevesebb figyelmet kapott annál, mint hogy a háborúk és a politikai elnyomás elől menekülők közül mindenki jöhet.

A rövid távú politikai hangulat tehát gyorsan változik. Más kérdés, hogy hosszabb távon lehet koncepció Merkel szavai mögött.

Merkel a Bundestagban szeptemberben. AFP PHOTO / JOHN MACDOUGALL

Van olyan értelmezés, ami szerint Merkel valójában azt akarja elérni, Németország működjön igazi nagyhatalomként, és vállaljon felelősséget egy globálisan is fontos történetben. Németország nem viselkedhet úgy, mint egy óriás Svájc, ami csak azzal foglalkozik, autókat adjon el. Azzal pedig, hogy látszólag kontrollálatlanul engedte be a menekülteket, Merkel azt akarta megmutatni a szavazóknak, Németországnak szerepet kell vállalnia a nagy globális ügyekben, ha nem akarja, hogy otthon jelentkezzenek ezek a problémák - írja a Telegraphban Ulrike Guérot, a European Democracy Lab vezetője.

Terveik vannak a menekültekkel

A német ipar részéről pedig továbbra is egyértelmű jelzések vannak azzal kapcsolatban, hogy az öregedő társadalomban nagy szükség van képzetlen és képzett munkaerőre is. Az pedig, hogy Frank-Jürgen Weise, a munkanélküliséggel foglalkozó szövetségi hivatal vezetője mostantól a menekültüggyel is foglalkozik majd, világos jele annak, hogy Németországnak tervei vannak az érkezők intergrálásával. A demográfiai helyzet valóban súlyos, a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a jelenlegi 80 milliós népesség “csekély bevándorlással” számolva 2060-ra 67 millióra csökkenhet, “jelentősebb bevándorlás” kell ahhoz, hogy 73 millióan legyenek eddigre.

Mindez persze hosszú távő kérdés, és ugyan a mostani helyzetnek alapvető hatásuk lehet arra, hogyan alakul Németország sorsa, a politika ennél rövidebb távon működik.

Jövő márciusban például tartományi választások lesznek Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban és Szász-Anhaltban, a kereszténydemokraták az első kettőt visszaszereznék, utóbbit pedig megtartanák.  Szövetségi választások 2017 őszén lesznek.

Eddig van idő politikailag is működő üzenetet kitalálni, mert Merkel a wilkommenskultur-nyilatkozatok óta nem mondott igazán újat, miközben a hangulat érezhetően más. Az pedig talán még a viszonylag racionális német közéletben sem biztos, hogy elég érv, hogy évtizedes távlatban a bevándorlásnak pozitív hatásai lehetnek (pláne, hogy sokan ennek kifejezetten az ellenkezőjét gondolják).

Ha bocsánatot kell kérni azért, mert barátságos arcunkat mutattuk egy vészhelyzetben, akkor az nem az én országom

- mondta a most már Nobel-békedíjra is esélyes Merkel még szeptemberben. Vagy így, vagy úgy, de ezt sokáig fogják még idézni.

Közreműködött: Czinkóczi Sándor