„És engem sajnált valaki?!”
Címünk kvázi költői kérdését a rákospalotai javítóintézetben évtizedekkel korábban kérdezte egy lány, aki azért volt bent, mert módszeresen fosztott ki időseket, arra válaszolva, hogy megsajnálta-e áldozatait?
A KSH 2014-es adatai szerint a fiatal felnőttek és a fiatalkorúak bűnelkövetési kockázata össztársadalmi szinten viszonylag magas. Az adatok alapján az látszik, hogy már fiatalkorban nagyobb arányban követnek el egynél több bűncselekményt, mint a teljes regisztrált bűnelkövetők csoportja, ezért különleges és speciális figyelmet igényelnek minden tekintetben.
Kit és hogy javít a javító?
Hazánkban jelenleg öt javítóintézet működik (ebből három Aszódon, Budapesten, Debrecenben, a negyediket szeptember végén adták át Nagykanizsán) fiúk számára, Rákospalotára, a szép, parkos területen elhelyezkedő intézetbe, 1890 óta csak lányokat helyeznek el.
A magyarországi javítóintézetek a kezdetektől kettős szerepet töltenek be jogrendszerünkben.
Egyrészt büntetésnél „gyengébb”, ún. intézkedés, (egész pontosan büntetőjogi joghátrányt biztosító intézmény szabadságvesztéssel járó személyi szankció), de ugyanakkor a gyermekvédelmi rendszer részeként olyan intézmény is, amelynek fő célja a rossz útra tévedt fiatalok felügyelete, megfelelő kompenzáló és korrigáló nevelésének biztosítása.
Javítóintézeti nevelést jellemzően azokban az esetekben rendel el a bíróság, amikor a bűncselekmény súlya megengedi, valamint az elkövető fiatal lakókörnyezete, a család társadalmi-gazdasági helyzete nem teszi lehetővé számukra a megfelelő szocializációs közegben való nevelkedést.
Tehát számukra az intézeti elhelyezés azért is szükséges, mert segíthet pótolni az esetleges szocializációs hiányosságokat, megtaníthatja a problémák kezelésének társadalom konform módjait.
A Büntetőtörvénykönyv alapján 2013 közepéig a 14 évesek, 2013. július 1-jétől pedig súlyos bűncselekmény esetén már a 12. évet betöltöttek esetében is elrendelhető javítóintézeti nevelés. A felső korhatár pedig 21 év lett. De átlagosan 14-17 év között kerülnek be a fiatalok. A kiszabott intézkedés hossza pedig egy évtől négy évig terjedhet, a bent töltött idő átlagban 1,5-2 év.
De kik ezek a javítós lányok?
A külvilág számáraa javítóintézeti lányokról két dolog „ugrik” be szinte mindenkinek: áldozat és bűnelkövető. Csak kevesen tudják elképzelni, hogyan kezeljék ennek a kettősségnek az egy személyben való megjelenését. Pedig a lányok szempontjából ez a kérdés nagyon is létezik. Egy gyerek (merthogy 18 éves kora előtt az ENSZ Gyermekjogi egyezménye gyerekként tekint mindenkire), legyen az elkövető, vagy áldozat, elsősorban gyerek: gyerek, aki nem kapta meg mindazt, amit akár a jog is előír számára. S gyakran másokon torolja meg mindazt, amit ellene követtek el.
És éppen gyereki státusában igényelnek kiemelt figyelmet és segítséget a felnőtt társadalmunk részéről.
Aczél Anna pszichológus, a Rákospalotai Javítóintézet korábbi igazgatója szerint az áldozati előzmény ellenére a lányok nagy részéből teljesen hiányzik az empátia a hasonló sorsú, gyengébb társaikkal, vagy az áldozataikkal. Ezeknek a lányoknak a hátteréről tudni, hogyszociálisan deprivált, akár mélyszegénységben élő, gyakran felbomlott családok gyermekei, ahol a mindennapok velejárója és megoldása az erőszak.
Az elmúlt évek új jelensége az egyre gyakoribbá váló, a családban elfogadott prostitúció, az esetek egy részében a lányok, asszonyok a családban egymást segítve „dolgoznak”. Aggasztóan hangzik, de az elmúlt 20 évben gyakoribbá vált, hogy az anyák hagyják ott a családot, gyerekeiket, és ezáltal a család újra és újra szerveződésében elvesznek a gyerekek. Gyakori a drog kipróbálását követő szerhasználat, vagy az ezt „kiváltó” gyógyszerfüggés. Néha nehéz megtudni, hogy a kinti élet elviseléséhez kellett a drog, vagy a droghoz jutás miatt kényszerült bűncselekmények elkövetésére.
A 2013-ban javítóintézetbe kerültek háromnegyede saját, vér szerinti családjában élt.
Vagyis el kell oszlatni azt a hiedelmet, hogy az "intézetis lét" (gyermekvédelmi szakellátás) a vezető oka deviáns viselkedésnek. Ugyanakkor persze gyakran kerülnek kamasz korban, családi problémák, iskolai csavargások miatt szakellátásba fiatalok.
Az elkövetés döntő motívumai között előkelő helyen áll az anyagi haszonszerzés, az átmeneti pénzzavar, illetve a rossz kortárs/baráti környezet. Leggyakoribb a vagyon elleni bűncselekmény, ami gyakran párosul agresszióval, főleg gyerekekkel vagy idősekkel szemben. Ami szintén változott az utóbbi években, hogy amennyiben az elkövetés erőszakos vagy garázda jellegű, akkor az sokkal brutálisabb, több benne az „indokolatlan” agresszivitás, gyakrabb az öncélú rongálás, kötözködés.
Magyarországon körülbelül 100 ezren követnek el évente valamilyen bűncselekményt: közülük 10 ezren fiatalkorúak (14–17 évesek), több mint 21 ezren fiatal felnőttek (18–24 évesek), valamint – akkor gyermekkoruk miatt – a büntethetőségből kizárt 14 évesnél fiatalabbak is több mint 2600-an voltak. (KSH, 2012).
Egyre több lány kerül be úgy, hogy otthon kis gyermeket hagytak, vagy éppen babát várnak. A bent töltött idő alkalmas arra, hogy megkíséreljen a fiatal egy reálisabb énképet, énbecsülést kialakítani, de családi támogatás, önerő, támogatás nélkül szinte lehetetlen a váltás, továbblépés. Annál is inkább, mert a bekerült fiatalok jövőképében egyre ritkább a munka, a munkakeresés lehetősége.
Aczél Anna elmondásában az intézetet megelőző iskolákban csak kevesen értek el bármiféle sikert: nem ők szerepeltek az ünnepélyeken, a versenyeken, nem kaptak dícséretet. Sokan először az intézet keretei között élik meg a tanulás, a szereplés, a kreativitás sikerét. Szinte senkinek nincs meg az életkorának megfelelő iskolai végzettsége, sokan az intézet körülményei között élik meg a rendszeres tanulás élményét, és válik programmá legalább a 8 általános befejezése, illetve gyors szakma elsajátítása. Nem túlzó álmokra kell gondolni, mert dajka, gondozó, pincér, szakács, eladónő szerepel a vágyaikban.
Hová tovább, ha van egyáltalán hová?
Megkérdeztünk Rákospalotán élő, 15 – 18 év közötti lányokat, – nem reprezentatív - kérdőívekben, mi fontos nekik és mely jogaikat tartják a legfontosabbnak. Nos, az erőszak/bántalmazásmentes élet nem jelent meg a toplistán. Ehelyett azt válaszolták a legtöbben, hogy a legfontosabb, hogy a felnőttek hallgassák meg és vegyék figyelembe a véleményüket. Ha egy napra megváltoztathatnák a világot, volt, aki azt írta, hogy „a gyerekek járjanak iskolába, ne éhezzenek, normálisan éljenek és a szüleik dolgozzanak.” Meg azt is, hogy ott jó gyereknek lenni, ahol „a gyerekek mernek játszani, és olyan dolgokat csinálni, amiket szeretnek, és nem bántják őket.” Ugyanez a 16 éves válaszoló írta, hogy rossz emléke, az, amikor sokat bántották „kicsinek”.
Ezek a lányok nem mernek/tudnak arra gondolni, hogy az, hogy mi lesz velük, arra bármilyen befolyásuk lenne vagy lehetne.
A legnagyobb probléma a javítóintézetből kikerültek megfelelő utánkövetése. llletve annak hiánya. Merthogy, nem állnak rendelkezésre olyan kvantitatív adatok ma Magyarországon, amelyek alátámaszthatnák – vagy éppen megcáfolhatnák – a javítóintézeti nevelés eredményességét, hosszú távú hatását.
Azt tudjuk kik vannak bent, miért kerülnek be és mi történik odabent, de azt már csak a legritkább esetben, hogy milyen esélye vannak annak, hogy ne a felnőtt büntetés-végrehajtás legyen a következő állomás, ahol újra találkozunk velük.