Azért az már tényleg túl szép lett volna, ha vasárnap Athénban a magyar játékosok pezsgővel ünnepelhették volna a kijutást az Európa-bajnokságra. Mint tette azt Lewandowski Varsóban. 

Nekünk ehelyett ez jutott. Legalábbis egyelőre.

Miután a románok nem tették meg azt a szívességet, hogy kikapjanak a Feröer-szigetektől, így persze mindegy is volt, hogy mit játszunk a görögök ellen. Talán csak amiatt fájdalmas a vereség, mert kiderült, hogy bár egy ideig úgy tűnt, hogy legalább védekezni tud a magyar válogatott, rá kellett jönnünk, hogy ez mégsincs így. A játékosok kondíciójával pedig még mindig súlyos bajok vannak. Legalábbis Bernd Storck és a játékosok nyilatkozata szerint nagyon fáradtak voltak, mert csütörtök után vasárnap is pályára kellett lépniük. És ez annyira nem biztató a pótselejtező előtt, amit november közepén oda-visszavágóval szintén pár nap alatt kéne lejátszani.

A románok elmaradt szívessége miatt kár bosszankodni, mert már eddig is minden egyéb a magyar válogatottat segítette, leszámítva a saját teljesítményét.

Egyetlen európai szintű játékosunk sincs

Michel Platininek köszönhetően felemelték az Eb-létszámát, jól jártunk a sorsolás kiemelésénél is. Az előző Európa-bajnokság selejtezőjén a negyedik kalapból vártuk a sorsolást, ami azt jelentette, hogy papíron három erősebb csapat is volt a csoportban. Hollandia és Svédország jött, meg Finnország. Akkor még csak az első jutott tovább automatikusan, nem az első kettő. A másodikok játszhattak pótselejtezőt. Esélyünk sem volt a továbbjutás közelébe kerülni, Hollandia nyolc, Svédország öt ponttal előzött meg minket. De legalább megvertük a svédeket itthon, egy olyan meccsen, ami nekik is fontos volt.

Nem a csapatépítés fényes bizonyítéka, hogy a svédeket legyőző négy évvel ezelőtti válogatottból a mostani selejtező két utolsó meccsén csak Király Gábor és Elek Ákos lépett pályára. Az akkori keretben több olyan játékos is volt, aki komolyabb nyugati bajnokságban játszott, vagy legalábbis a kerettag volt. Hajnal Tamás a Stuttgart, Steiber a Mainz játékosa volt, Laczkó és Koman a Sampdoriával állt szerződésben, Pintér Ádám a Zaragoza keretének volt a tagja, Vadócz Hollandiában játszott, Rudolf Gergely a Panathinaikosznál, Szabics a Sturm Graznál. Juhász a svédek ellen pont nem lépett pályára, de az Anderlecht védője volt ekkoriban. 

Most egyetlen olyan játékosa sincs a válogatottnak, aki európai top 10-es bajnokságban lépne pályára.

Stieber és Szalai egyetlen percet sem kapott a Bundesligában. Ilyen szerény keretünk, mint amivel befejeztük a selejtezőt, egyszer sem volt talán. A legtöbbre tartott Dzsudzsák Balázs a török bajnokság 12. helyezettjéhez került, a hírek szerint még ott is elégedetlenek a játékával.

A magyar válogatott jó szereplését segítette az is, hogy a második kalapba kerültünk a sorsoláson. Ami azt jelentette, hogy papíron csak egy erősebb csapat jöhet, ez volt ugye a görög.

Akkorát senki nem bukott az elitcsapatok közül, mint az éppen a mi csoportunkba került Görögország. A topkalapból indulók közül a hollandok állnak még rettenetesen, valószínűleg csak negyedikek lesznek, ha így lesz, még pótselejtezőt sem játszhatnak. A bosnyákok is a harmadik helyért küzdenek. A többi kiemelt csapat viszont simán kijutott az Eb-re.

A leggyengébb csoportban is csak két csapatot tudtunk megverni a hatból

A nekünk jutó elitalakulat, a görög egészen vasárnapig az összes ellenfelétől kikapott otthon, aztán persze minket megvertek egy olyan meccsen, ami nekik már teljesen érdektelen volt, nekünk pedig fontos lett volna.  Összesen egy pontot szereztünk ellenük, míg Észak-Írország és Feröer hatot, Románia és Finnország négyet. Ha rajtunk múlik, a görögök nem utolsók, és nem esik ki a számításból az ellenük lejátszott két meccsünk. Az a mi óriási szerencsénk, hogy a többi csapat tette a dolgát, így nekik megköszönve maradt esélyünk a legjobb harmadik helyre.

A magyar válogatott az öt ellenfeléből csak kettőt győzött le. A tíz meccsből négyszer nyert. A többi csoportban most harmadik helyen állók közül ennél kevesebbszer csak a dánok nyertek, háromszor. Csakhogy ők eleve két meccsel kevesebbet játszottak, mivel egyedüliként az ő csoportjuk volt ötcsapatos, a többi hatcsapatos. Hozzánk hasonlóan a szlovéneknek, a svédeknek, a bosnyákoknak és a törököknek is négy győzelmük van, komolyabb csoportban a miénknél, ráadásul játszanak még egy-egy meccset. A szlovének és a svédek a csoportutolsók ellen, a törökök egy csak számukra fontos meccsen a már továbbjutó Izlandot fogadják.

A mostani selejtezőnek úgy indultunk neki, hogy papíron hátrébb sorolt csapat ellen tétémeccsen régen nem kapott ki a magyar válogatott. Utoljára a 2008-as Eb-selejtezőkön fordult elő:  akkor Málta és Moldova is megverte a magyar csapatot. De nagy bravúrokból is csak egy-egy akadt. A törököket sikerült megverni a 2014-es vébéselejtezőn itthon, a svédeket a 2012-es Eb-selejtezőjén szintén itthon, és a dánokat a 2010-es vébéselejtező utolsó körében, idegenben, amikor a dánoknak már mindegy volt, mert továbbjutottak.

Ehhez képest a mostani selejtezőn rögtön az első meccsen kikaptunk az ötödik kalapból érkező északírektől, és nem győztünk le sem a románokat, sem a görögöket, ahogy a végül csoportelső északíreket sem. (Az északírek a 2014-es vébéselejtezőn hatból az ötödikek lettek a csoportjukban, egyetlen győzelemmel. Az előző Eb-selejtező is hatból ötödikek lettek, mindössze két győzelemmel.)

A papírformát eközben alaposan felborította Albánia és Izland, ők a mostani Eb-selejtezőjében az északírekhez hasonlóan az ötödik kalapban voltak, Wales a negyedikben, ehhez képest kijutottak.

És még valami, Albánia, Izland, Wales, Észak-Írország is kevesebb lakosú, mint Magyarország. Ahogyan a már kijutó Ausztria is.

A magyar válogatott egymást követő negyedik selejtezősorozatban jutott ötven százalék fölé a megszerezhető pontokat nézve, zsinórban a harmadik selejtezősorozatban lett harmadik. Ez eddig semmit sem ért, most legrosszabb esetben is pótselejtezőt. Viszont a csapat hatékonysága most volt a legrosszabb.

• 2016-os Európa-bajnokság selejtezője: 30 pontból 16, 53.3 százalék. Csoport végeredménye: Észak-Írország, Románia, Magyarország, Finnország, Feröer, Görögország. (Bravúrgyőzelem: az nem volt.)
  
• 2014-os világbajnokság selejtezője: 30 pontból 17, 56,6 százalék. Csoport végeredménye: Hollandia, Románia, Magyarország, Törökország, Észtország, Andorra. (Bravúrgyőzelem: a törököket megvertük itthon.)
  
• 2012-es Eb selejtezője: 30 pontól 19, 63,3 százalék. Csoport végeredménye: Hollandia, Svédország, Magyarország, Finnország, Moldova, San Marino. (Bravúrgyőzelem: Svédországot megvertük itthon.)
  
• 2010-es világbajnokság selejtezője. 30 pontból 16, 53,3 százalék. Csoport végeredménye: Dánia, Portugália, Svédország, Magyarország, Albánia, Málta. (Bravúrgyőzelem: a már továbbjutó dánokat idegenben megvertük az utolsó körben.)
  

Unalmas játék

A gólkülönbségünk a mostani sorozatban szerény +2 lett. Nem csoda, két góllal senki nem vertünk meg. Sőt, csak az utolsó két meccsünkön tudtunk szerezni egynél több gólt. Ilyen visszafogott gólkülönbsége csak a már továbbjutott albánoknak van. A 0,9-es kapott gólátlagunk elég jó, a szerzett 1,1 viszont gyenge, hiába segített ezen a görögök elleni utolsó meccsen szerzett három. Szerzett gólokban az albánok és a dánok gyengébbek nálunk, a románok pont annyit rúgtak, mint mi, a többi első három helyezett gólerősebb.

Két listát is vezetünk, ezekre nem lehetünk büszkék, és megmutatja, milyen áron kaptunk kevés gólt. Nálunk többször senki nem szabálytalankodott (147-szer) a teljes mezőnyben. Mármint nem a csoportunkban, hanem az összes csapatot ideértve. Ennek megfelelően mi kaptuk a legtöbb sárgát is (33, Andorra követ minket 30-cal), szintén az összes csapat közül. Van még pár csapat, amelyiknek lesz egy utolsó meccse, lehet, hogy ezen a listán még megelőzi a magyart egy pár csapat, de legfeljebb egy vagy kettő. Storck azért cserélte le Gerát és Dzsudzsákot is, nehogy kapjanak még egy sárgát, mert akkor ki kellene hagyniuk a pótselejtező első mecsét.

Ha megszakad a szerencsesorozatunk, és az igen szerény eredményeinkkel nem  jutunk ki egyenes ágon 44 év után Európa-bajnokságra (vagyis az ukránok hétfőn este legyőzik a spanyolokat, vagy kedden a törökök legyőzik a már továbbjutott Izlandot, a kazahok pedig nyernek Lettországban, ezzel pedig nem mi leszünk a legjobb harmadikok), akkor még akár kiemeltek is lehetünk a pótselejtezőn, tehát elvileg gyengébb ellenfelet kaphatunk. Ők a lehetséges ellenfelek: Törökország vagy Hollandia, Bosznia vagy Izrael, Ukrajna, Írország, Szlovénia, Svédország, Horvátország, Dánia.

Az igaz, hogy a bosnyákok, a törökök, a hollandok, a szlovének és a svédek is több gólt kaptak átlagban, mint mi. Viszont mindegyikük több gólt szerzett nálunk, jobb a gólkülönbségük, többet birtokolják a meccseiken a labdát, több helyzetet dolgoznak ki, kevesebbet szabálytalankodnak. Ezek közül elég sok eldönthet egy párharcot.