Ma este eldől, hogy kell-e pótselejtezőt játszania az Európa-bajnokságért a magyar válogatottnak, vagy anélkül jut ki a franciaországi tornára.

Azt már megtapasztalhattuk, milyen pótselejtezőt játszani egy franciaországi tornáért. Tizennyolc éve, 1997 októberében értünk oda a világbajnoki selejtező második helyére. A csoportot toronymagasan nyerte Norvégia, mi az utolsó meccsen Finnországban minden idők egyik legkomikusabb öngóljával értünk el döntetlent, és lettünk másodikak.

Csank János szövetségi kapitány is nehezen dolgozta fel a történteket a meccs után, arra kérdésre, hogy hitt-e az egyenlítésben, azt mondta:

"Őszintén szólva nem... Dehát az élet valóban olykor kegyes is, annyiszor jártunk rosszul a 90. percet követő időszakokban, hogy egyszer végre bennünket is segíthetett Fortuna."

1997-ben még nem is volt annyira messze Mexikó, csak két vébéről (és három Európa-bajnokságról) maradtunk le, de annyira már reménytelen volt a magyar foci, hogy a pótselejtezős helyet sikerként élje meg a Magyar Labdarúgó Szövetség akkori elnöke, Laczkó Mihály.

"Érzésem szerint a második hely egyfajta lépegetés jele. Persze előre lépegetünk... Nem tudni, mit hoz a rájátszás, de a tény, hogy ezúttal a 90 percen túl is kitartott a hit, az erő, ez roppant fontos és szimpatikus fejlemény."

Czékus Lajos, az MLSZ főtitkára még messzebb ment:

"Egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet labdarúgóink. Úgy fest, eddig létezett egy magyar átok, ami alatt azt értem, hogy nem bírtuk a hajrákat. Most igen. Remélem, a magyar átok időszakának vége. Önbizalom tölti el az MLSZ-t is, hiszen a siker fényében fölértékelődnek erőfeszítéseink. Az, hogy végre odahaza jó kezekbe kerül az edzőképzés, és hitem szerint az utánpótlás is energiát merít a nagyok továbbjutásából. Most a nyugalom óráit éljük. Ha eljutunk a franciaországi döntőbe, akkor végre a felszabadult öröm is érezhető lesz futballsportunkban."

A pótselejtezőben Csank kapitány az íreknek és a belgáknak örült volna, de Jugoszláviát kaptuk. Volt más bosszúság is, Csank szerint nem jó, hogy "az első mérkőzést itthon játsszuk, mert a visszavágón a külső körülmények mindig a hazai csapatnak kedveznek". Aztán kiderült, hogy nem ezen a lényegesnek tűnő dolgon múlt.

A szerbek örültek nekünk, az ottani lapok szerint a magyarok a leggyengébb csoportban lettek pótselejtezősök.

Magyarország ekkor három helyet javítva 68. volt a világranglistán, (most amúgy 33.), Jugoszlávia a 36. helyen állt. Azért ennyire hátul, mert a Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók miatt nem játszhatott az 1992-es 1996-os Eb-n, illetve az 1994-es világbajnokságon.

A jugoszláv keret elképesztő volt, különösen a magyarokéhoz képest. A magyar válogatott tagjai közül összesen öten játszottak külföldön, ők is csak Belgiumban, Ausztriában és Szlovákiában

Csanknak meg is jegyzeték, hogy csak a spanyol csapatokban játszó jugókból kiállítható lenne egy válogatott. Okoz-e ez valamiféle félszt a magyar játékosokban?

A ravasz bajszos mesternek megvolt erre is a válasza: "Azt, hogy az ilyesmit kizárjam, elkerüljem, a videós elemzés alapján kifejezetten kerültem a klubok emlegetését, amikor a futballistáikat jellemeztem. Azt akartam a saját játékosaimba sulykolni, hogy a plávik is csak emberek, még ha neves csapatokban is játszanak."

Miután a vb-selejtezőkön itthon nem kaptunk ki, az volt a terv, hogy a veretlenségünket itthon megőrizzük.

"A győzelem nagyon jól jönne"

- mondta Csank a pótselejtező első meccse előtt. 

A kapitányt megkérdezték, hogy felkészült-e olyasmire, hogy a jugoszlávok a meccs elején visszahúzódnak, és kontrákkal operálnak?

"Az ilyesmire mindig készül az ember. Dehát úgy gondolom, nem taktikázni érkeztek, hanem gólt lőni. Ebből fakadóan elképzelhető, hogy mindjárt az elején kijönnek."

Abban aztán igaza volt, amikor azt jósolta, hogy Budapesten is "amolyan megfélemlítő, letámadásos módszerrel kezdenek" a jugoszlávok.

"Ha gólt lőnek, akkor fogas a folytatás"

- mondta Csank.

A kérdésre, hogy mit vár, azt mondta: "Ha egy időben 3 játékosom nem betlizik, akkor döntetlennél nem lesz rosszabb. Vereséggel semmiképpen sem számolok. Ha döntetlen lesz, akkor a 0-0 sokkal jobb, mint az 1-1, hiszen az oda-visszavágós pótselejtezőben a kupaszabályok érvényesek. Az 1-1 rossz."

Csank azért optimista volt. Azt nyilatkozta, meglepné, ha olyan rosszul játszanánk, mint a selejtezőben Svájc ellen az első félidőben. Akkor még a kezdőrúgást is elrontottuk. Ehhez képest Király kolléga most úgy emlékszik, hogy a stadionban az emberek a himnuszok után a pályának hátat fordítva még a székükről söpörték le az odaköpödött szotyihéjat, aztán amikor felnéztek, megint középkezdés volt, mert 1-0-ra vezettek a jugók. 

A 10. percben pedig már 0-3 volt.

A féidőben pedig 0-5. 

Aztán a 89. percben Illés belőtte a szépítő gólt. 

Magyarország-Jugoszlávia 1-7 (0-5)

Üllői út 13 157 néző

Magyarország: Sáfár – Lőrincs – Sebők, Halmai, Bánfi – Dombi (Mracskó 32.), Nyilas, Lipcsei (Urbán 41.), Kereszutúri – Orosz, Klausz (Illés 63.).

Szövetségi kapitány: Csank János

Jugoszlávia: Kralj – Mihajlovics – Djukics, Djonovics – Mirkovics, Sztojkovics, Brnovics, Jokanovics – Mijatovics (Milosevics 64.), Szavicsevics

Szövetségi kapitány: Szlobodan Szantracs

Gólszerzők: Illés (89.) illetve Brnovics (2.) Djukics (6.) Szavicsevics (10.) Mijatovics (26., 41., 51.) Milosevics (61.)

A visszavágó előtt Csank úgy értékelt: 

"Tény, tíz perc alatt kaptunk odahaza három gólt, onnantól kezdve szinte formalitás volt a folytatás. Arra kell ügyelni, hogy hasonló ne essen meg velünk. Korábban az utolsó tíz perceket nem bírtuk. Ez az első olyan csatánk volt, mely újdonsággal szolgált számomra is, hiszen ennyi gólt kapni ilyen nyúlfaroknyi idő alatt, nos, ez nem esett meg kapitányi időszakom során. Dehát megtörtént, utólag sopánkodni fölösleges. Az Üllői úton mindent berúgtak, megeshet, most hazai pályán nem lesz ennyire szerencsés gárda a jugoszláv."

Csank már előre jelezte, hogy nem mond le akkor sem, ha újabb csúnya vereségbe szalad bele a válogatott.

5-0 lett oda. És Csank tényleg nem mondott le. (A Jugoszláv válogatott a következő évben, a világbajnokságon még csoportjából tovább tudott jutni, de az egyenes kieséses szakasz első körében, a legjobb 16 között kiesett Hollandia ellen.) 

Csank szerint a két vereség ellenére sem szabad "eltemetni" a magyar labdarúgást: "Egy szintre elértünk. A csoportunkban a második helyen végeztünk. Ez a válogatott Ausztria, Szlovákia és a többi hasonló erejű csapat ellen bárhol, bármikor képes megfelelő eredményt elérni. Tudomásul kell venni, nem vagyunk a futballban nagyhatalom".

Aztán az MLSZ bejelentette, hogy Csank marad. Az elnökség az Edző Bizottság szakmai értékelését - mely szerint a jugoszlávok elleni mérkőzéseken akadtak szakmai hibák és taktikai melléfogások is - elfogadta, a szövetségi kapitány jelentését pedig tudomásul vette, a szerződését nem bontották fel. De Czékus Lajos főtitkárt felmentették.

Csank helyett aztán mégis jött Bicskei Bertalan. A 2000-es Európa-bajnokság selejtezőjén 30 pontból 12-öt szerezve Románia, Portugália és Szlovákia mögött negyedikek lettünk, Azerbajdzsánt és Liechtenstein megelőztük.

Csank most, a Feröer elleni meccs előtt a Borsnak azt nyilatkozta a mostani selejtezőről: 

"biztos vagyok benne, hogy az én csapatom egyenes ágon kvalifikált volna ebből a csoportból".