Tibi atya extrémsuttyóhumor-startupja: „95 százalék véres proliság és 5 százalék intelligencia”

Úgy indult az egész, mint egy Tibi atya-posztban. Amikor felhívom B.-t, az egyik alkotót, és arról beszélünk, hova szervezzük az interjút, azt mondja, nem tud helyszínt javasolni, mert:

Nem járunk sokat kocsmába… annyi bor van itthon.

Bumm, a fejemben nagy fehér nyomtatott betűkkel jelenik meg a szöveg, és egy napszemüveges rajzolt papot képzelek el a vonal másik végén. Mivel interjúztam már országgyűlési képviselővel is úgy, hogy az illető azzal kezdte, kérek-e pálinkát, arra számítok, az alkoholistahumor apostolaival folytatott beszélgetés pláne a Hunter S. Thompson-i iskola hagyományai szerint zajlik majd.

B. és D., Tibi atya két alkotója 

Ehhez képest a találkozás D.-vel és B.-vel (a harmadik alkotó, M. nem volt jelen) sokkal inkább hasonlított két feltörekvő magyar vállalkozóval való beszélgetésre, mint valami Schönherz-napok- jelenetre. B. egy házmesterrel hozta le a beszélgetést, D. egyenesen egy szódát kért, mert most épp azt próbálja ki, milyen, ha nem iszik.

Az utcán is megy, nemcsak a Facebookon

Tibi atya a magyar Facebook legnagyobb sikertörténete az elmúlt években. Az oldal 2012 végén indult, tavaly januárban még 218 ezer lájkolónál tartott, mostanra viszont már a 850 ezret nyaldossa. Mindezt döntő többségében nem szponzorált tartalommal, nyereményjátékokkal, pláne lájkvásárlással érték el, hanem, közösségimédiásan fogalmazva, organikus fejlődéssel, magyarul mondva napi 4-5, stabilan szállított bebaszós poénnal.

“A szomszéd asztalnál ülő nyolctagú társaság egy órát ütött el azzal, hogy mindenki elmondta kedvenc Tibi atya-viccét, majd utána közösen felkiáltottak, hogy dicsértessék, és röhögtek” 

- mesélte el minapi éjszakai élményét a 444 egyik szerzője, ami egyébként teljesen átlagos jelenet, és jól mutatja, hogy a jelenség messze nem csak a Facebookon létezik.

Extrém suttyóhumorból vállalkozás

Az alkotók arccal és névvel még egyszer sem álltak elő nagyobb nyilvánosság előtt. Azt mondják, nem akarják a saját személyüket belevinni a történtbe, annak ellenére sem, hogy személyiségük, véleményük benne van. “Nincs szükségünk arra, hogy a Blikk a magánéletünkről írjon”, mondják. Ehelyett vállalkozást építettek az ország egyik legnépszerűbb figurájára.

Az oldal elődje az Ex szakasz blog volt, ami 2008 és 2012 között működött, alkotója, B. pedig úgy írja le, a Subba és a Puruttya extrémebb vonalát vitte (apa és fia-poénokkal). Az egyik tréfa aztán olyan durvára sikerült, hogy kiírták, az oldal irányítását Tibi atya veszi át, és átköltöztek a Facebookra.

Harmadikuk, D. kívülről, olvasóként csatlakozott. Tetszett neki az oldal, fantáziát látott benne, szeretett volna kocsmát alapítani és bort forgalmazni, ezért írt nekik, hogy alapítsanak közös vállalkozást. B. akkor épp külföldön volt, mire hazajött, már alapító volt egy cégben. Így indult a Humbák Művek Kft.

Két évvel, hatszázezer lájkkal, bor- és pólóeladással, rendszeres fesztiváljelenléttel és egy rosszul sikerült kocsmaprojekttel később a cég ott tart, hogy hárman lényegében teljes munkaidőben ezzel foglalkoznak, hamarosan saját kocsmájuk nyílik Budapesten, könyvet adnak ki, és éppen beszélgetésünk közben jött a telefon, hogy egy nagyobb lánccal fognak tárgyalni boruk forgalmazásáról. Szóval olyan az egész, mint egy startup sztori, csak a sikert meghozó termék itt ilyesmi:

“Tibi atyának két része van: 95 százalék véres proliság, és 5 százalék intelligencia”

- mondják az alkotók, de szerintük az a bizonyos 5 százalék nagyon fontos, mert ettől lesz az egész “görbe tükör”. “Az olyan dolgok, mint a szelfibotozás, a naplementés nyálas idézetek máshol teljesen komolyan mennek, mi csavarunk egyet ezen. Ha nem csavarnánk, csak sima tükör lenne, nem görbe” - mondják, és egyébként is szeretik "alakítani az olvasók nézeteit", például ilyen posztokkal:

Fontosnak tartják, hogy az atya fiktív figuráján keresztül arca van az egésznek. A közösség (ahogy ők nevezik, a “nyáj”) így jobban tud kötődni az oldalhoz. Ennek egyik következménye, hogy nemcsak a lájkok száma nagyon magas, hanem a lájkolók aktivitása is erős - kommentelnek, osztanak, figyelik a posztokat, nem csak egyszer belájkolták, aztán otthagyják. A másik pedig, hogy az ilyen kötődésre lehet brandet építeni - nem véletlenül nem Aztadom.hu-s vagy nemkutyás, hanem Tibi atyás pólóban látni embereket.

Nem hazudnak megoldást

Közben viszont mégiscsak jogosan vethető fel, hogy Magyarország egyik legsúlyosabb problémáját, az alkoholizmust mutatják be kedélyes viccként.

“Sokszor megkapjuk, hogy bagatelizálljuk a problémát. Szerintünk ez nem jogos. Nem Tibi atya miatt van az alkoholizmus, nélkülünk is pontosan ez lenne a helyzet. Mi ezen a viccen keresztül értelmezzük a társadalmat. Az alkoholra épített humort hibáztatni az alkoholizmusért éppolyan abszurdum, mint magát az alkoholt. Egyik sem vezet alkoholizmushoz. Megoldatlan problémák sora vezet odáig” - mondják.

D. szerint a Facebookon Oravecz Nóra sokkal inkább felelős az alkoholizmusért, mint Tibi atya, mert 

“hamis megoldásokat kínál”.

 “Mi egyáltalán nem kínálunk megoldást az élet nagy dolgaira és nem is hazudunk ilyesmit. Azok akik ezt teszik, bizonyos problémák megoldását lehetetlenítik el, mert ezek a pszichoplacebók még sosem oldottak meg semmit. Így sokkal inkább generálják az alkoholizmust, mint Tibi atya valaha” - mondja. 

(Károsnak tartják egyébként Sebestyén Balázst a mások megalázására alapuló humorával, a pszichológia és pszichiátria tanait eladható és általánosító road-show masszává gyúró Csernust, Gálvögyi Jánost, akinek “nem lenne  helye humorban, mert paródiáival semmi újat nem tud nyújtani”, és a magyar internetrappet is. Ezeknek mind oda is szúrnak majd a könyvben.)

Minőség és műanyagpalack

És azt mondják, a borukkal is pozitív hatást fejtenek ki, még ha ez műanyag palackos borokkal kapcsolatban ritkán merül is fel. Anélkül, hogy borszakmai részletekbe merülnénk (már csak azért nem, mert még nem volt hozzá szerencsém): a Tibi atya bort főleg olyanoknak szánják, akik egyébként “tablettás boron és macifröccsön nőttek fel”, ezeknél viszont a termék szerintük lényegesen jobb, de nem lényegesen drágább. 

Büszkék arra is, hogy a fesztiválokon “nem azzal szereznek népszerűséget, hogy kitesznek egy nagymellű lányt a pultba”, hanem igyekeznek személyes kapcsolatot építeni a vendégekkel, 

“ha megismerek valakit a sorban, már mutatom is neki, hogy tudom, mit kér.” 

18 év alattiakat pedig nem szolgálnak ki, bár szoktak próbálkozni.

Szóval a céges üzenet valamiféle “műanayagpalackos, de minőségi szórakoztatás” lenne, itt viszont megint felmerül a kérdés, ez hogyan fér össze Tibi atya egyszerűen csak műanyagpalackos üzenetével.

“Nem életmódtanácsadó oldal vagyunk. Tibi atya humor, és olvasóink, akik nagy része 18-24 éves, jellemzően érti ezt. Nekik sokkal természetesebb, hogy nem kell olyan komolyan venni azt, amit az interneten látnak, mint akár csak egy korosztállyal felettük. Nem hallottunk olyanról, hogy valaki Tibi atya miatt vált volna alkoholistává.”

"Ha nem volna minőségi, amit adunk, akkor a tükrünk nem görbe tükör volna, hanem a nyomorúság tükre. Mire volna jó, ha olcsón adnánk szart, mint a többi milliónyi kocsma? A körúton tervezünk olyan kocsmát nyitni, ahol a versenyképes árak mellett minőségiek a termékek és a programok is amiket szolgáltatunk. Mi ez, ha nem fricska az egész vizezett körúti kocsmakultúrának, ahol évek óta az egyetlen koncepció a »mindegy mennyire szar, csak olcsó legyen« elve. Persze kritizálhatnánk ezt naphosszat az oldalon is, csak eredménytelen lenne. Inkább biztosítunk helyette alternatívát."

Ezzel együtt is a terveik között van, hogy előadásokat szerveznek az alkoholizmusról. “Nem úgy fognánk meg a témát, hogy miért rossz az ivás, hanem például úgy, hogyan lehet ezt felelősen csinálni.”

Az igazi tabu: senki sem lájkolja ki az oldalt

És mi a helyzet a nőalázással? “Ezt is sokszor megkapjuk, de nem értjük miért. Ha a nők ezt megalázónak érzik, akkor a férfiaknak legalább ugyanolyan joguk van hozzá, mivel a poénjaink nagyobb része róluk szól.” 

Hasonló kritikák szoktak érni őket cigányvicceink miatt is. "Igaz, hogy a Kalányos-vicceink cigányviccek, de csak azért mert valaki cigány, még nem válik a humor érinthetetlen szent tehenévé. Ügyelünk arra, hogy ne torkolljon barbár rasszizmusba az oldal, sosem gyűlöletkeltők a posztok és általában az ilyen kommenteket is töröljük."

Arra viszont érezhetően figyelnek, hogy feleslegesen ne vállaljanak konfliktust az olvasókkal. Például a zsidós viccek nem nagyon férnek bele, érzik, hogy arra érzékenyebben reagál a közönség. Hasonló tabu Jézus, de egészen meglepő tiltott területek is vannak. Amikor például egyikük kirakott egy posztot arrról, hogy az amerikai foci a lányok rögbije, özönlöttek a negatív reakciók, ezért inkább levették a posztot. Tudatos vállalkozásként ügyelnek arra, hogy feleslegesen senkit se háborítsanak fel. A legfontosabb tabu tehát az, hogy egy poszt miatt lehetőleg senki se lájkolja ki az oldalt.

Ami a Facebookon van, nem a tiéd

“Direkt soha nem lopunk poént” - mondják arra felvetésre, hogy a posztok egyike-másika mintha nem Tibi atya fejéből pattant volna ki. Szerintük ez azért van, mert, rengeteg képet küldenek be nekik az olvasók, és nincs idejük mindent ellenőrizni. Ha tetszik nekik valami, felhasználják, és erre érvük is van.

“Évek óta Tibi atyából élt a magyar internet, mindenhol felhasználják a posztjainkat, így nekünk is belefér, ha olyan kerül ki, ami volt már máshol. Meg kell érteni, hogy ha valamit felteszel a Facebookra, az onnantól nem a tiéd.”

Tibi atya és a politika

És amit a leginkább igyekeznek kerülni, az a politika - még akkor is, ha két ügyük is volt már ebből. Először idén nyáron, amikor az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT) jobbikos kiadványában szerepelt egy Tibi atyás italhoroszkóp és fiktív fesztiválbeszámoló. Akkor azt mondták az Origónak, “ez nem politikai állásfoglalás, nem politikai kiadványnak tekintették, hanem egy, fiataloknak szóló, egy fesztiválhoz kötődő prospektusként”. És azt, hogy ha más párt kéri fel őket, akkor is szerepeltek volna. 

Most azt mondták, megbánták, hogy igent mondtak akkor a Jobbiknak. Nem a szövegük tartalma miatt, hanem mert úgy érzik, emiatt beskatulyázzák őket, miközben arra kevesebben emlékeznek, hogy egy meleg online lap köszönte meg nekik, hogy egy poénjukkal a melegházasság mellett álltak ki. Párthoz köthető szereplés a jövőben valószínűleg nem lesz.

A másik eset is idén nyáron történt. Tibi atya ugyanis a Habony Árpádhoz köthető blogstaron indított blogot. “Megkerestek minket, azt mondták, nem kell semmi politikai tartalom, sőt, kritikusak is lehetünk. Mi úgyis akartunk egy blogot, és nem akartunk egy sokadik blog.hu-s címet, ezért itt csináltuk meg. Azt sem hiszem, hogy a Fidesz szavazótábora attól növekedne, hogy a blogstaron valaki követi proligasztro-blogunkat” - mondják. Szerintük ez nem jelenti azt, hogy eladták magukat Habonynak, és nem értik, miért gondolják ezt sokan.

Azért akarják ezt a pártok és politikai erők, mert úgy érzik, jó nekik, ha a fiatalok körében nagyon népszerű figura neve bármilyen módon összekapcsolódik az övékkel, mondom erre. Azt elismerik, hogy a Jobbik azért próbált közeledni hozzájuk.

Még a végén hatalomra jutunuk

Így, bár a politikai tartalmat a posztokban kerülik, ennyi követővel nem csoda, ha felmerül, mi lenne, ha pártot csinálnának. “Az a baj, hogy ha megcsinálnánk, bejutnánk a parlamentbe, aztán egyszercsak azt vesszük észre, hogy hatalomra jutottunk” - mondja B., nem teljesen komolyan, pedig a számok alapján akár komolyan is mondhatná.

“Jó, hatalomra azért nem jutnánk. De ennek csak akkor lenne értelme, ha meg tudnánk tölteni tartalommal. Úgy nincs értelme, ha csak poén az egész, a parlament komolyabb hely annál. Nem élünk vissza azzal a felelősséggel, amit a Facebook-közösség ruházott ránk, ezért nem csinálunk ilyet megfelelő szakértelem nélkül.”

Na jó, az előbb még bebaszós poénokról volt szó, most már a parlamentről, ez mennyire komoly?

“2018 még messze van.”

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.