Szimbolikus, de határozott kézfogást mutatott be a kínai elnök, Hszi Csin-ping és Ma Jing-csiu, Tajvan még két hónapig hivatalban lévő elnöke Szingapúrban. 

Ilyen találkozóra, tehát a Kínai Kommunista Párt és valamikori ellenlábasa, a Kuomintang között utoljára 1949-ben került sor. Akkor még együtt ünnepelte meg a vörös és fehér kínai vezetés a Japánok felett aratott győzelmet, de négy évre rá Csang Kaj-seknek, a Kuomintang vezérének már menekülnie kellett Mao Ce-Tung kommunistái elől. 

Ekkor lett Tajvan a ma ismert Tajvan, egy kapitalista berendezkedésű ország, amelyet azonban kínai nyomásra ma sem ismer el a nemzetközi közösség, tehát nem szuverén állam. Mind Kína, mind Tajvan az egy "Egy Kína" irányelvet vallja hivatalosan, de hogy melyik az az egy Kína, arról nem sikerült dűlűre jutni.

A Time hosszasan elemzi a történelmi találkozó jelentőségét és kiváltó okait, illetve annak szimbolikáját.

Fontos volt például, hogy semmiféle közös megállapodást, egyezményt de még csak egy közös közleményt sem adott ki közösen a két elnök, akik egyébként nem "elnöknek", hanem "uramnak" szólították egymást.

A hotelszámlát is szigorúan külön fizették, ahogy a rendezvényen is élesen elkülönült egymástól a kínai és tajvani delegáció, illetve a bankett költségeit is megosztva fizették. 

Mindkét elnök mondott beszédet, Ma Jing-Csiu tajvani elnök egy ötpontos javaslatot terjesztett elő a viszony békés fejlesztésére.

"Együtt kell működnünk a kínai nemzet megfiatalítása és a jövő nemzedékeinek érdekében, közös intézményeket kell létrehozni (a Tajvani-szoros mindkét oldalán), csökkenteni az ellenségeskedés mértékét, fejleszteni a párbeszédet. Támogatni kell egymást és mélyíteni a kölcsönös előnyös stratégiát".

- mondta.

Ma Jing-csiu annak a Kumointangnak az elnöke, amely annak idején harcolt a kommunistákkal, ám mára sokkal barátibb lett Kínával, mint ellenzéke, a Demokraitkus Haladó Párt (DPP), amelyik egyébként esélyes a két hónap múlva következő választásokon, és kifejezetten függetlenségpárti.

Ma Jing-csiunak így inkább a történelmi szerep lehetett a fontos, hiszen nem újrázhat, 8 éve van hatalmon.

A két ország mostani közeledését meglehetősen kritikusan szemléli a tajvani társadalom, függetlenségük elvesztésétől félnek, egy újfajta gazdasági kolonizációtól. 

Két évvel ezelőtt a kormányzó párt kereskedelmi egyezményt kötött Kínával, és azóta a kínai cégek, termékek, befektetések gyorsuló ütemben jelennek meg Tajvanon. 

Kínai oldalról, Hszi Csin-pingnek pedig az lehet a célja, hogy a következő tajvani kormányt ezzel a találkozóval kvázi rákényszerítsék a megkezdett párbeszéd folytatására.

A DDP ugyanis másként gondolkodik a kérdésről, mint a Kuomintang, többek között elutasítják az 1992-ben a tajvani törvényhozás által elfogadott konszenzust az egy Kína elvéről, ők elfogadják a megosztottságot, és azt, hogy Tajvanból végül egy független, szuverén állam lehet, és nem lesz része Kínának (vagy Kína nem lesz része Tajvannak).

A találkozó idején egyébként ezrek tüntettek Tajpejben, és a repülőtéren az elnöki elutazása miatt. A DPP amerikai és brit iskolákban jogásznak tanult vezetője, Csaj Ing-ven pedig ambivalens érzéseit fejezte ki a találkozóval kapcsolatban - bár hívják fel a figyelmet elemzők -, a kínai fegyveres invázióval való, és a kommunista összeeskövéssel való populista riogatást egy ideje kivették a politikai eszköztárból - tehát mérséklődött a DPP álláspontja is.

A DPP jelenleg esélyesebb a választásokon, de húsz százaléknyi bizonytalan szavazó megváltoztathatja a választások kimenetelét.

Amerikai szemmel mindeképpen fontos lehet, hogy a térség két ellenséges állama között legalább a diplomáciai párbeszéd megindult. Különösen akkor, amikor a Dél-kínai-tengeren egyre forróbb lesz a "ki kinek a szigete"-konfliktus a térség országai között.

Ugyanakkor optimistának sem kell lenni túlzottan, figyelmeztett Dan Blumenthal az American Enterprise Institute kutatója, hiszen Kína hivatalosan továbbra is ellenségesen lép fel Tajvannal szemben, a nemzetközi szervezetekben blokkolja a szigetországot, és katonailag is folyamatosan fenyegetés alatt tartja.

A találkozó tehát sokkal inkább a két erőt felmutatni akaró elnök "magánakciója" lehetett, Hszi Csin-ping elődeihez képest már korábban is megmutatta, hogy önjáróbb a párton belül, de annak mindenképpen lehet örülni, hogy a párbeszéd megindult. (Time/MTI/Fotó: AFP)