A seattle-i óvónő, Karen Keller óvódás csoportjában a fiúk nem legózhatnak. Gyakorlatilag megtiltotta nekik a legózást, és még hazudik is nekik:

"Mindig azt mondom a fiúknak, hogy majd rátok is sor kerül. Aztán magamban még hozzá teszem, hogy majd ha fagy. Csak azért mondom nekik, hogy sorra kerülnek, hogy ne érezzék rosszul magukat".

De miért volt szükség erre a drasztikus lépésre és aljas hazugságra? Kapaszkodjanak meg: Kellernek feltűnt, hogy a napnak abban a negyven percében, amikor a gyerekek szabadon játszhatnak, a fiúk legózni kezdenek, míg a lányok a babákhoz rohannak. Ebből Keller le is vezette, hogy

a gyerekek önként szegregálják magukat,

márpedig ahol egy Kellerhez hasonló progresszív elme szegregációt vél felfedezni, ott azonnal be is akar avatkozni.

Ezért megtiltotta a fiúknak a legózást.

Ezzel mondjuk elsőre annyit ért el, hogy senki sem legózott, mert a durva felső beavatkozás ellenére a lányok továbbra is inkább babázni akartak volna. Keller így további lépésekre kényszerült:

a nemi sztereotípiák elleni küzdelem totális kudarcának jegyében vásárolt egy csomó rózsaszín és lila legókockát,

de a lányok kedvét még ez se hozta meg.

Egyszerűen nem érdekelte őket a legó. Sőt, még azután sem, hogy a fiúkra kihirdetett legózási tilalmat elhallgatva rávette az iskolai alapítványt további legókészletek vásárlására. Így végül arra kényszerült, hogy exkluzív legóklubot indítson lányoknak.

A genderterrort amúgy azzal indokolja, hogy a legózás kifejezetten jó hatással van a fejlődő gyerekek térérzékelésére, így azzal, hogy a legózás csak a fiúkat érdekli, a lányok hátrányba kerülnek. (Via Brainbridge Review)