Az ombudsman jelentése több olyan országosan érzékelhető, akut, rendszerszintű működési zavarra, rugalmatlanságra, a kiszámíthatatlanságot magában hordozó elemre hívja fel a figyelmet. 

Ilyen többek között a helyi igényeket figyelmen kívül hagyó képzés, vagy például az a szabályozás, amely nem engedi meg a jól dolgozó, vagy szakképzett közfoglalkoztatott anyagi elismerését.

A vizsgálat feltárta, hogy az álláskeresők többsége jellemzően alulmotivált, nem érdekelt abban, hogy munkát vállaljon az elsődleges munkaerőpiacon. Minél többször került be valaki a közfoglalkoztatásba, annál kisebb az esélye, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjen. Az ombudsman jelezte, hogy a helyszíni vizsgálatai során látott motivációs célú, sikeres és népszerű kezdeményezések nem a közfoglalkoztatási programhoz kapcsolódó, központi szervezésű és irányítású programok, hanem egyedi, az egyes közfoglalkoztatók által kitalált, létrehozott és működtetett "jó gyakorlatok". 

A biztos szerint szükséges a működő munkaerőpiaci szolgáltatások átgondolása, újszerű tartalommal történő kitöltése, az eltérő helyzetben lévő csoportokat pedig indokolt volna differenciáltan megközelíteni. 

A jelentés szerint első lépésként elő kellene segíteni az inaktív rétegek bevonását, felkészítését a közfoglalkoztatási programokra. Így azok esetében, akik nem kerülnek be a közfoglalkoztatási programba, elsősorban a munkavégzési, munkakeresési motivációkat kellene megerősíteni. Akik azonban már részt vesznek valamilyen programban, azoknak más szintű felkészültséget, megközelítést igénylő szolgáltatást kellene nyújtani, hiszen esetükben elsődlegesen az adott programokon belül, a munkakörükhöz, feladatukhoz kötődő motivációt, fejlődési igényt kell kialakítani.  Végezetül a már kialakított munkakészségekre építve - a "harmadik szinten" - az elsődleges munkaerő-piacra történő kilépést elősegítő szolgáltatásokat kellene biztosítani. 

A 2013/2014 évi "Téli közfoglalkoztatási program" során 2013 decembere és 2014 márciusa között országosan csaknem százezer halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű álláskeresőt részesítettek elsősorban alapkompetencia-, kompetenciafejlesztő- és felzárkóztató képzésben. 2015-ben azonban nem indult az előző évihez hasonló, nagy létszámú képzési program, inkább a helyi, települési közfoglalkoztatási programokhoz igazodó, betanító és szakképzésekre került sor. A biztos kiemelte, hogy a képzések megszervezésekor figyelembe kellene venni a helyi elsődleges munkaerőpiac szükségleteit.

Az ilyen helyben érzékelhető igényekre épülő képzések ugyanis a közfoglalkoztatás öncélú újratermelődése helyett valóban a továbblépést segíthetnék a közfoglalkoztatott létből - a munka világának első lépcsőfokáról - az elsődleges munkaerőpiac felé.

A vizsgálat másik fontos megállapítása szerint aggályos az szabályozás, amelynek következményeként a közfoglalkoztatóknak nincs lehetőségük a jól dolgozó közfoglalkoztatottak átlagon felüli munkateljesítményének illetve szaktudásának anyagi elismerésére, magasabb bérezésére, jutalmazására, vagy kvalifikáltabb munkakörbe helyezésére. 

Súlyos gond az is, hogy az OKJ-s végzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak nem kaphatnak magasabb összegű munkabért. Emellett nem fizethetnek utazási költségtérítést azon közfoglalkoztatottaknak, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül dolgoznak, de jelentős távolságot kell megtenniük a munkahelyükre. A biztos megállapította, hogy a szabályozás a közfoglalkoztatási béren és garantált béren, illetve az ezekhez kapcsolódó munkavezetői béreken kívül nem ismer további bérezési kategóriákat. Az alapvető jogok biztosa szerint ez a szabályozási környezet nem csupán a közfoglalkoztatás célját kérdőjelezi meg, hanem tovább erősíti a közfoglalkoztatottak kiszolgáltatottságát, hiszen nem biztosít számukra jobb munkavégzésre motiváló erőt.

Székely László alapjogi biztos felkérte a belügyminisztert, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel együttműködve gondoskodjon arról, hogy a közfoglalkoztatási programok keretében és azok mellett az aktív munkaerő-piaci eszközök segítségével induljanak olyan szolgáltatások, támogatások, amelyek személyre szabottan támogatják az álláskeresők munkaszocializációját és elhelyezkedését. Kezdeményezte, hogy a kormányrendeleti szabályok módosításával teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatók megfelelően díjazni tudják a kiemelkedő munkát végző, vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak teljesítményét. Végül arra kérte a minisztert, hogy kezdeményezzék, hogy a jövőben azok a közfoglalkoztatottak is részesülhessenek utazási költségtérítésben, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül, de attól jelentős távolságra végzik a munkájukat és saját költségükön kénytelenek munkába járni. (MTI, a teljes jelentés itt olvasható.)