Olyan riportot közölt Rákosmente ingyenes kiadványa, a Tizenhetedik weboldala, ami még a talpnyaló magyar médiához szokott legnagyobb szakértőket is megdöbbentette. Aki pedig esetleg nem élt a rákosizmus legsötétebb éveiben, végre élő ízelítőt kaphat abból, hogy milyen volt akkor a sajtó.

A cikk eleje megadja a politikai irányt és bemutatja a kérdéseket, amellyel dolgozó népünknek foglalkoznia illik:

Elsősorban a kormány gazdaság- és migránspolitikájáról tartott fórumot ma este Kovács Zoltán kormányszóvivő a főváros XVII. kerületében, a Vigyázó Sándor Művelődési Házban.

De jaj, hirtelen drámai fordulat!

A kérdésekkel együtt bő két órás eszmecsere végén rendhagyó dolog történt.

Szerencsére egy régi, köztiszteletben álló elvtársnő emelkedett szóra, akinek párthűsűgéhez, politikai tisztánlátásához nem férhetett kétség:

Szólásra jelentkezett Búz Sándorné, halk szavú kerületi lakos, s mint mondta, az eddig elhangzottakhoz képest másfajta megközelítésből szeretne a témákhoz közelíteni.

Na de mi van, ha Búz elvtársnőt amerikai ízű csontokkal magukhoz csalogatták és láncra verték az imperialisták?

Egy pillanatra eluralkodott a termen a tanácstalanság. Senki nem tudta, hogyan fog a témához közelíteni, ahogy azt sem, mi fog történni, milyen váratlan helyzet elé állítja az asszony Kovács Zoltán kormányszóvivőt.

Szerencsére nem!

Aztán gyorsan kiderült minden.

Az elvtársnő ugyanis csak arra szerette volna kérni Kovács elvtársat, hogy adjon át egy üzenetet Orbán elvtársnak, akinek bizonyára annyi dolga van mostanában a nyugati hatalmak által népköztársaságunkra zúdított migránsokkal, hogy nincs ideje ellátogatni Rákosmente dolgos munkásai és parasztjai közé:

Búz Sándorné kérte Kovács Zoltánt, engedje meg, hogy köszönete jeléül kezet fogjon vele. Kérte továbbá, hogy ezt a köszönetet tolmácsolja Orbán Viktor miniszterelnöknek és a magyar kormánynak, aki a kabinet élén hihetetlenül sokat tesz értünk, magyarokért. Hozzátette: ez számára nagyon sokat jelent, s jelezte, az ország érdekeinek védelmében végzett következetes, határozott, fáradhatatlan munkája nagy biztonsággal tölti el őt és családját.

A szocialista szellem ilyen tiszta megnyilvánulása maga Kovács elvtárs könnyeit is kibuggyantotta:

Kovács Zoltán kissé meglepődött, talán némiképp el is érzékenyült. A kézfogás némán megtörtént.

De aztán szerencsére gyorsan eszébe jutott, hogy ő Rákosmentére a Párt képviseletében érkezett, és biztosította Búz elvtársnőt arról, hogy Orbán elvtársnak mindig van ideje a legutolsó kisdobosra is:

A kormányszóvivő megköszönte a hallottakat, s jelezte: holnap kormányülés, így azonnal módjában lesz átadni Orbán Viktornak Búz Sándorné üzenetét.

Végül pedig a szerénysége okán névtelenül maradó szerző egy állatias sikollyal beleélvezett a Magyar Népköztársaságba:

Az ünnepivé emelkedett pillanatot nagy csend követte. A szó szoros értelmében szinte vágni lehetett csendet. A pár másodperces hallgatásból a jelenlévők többségének örömteli egyetértését lehetett kiérezni. A jelenet az elejétől a végéig nem tartott tovább két percnél. A hatás leírásához már nem kellenek további szavak...