Hurrá, itt a december, az ünnepi készülődés (és lábon kihordott idegösszeomlások) ideje.

Ez a szezonja annak is, hogy az óvodai, iskolai közösségek hagyományos ünnepi pénzgyűjtést rendezzenek. Az ünnepi vásárok szezonja ez (csak a Nébih meg ne tudja).

„Lányos anyukák sütivel, fiús anyukák üdítővel készüljenek!”

– hangozott a kissé homályos indíttatású feladatkiosztás Zsuzsi lányának óvodájában. Zsuzsi tehát nem úszta meg azzal, hogy beslattyogjon a boltba és pár doboz gyümölcslével a kezében távozzon, hanem munka után kuglófot, mézeskalácsot, aprósüteményt gyártott a köz örömére minden gyereke minden óvodás évében az intézmény épülésére , azon morfondírozva, mégis mi köze lehet a sütisütésnek a gyereke neméhez.

A süti ennek ellenére mindig jól fogyott, a tetemes maradék pedig mindig elfért valakinek a szatyra mélyén, de ezt inkább nem firtatta senki. Az is csak egyszer fordult elő, hogy Zsuzsi egy ananászt küldött be. A vásárról hiányzó áru után kérdezősködve kislánya vágta rá, hogy „hát azt M. néni a táskájába tette”.

Ananászt vinni tehát nem oké.

Az óvodás évek gyorsan szálltak, és egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a kapitalizmus szelleme megoldja a vásároztatós készülődést. Kiderült, hogy a sok-sok süti mellett igazából üdítőt árulni a tuti üzlet. Hosszas egyeztetések után majdnem az is volt. Önköltségi áron annyira azért nem, de mikor tanuljon a gyerek az üzletről, ha nem az éves rendes jótékonysági vásárban, és ki ne áldozná szabadnapjait egy óvodai, majd iskolai vásárban töltött izgalmas napra?

Sebaj, gondolta Zsuzsi, hátha megússza, ha átutalja a becipelt holmik árát, legyen a pénz egyenesen az intézményi alapítványé, ne kelljen már bohóckodni pont akkor, amikor rogyásig van munka a munkahelyén. Rosszul gondolta.

Hát minek az ilyennek gyerek?!

Kivonja magát a közösségépítésből és a vásároztatásból, ahol olyan sokat tanulnak a kicsik!

Utolsó nekifutás: apró-cseprő ünnepi holmik, hibátlan, de sosemhasznált díszecskék, hóember-figurák, kisebb játékok! Gondolta, talán ez lesz a megoldás. A nagyobb holmikat a Mikulásgyár kapja, de az apróságok jók lesznek eladni, 100 forintos portékaként mindenki jól jár vele, nem? Nem!

Csak az anyák és gyermekeik dolgos kezeivel készült terméket lehet beküldeni! Anya csinálta otthon? Nem? Köszönjük, de az nem lesz jó!

És nem lesz jó az osztály adventi naptárába sem ilyesmi, köszönjük. Kézműves holmit kérünk, de édesség ne legyen benne! Meghívnád az osztályt cukrászdába karácsony előtt? Ne tedd! Az édesség az egészségtelen. Igaz, hogy a fele osztály az osztálypénzt sem tudja beadni, és sokan azért nem mennek az iskolai 500 forintos mozizásra, mert „pont nem érnek rá”. A cukrászdának biztos nem örülnének a gyerekek. Meg hát macerás, majd a teremben ünenpelnek. Lesz tea is.

A karácsony szelleme a csináld magad, akkor is, ha épp három állásod van, vagy egyedül neveled akárhány gyereked, netán a párod épp hosszabb ideje külföldön dolgozik. Ez a te problémád.

Az ünnep kézműves jellege kőbe vésett szentség

Érthető. Az? Végül is a "jó anya" Anna, aki minden évben maga készít apró ékszereket gyöngyből, drótból. Petra cukrász, mesés cupcake-eket hord be, Tünde imád horgolni, Klári meg a Meskán árulja termékeit, hát hogyne készítene karácsonyfadíszt a vásárra féláron? Hogy nekik ez a munkájuk, hobbijuk? Annál jobb!

Zsuzsi ugyan küldhetne be közgyűlési határozatokat, szerződés - és üzleti terveket, éves beszámolót, mindenféle szakvéleményeket, vagy ÁFA-bevallást, vagy kódsorokat attól függően, hogy mi a foglalkozása. Csak hát ezek egy vásárban kevéssé eladhatók, ezek sajnos nem járulnak hozzá a gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez.

Tavaly írtuk, hogy mindenki anyja egy kézműves tálentum,

a barkácsszenvedély, a kézműveskedés, a sütés-főzés imádata az anyaság szükségszerű velejárója.

Minden bizonnyal a várandósság alatti hormonváltozásokban lehet a megoldás, hogy, mire megszületik a ded, kifejlődik minden nőben a kézműveskedés iránti olthatatlan vágy, türelem és tehetség.

Te észrevetted már, hogy máshogy nézel a vécépapír gurigákra, a félpár fehér zoknikra, és a tejfölöspoharakra?

<br>