Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
A legerősebb az első tíz oldal, a Bustaizmus (Mr. Busta-monológ), aminek már az elején leszögezi (és még háromszor felhozza), hogy soha életében nem drogozott, és abban is nagyon hasonlít Deutsch Tamásra, hogy ha a hibáival szembesítik, az a válasza, hogy gyarló az ember.
Hamar kiderül, hogy ő gyakorlatilag a magyar rap Alekosza, ahogy ő fogalmazott: „Nagyon nehezen találok magamnak egyébként hosszú, vagy akár rövid párkapcsolatot is, mert szabályok vannak nálam az élet minden területén, és ha azt nem teljesítik, akkor menjenek a faszba.”
A művészetéről néha azt állítja, hogy kőkemény, hiteles, és belőle jön, máskor meg azt, hogy a rajongói is elfogadják, hogy az egész munkássága egy átgondolt marketingstratégia, és a cél a pénzkeresés.
Az mindenképp elismerésre méltó, hogy „autodidakta módon” kezdett el rappelni, és nem szolfézstanárnál vagy nyári raptáborban. Egyébként állítása szerint hosszú volt a fejlődési szakasz: kb. 8 év kellett neki, mire lett egy olyan száma, amit már ő is szívesen hallgatott magától, és 30 éves koráig sosem nézett ki úgy, mint ahogy szeretett volna.
Az életéről viszont nem sokat tudunk meg, bár érdekes felfedezés, hogy Esztergom, ahol Mr. Busta a születése óta él, rosszabb, mint Compton, mert Mr. Busta az NWA-korszak klipjeiről azt mondja:
„Megdöbbentett a felismerés, ahogy néztem a klipeket, hogy az azokban megmutatott helyeknél tízzel rosszabb helyeken jártam, csak Esztergomban.”
Jobb részek azok is, amikor olyan előadókat elemez, mint a Punnany Massif, Fluor (akit a buta magyarok elfogadnak, pedig nem hiteles, „nincs tetoválva”) vagy Majka – sőt Justin Biebert is profinak tartja –, illetve amikor azt állítja, hogy már két éve kitalálta, hogy Kis Grófóval csinál egy közös számot, de lenyúlták az ötletét, így lett a Bulibáró.
Viszont kár, hogy azokat a rappereket, akik őt támadják (azaz a Rapháború szereplőit), direkt nem említette, hogy ne csináljon reklámot. Ettől a könyv többnyire csak egy „gengszterrap-filozófiai” fejtegetés, amiben a világ csak Mr. Bustából és a Hátba Szúrós Árulókból meg az Ellenségekből áll, és ez 240 oldalon át nem valami izgalmas.
Messze a Mr. Busta világképéről szóló részek a legszórakoztatóbbak. Bár a migránsellenes hőbörgései vagy a homofób kifakadásai nyomasztók és sablonosak („nem akarom, hogy a gyerekem ezt lássa”, „betegek”, „a négy fal között csinálják”), a nőkről vallott nézetei szinte pont olyanok, mintha Nagy Alekosz érdi portás gondolatai lennének:
1. „Magyarországon minden harmadik nő ebből él rejtett módon. Vannak a kitartott nők, vannak a kurvák és vannak a tisztességes, dolgozó nők.”
2. „Az egyikhez azért jársz, mert nagyon jó a szája, a másikat seggbe lehet tolni, a harmadikat lehet ráncigálni. És ha már x-száz vagy ezer darabnál tartasz, mindegyikkel meg tudsz csinálni bármit, mert mindegyik téged akar. És végül megunod. Vannak a szilikonosok meg vannak a fejen állva szopók, de a lényeg nem különbözik.”
3. „[...] sokkal jobb az, amikor fizetsz egy nőnek. Nem hittem nekik, aztán rájöttem, hogy az tényleg sokkal jobb: nem ír SMS-t, nem hívogat. Pénzzel sok mindent ki tudsz váltani.”
4. „Vagy, hogy a kutyám szarját nem akarták fölszedni, én akkor azt mondtam, hagyjuk a faszomba.”
5. „Nálam szabályok vannak. Szerintem az nem normális nő, aki húszévesen egy komoly kapcsolatot úgy akar elkezdeni, hogy hétvégente menne bulizni. Aki az én nőm, az nem megy bulizni. Engem nem járathat le.”
6. „Én azt várom el egy nőtől, hogy elviselje, ha állok egy mozi pénztáránál tizenöt perce, és elordítom magam, hogy: »Mi a kurva anyádért dolgozol te itt, baszd meg, olyan lassú vagy, zsíros hajú büdösköcsög!« Aki hozzám való, nem is csak elviseli ezt, hanem elkezd ordibálni velem együtt.”
7. „Ha találkozol valakivel ma, nem számít, hogy a világ legjobb nője, ha nincs egy forintja sem, nem szabad szóba állni vele. A szeretet nem minden ma már. Igenis a nő is hozzon pénzt a kapcsolatba, ne én szakadjak bele, hogy aztán rajtam kérje számon, hogy nem vagyok otthon. Mondja azt, hogy én belerakok 10 millió forint cash-t a kapcsolatba, meg van egy autója apámnak, amit oda fog adni, és házat se kell venni, mert van egy ház, amit kettőnkre ráírat. Akkor így el van indítva a kapcsolat, azt gondolom.”
8. „Elmondom neked, hogy kibaszott számítók lettek a nők. Nagyon nyomorultak a palik, és sokkal több jó nő van, mint férfi. Ebből adódóan a jó nők kénytelenek nyomorultakkal együtt lenni. Aztán, ha a potenciális alfahímmel találkozik egy ilyen nő, és az a férfi rendesen alávág, az ötödik találkozás után beszerelmesedik, és elhagyja az addigi paliját.”
Az utóbbi két idézetből is látszik, hogy Mr. Busta egy igazi retrográd rapper, aki folyamatosan visszasírja a régi szép időket:
Pedig akkor még szegény volt, amit mindig azzal érzékeltet, hogy sokszor evett zsíros kenyeret, meg később sem élt jól segédmunkásként, felszolgálóként, benzinkutasként vagy pizzafutárként. (Persze vannak előremutató tervei, szeretne „külföldre is kimenni, és európai szintűre emelni ezt a dolgot”, ehhez pedig állítása szerint – Dopemanhez hasonlóan – vannak dubaji barátaik.)
Kordik Zsolt (Mr. Busta) a mű nagy részében, úgy a háromnegyedében retteg: fél attól, hogy elhagyják a rajongók, hogy anyagilag megroppan, hogy sosem fogják játszani a rádiók, vagy hogy megtámadják a családját. (Itt hangzik el a riporter legszebb közbevetése: „A lehető legjobb értelemben értsd, amit mondok: van benned egy primer melós mentalitás.”) Visszatérő elem, hogy kommenteltek csúnyákat a lányáról, és hogy aki az ilyet szó nélkül tűri, az nem is ember.
De amikor arról beszélt, hogy vannak bérgyilkosok, akik 30-50 ezer forintért bárkit kicsinálnak, arra a kérdésre, hogy érte-e már atrocitás, azt mondta, igen: ellenséges rapzenekar rajongói jelentek meg a koncertjén a másik nevét skandálni.
Nincs gengszterrapkönyv gengszterkedés nélkül. Mr. Busta említett pár állítólagos kemény sztorit is. Például állítása szerint 15 évet várt, de végül „lekaszabolt” egy „cigány hordát”, azaz eltörte minden csontját a tagjainak, mert 13 éves korában elvették az elsőáldozási ékszereit. Egyszer meg egy benzinkúton dolgozott, és amikor a kutat megtámadták, egyedül „megtördelt” 8-10 románt. Sokat elárul az a részlet is, amiből kiderül, mi volt az, ami fiatalkorában elgondoltatta:
„Benne voltam százezer balhéban, összevissza ütöttek, tizenhat évesen már egy 140 kilós oláh cigány ugrált a fejemen, aztán akkor megtanultam, mit, hogyan, merre.”
A gengszterrapet is igyekezett definiálni, de a sok meghatározásból nem derül ki egyértelműen, miben más a csibészség a köztörvényes bűnözésnél:
Tehát a Magadnak írod a sorsod egy átlagos popzenei interjúkötet (de kép nélkül), egészen a 86. oldalig, ahol egy váratlan Molnár F. Árpád-i fordulattal lezajlik ez a párbeszéd, és sokkal jobban kifejti azt, amire korábban csak célzott:
„Mr. Busta: [...] Master Pie is, ők mind egyszerre híres rap előadók és üzletemberek.
Horváth Gergely: Jay Z is.
Mr. Busta: Hát, az egy más tészta.
Horváth Gergely: Mennyiben?
Mr. Busta: Ő egy illuminátis ember. Én az Illumináti ellen vagyok,
az ördög-isten témában nagyon benne pörgök.
Horváth Gergely: Hogyan?
Mr. Busta: Vannak itt nagyon komoly külföldi előadók, meg a világmozgató erők, amikben Hórusz szeme meg ők. Azt gondolom, hogy ők már a Gonoszt képviselik. Most nem akarok politikailag belemenni ebbe a dologba, de… a világot a Wall Streetről irányítják. A 12 legbefolyásosabb zsidó üzletember közül hat vagy hét magyar. Erről fellelhető videó stb., stb. Ez olyan egyértelmű dolog, a legnagyobb előadókon keresztül mossák tisztára a pénzüket. Mondhattam volna Rihannát is egyébként.
Horváth Gergely: Már hogy ő is benne van?
Mr. Busta: Ez egy örök téma kint Amerikában, úgyhogy Tupac meg a Eazy-E nem véletlenül halt meg. Ezzel az a baj, hogy nem akarok párhuzamot vonni. Vonnak egyébként a rajongóim.”
A könyv legkevésbé olvasható részei azok, amikor a 40 éves Deniz-rajongó Horváth Gergely hosszan faggatja Mr. Bustát arról, hogy miért nem tolja előrébb a lírai énjét, így nem sok szó esik arról, milyen a kapcsolat a rajongókkal, pedig azok a legjobb sztorik:
„[A Kötél című dal] refrénje az, hogy áll a faszom, megyek a drága anyádért. Ez annak a páva korosztálynak szól, akik még nem is éltek akkor, amikor én már régen rapeltem, és amikor én fiatalkoromban bejárkáltam az ő anyjukat ujjazni, szexuálisan kielégíteni vagy épp ők engem. Mindig megsimogattam a fejüket, hogy a fiad alszik már, vagy mi a helyzet? Na, ezek a gyerekek felnőttek, és engem hallgatnak. Ez egy ráerősítés. Ezt így el szoktam egyébként mondani koncerteken, szám előtt is, hogy azoknak szól az a dal, akik egyébként nem tudják, hogy az anyjukat megbasztam ezelőtt 16 vagy 18 évvel. Alapvetően erről van szó – a generációs szakadékról.”
Ideális karácsonyi ajándék kicsiknek és nagyoknak.
Horváth Gergely: Mr. Busta – Magadnak írod a sorsod. Athenaeum Kiadó, 2015. 240 oldal, 3990 Ft.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.