Némi háttér az interjú elé: idén 17 embert, a helyi baloldali ellenzék, vagyis a DK és az MSZP vezető figuráit, illetve teljesen civil netezőket hallgatott ki a siófoki rendőrség, némelyiküket többször is. Le is fényképezték, rabosították őket. A bűnük az volt, hogy megosztottak egy facebookos „Belvárosi lakást 5 millióért, valaki?” című posztot egy olyan állítólagos ingatlanügyről, aminek főszereplője a város elmúlt 20 évét uraló, de a tavalyi választáson a baloldaltól a Jobbikig tartó ad hoc koalíció támogatta független Lengyel Róberttől kikapó fideszes Balázs Árpád. A poszt a Balázzsal szemben élesen kritikus „Árpi Lapjairól Kitiltottak Társasága” nevű fb-csoport oldalán jelent meg.

Az ügy érdekekessége, hogy mivel Balázs a bejegyzésben tárgyalt események idején választott politikus volt, az ügyészség közvádlóként beszállt a magánfeljelentéssel indult ügybe. Ezért is rabosították azokat, akiket eleve nem gyanúsították mással, mint hogy rányomtak a share-re. 

Miután a 444 megírta az ügyet és a téma bekerült a köztudatba, ezernél is többen osztották meg a posztot szolidaritásból.

444: Mi volt abban a bejegyezésben az, amit feljelentésre sarkallta? Én kívülálló olvasóként nem találtam benne durván személyeskedő elemet.

Balázs Árpád: A Facebook-bejegyzés alapvetően sérti a közszereplőkbe vetett bizalmat, valótlan állítások tömege szerepel benne, amik, ha igazak lennének, a közszereplő büntetőjogi felelősségét is felvethetik. Így közvetve bűnözőként mutattak be. Az ügyletet a hivatal készítette elő, a jegyző törvényesnek ítélte, a képviselőtestület pedig egyhangúlag megszavazta. Az MSZP-, a Jobbik- és a független képviselők becsülete is megköveteli a tisztázást.

444: Konkrétan mi nem volt igaz az eredeti posztban?

Balázs Árpád: A feljelentésemben egyenként kitértem a hamis tényállításokra. Az ott megjelentekkel ellentétben 2010 óta árulja nyílvánosan az ingatlant az önkormányzat, a Magyar Állam és a Megyei Önkormányzat a szerződés megkötése előtt külön-külön lemondott az elővásárlási jogáról, az ingatlan jogi természetét és eladhatóságát jogerős bírói ítélet rögzítette az adásvétel előtt, forgalomképességéhez kétség sem fért, nem a szórakoztató sétányon fekszik, az értéket szakértő rögzítette ( a korábbi bérlő az érték 50%-ért lépett le, azaz két mllióért), ami talán az értékhez képest magas is. És így tovább.

444: Eddig az eredeti posztról beszéltünk, de Ön azokat jelentette föl, akik a Facebookon megosztották azt. Arányosnak érzi, hogy egy netes megosztás miatt valakit kihallgassanak és lefényképezve rabósítsanak?

Balázs Árpád: Nem feladatom a nyomozó szervek kötelező eljárásrendjét véleményezni. Bizonyára felháborítja önt az is, hogy a város feljelentő rekordere (dr. Lengyel Róbert) az őt bíráló cikk miatt rabosítatott már siófoki polgárt, akit az ügyészség bevádolt. Első fokon felmentette a bíróság. Szerintem egy cikk megírásakor a kettős mérce elkerülése alapvető követelmény.

444: Tényleg az, de ebben az ügyben az keltett figyelmet, hogy a rendőrség a feljelentése után nem az eredeti cikk szerzőjét, hanem annak olvasóit zaklatta. Ön szerint hol húzódik a határ egy választott közszereplő kritizálhatóságában?

Balázs Árpád: A választott közszereplő kritizálhatóságát törvény és EU-s szabály határozza meg, és nem az én véleményem. Ezek szerint olyan valótlan tényt állítani vagy híresztelni, amely büntetőjogilag szankcionálható lenne, ha valóságtartalma bebizonyosodik, nem lehet. A nemzeti vagyonról szoló törvény, az önkormányzat vagyonrendelete megsértésével anyagilag előnytelen inagtlanértékesítés pedig büntethető. A poszt pedig ezt állította. A feljelentettek ügyvédje és ön is helyesen a közszereplők bírálhatóságáról beszél, majd azt állítja, hogy nem számítok közszereplőnek, így az ügyészség nem léphet fel. Na döntsük már el! Amúgy én nem tudok az ügyészség fellépéséről az ügyben, de ettől még lehet.

444: Ha az eredeti bejegyzés ténybeli tévedéseket vagy hazugságokat tartalmazott, miért nem azt igyekezett leszedetni, illetve annak szerzőjét megtámadni jogilag? Miért a cikket továbbosztókra ment rá?

Balázs Árpád: Nem ez az első rágalmazásgyanús eset, amelyet a jelen eljárásban érintettek elkövettek ellenem, de eddig nem tettem feljelentést, abban a naiv hiszemben, hogy majd megunják. Mivel úgy látom, hogy ez a legkedvesebb játékuk, amelyet, azt hiszik, ingyen űzhetnek, ezért egy idő után kénytelen voltam lépni.

444: Jogosnak tartja, ha egy hazugnak érzett cikk terjesztőire csap le a törvény a szerző helyett? Önt, mint érintettet miért tenné elégedetté, ha egy írás olvasói bűnhődnének? 

Balázs Árpád: A társaság kidolgozott egy olyan technikát, amiről azt hitték, büntetlenül űzhetik. Létrehoztak egy oldalt, amit magától a kutya sem néz meg, mivel senki nem ismeri. Főként kisvárosban csak annak van jelentősége, ha személyes ismerőstől jön az információ. A Facebook csak fizikai fenyegetés esetén adja ki a felhasználót. A megosztás jelenti az oldal jelentőségét. A feljelentettek körét ezért azokra korlátoztam, akik magát a fantomoldalt osztották meg, továbbosztókkal nem foglalkoztam. 

444: Tehát azokat jelentette fel, akik megosztották az Árpi Lapjairól Kitiltottak Társasága linkjét?

Balázs Árpád: Igen. 

444: Nem érzi úgy, hogy az informálódás és a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozhatja, ha egy olvasótól cikkszerzőhöz illő háttérellenőrzést és szakmai protokollt várunk el? Személy szerint úgy gondolja, hogy jó, ha egy sima share-eléshez szinte médiadiploma kell? 

Balázs Árpád: Örülök a feljelentettek által keltett sajtóviszhangnak, mert rávilágít, hogy fantomoldalak ellenőrizetlen információinak megosztása veszélyt jelent. A személyes véleményem, hogy az információáramlás szabadsága nem a hazugságok, valótlanságok terjesztésének jogát jelenti. A legfőbb szabály: hazudni másokról nem szabad! Amúgy már Mózes is kőbe véste, tehát nem új információ.

(Érdemes megemlíteni, hogy az interjú maga nyolc nappal ezelőtt készült, majd Balázs Árpád elérhetetlenné vált a Messengeren, ahol addig kommunikáltunk. Most a következő üzenettel magyarázta ezt: „Mivel vírus támadás érte az oldalam, egy ideig nem tudam használni. Mások helyett kérek tehát elnézést.”)