____simple_html_dom__voku__html_wrapper____>
Állatokkal közös képet készíteni nem könnyű, folyton elfordulnak, megharapnak vagy csak azért sem néznek a kamerába. Mintha csak azt mondanák: ez sérti a személyiségi jogaimat!
Allan Dixon egy ír fotós, aki járja a világot és nagyon szeret szelfizni. Nagyon szerencsés ember, mert ha fényképezőgéppel közelít az állatokhoz, azok nem szaladnak el, sőt, a legfotogénebb arcukat veszik elő.
A lovak imádják,
a kenguruk becsicskulnak neki,
a szarvasok a tenyeréből esznek,
a kacsák a szájából esznek,
a sirályok a vállán pihenő kakaduk szájából esznek.
De mégis hogyan lehetséges ez? Ki ez az élő Dr. Dolittle? Miért ilyen aranyos ez a kis kurtafarkú kenguru?
Allannek azért sikerülnek olyan jók az állatos szelfik, mert elfogadja, hogy az állatoknak nem szabad parancsolni, egy fényképet nem szabad erőltetni. Minden egyes kép előtt a bizalmába kell férkőzni az állatoknak, a szemmagasságukba kell helyezkedni és egy kis időt el kell tölteni a környezetükben. Amikor rájönnek, hogy nincs mitől tartaniuk, szívesen nyugton maradnak, ha előkerül a furcsa fényképezőgép, és már mehet is a szelfi.
(Ez nem szelfi, de szuper kép):
A srác álma egyébként egy oroszlános szelfi. De érthetetlen, mit akar még kihozni a műfajból, ha már egyszer elkészítette EZT a fotót:
(RT)