Gábor Dénessel szónokolná zöldebbre a világot Áder János

  • Áder János most éppen a párizsi klímacsúcs értékelésével szerepel a politikában.
  • Beszédet is mondott a csúcstalálkozó nyitónapján.
  • Amióta elnök lett, a környezetvédelmen kívül más témában gyakorlatilag alig nyilvánít véleményt.
  • Viszont az utóbbi években részt vett, beszédet tartott több jelentős nemzetközi ökorendezvényen.
  • Elnöksége fő feladatául egyértelműen a környezetvédelmet jelölte ki, az ország ügyeibe, a kormányzásba nem szól bele.
  • De hogyan teljesít ebben a választott szerepben? Milyen konkrét eredményei vannak eddig? Megérte kiiktatni emiatt a demokrácia egyik sarokpontját?

Tizenhétből tizenhét

Az államelnök hivatali ideje alatt eddig 134 nyilvános beszédet mondott, a New York-i ENSZ-kongresszustól a békéscsabai üzemcsarnok-avatásig. A beszédek többsége protokolláris volt – állami megemlékezések, újévi köszöntők, díjátadók, szobor-, gyár- és tisztavatások –, ezeken kvül mindössze tizenhét olyan alkalom volt, amikor Áder valami konkrét, érdemi dologról beszélt.

A nem-protokolláris tizenhét beszéd mindegyikében legalább részben környezetvédelmi témákkal foglalkozott.

Fellépett vízügyi konferencián, szólt a globális felmelegedésről, az üvegházhatásról, aggódott a fenntartható fejlődésért, a Dunáért és a károsanyag-kibocsátás miatt is. Mindezek mellett egyetlen olyan beszéd sem hangzott el, ahol más társadalmi kérdésekben foglalt volna állást, esetleg megkérdőjelezett vagy támadott volna egy-egy friss törvényt vagy kormányzati intézkedést.

A magyar demokráciából mostanra lényegében eltűnt a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik legfontosabb intézménye, a globális környezetvédelemnek viszont 2012 óta eggyel több szereplője van.

Ahhoz, hogy kiderüljön, hogy Áder csak a konferenciák előadói létszámát növeli vagy valóban tevékeny és hozzáértő öko-politikus vált belőle, érdemes áttekinteni elmúlt három és fél évének zöld eredményeit.

Brüsszel nem New York

2009-ben Áder János Európai Parlamenti képviselő lett. A környezetvédelmi bizottságba került, és ez egy teljesen új terület volt számára ugyan, sikerült gyorsan bekapcsolódnia a munkába. Képviselősége elején két beadványát is elfogadta az EP, és akkor nem lett törvény sem az általa kezdeményezett katasztrófavédelmi alapból, sem a ciános bányászatot tiltó kezdeményezéséből, ezek így is jelentős sikernek számítanak. Európai parlamenti képviselőségének egy másik fontos momentuma volt a Brüsszelben, az EP székházában bemutatott, „A megmérgezett folyó” című kiállítás ötlete és létrehozása, ami a 2000-es tiszai ciánszennyezésnek állított emléket a tizedik évfordulón.

Ezen eredményei ismeretében számítani lehetett rá, hogy Ádernek államelnökként is lesznek  ökoprojektjei, és hogy igyekszik majd ezekben felhasználni a három év alatt, Brüsszelben szerzett tudását.

Megválasztása után pár héttel az államfő már az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciájának színpadán állt Rio de Janeiróban, ahol a Föld ivóvízkészletének veszélyes ütemű fogyására hívta fel a figyelmet, és azzal a lendülettel határozott lobbiba kezdett, hogy 2013 őszén Magyarország lehessen az ENSZ vízgazdálkodási csúcstalálkozójának helyszíne. Ez a beszéde iránymutatónak tűnt, arra utalt, hogy komoly tervei vannak a vízügy területén, és hogy nagy erőkkel készül a hazai rendezésre. Eredményes volt, mert az egy évvel későbbi konferencia rendezési jogát hazánk nyerte.

Áder legközelebbi fontos beszéde az ENSZ New York-i, jogállamisággal foglalkozó közgyűlésén volt. A felszólalás legelején megemlítette a második világháborút és a kommunista diktatúrát, de két bekezdéssel később már ismét a környezetvédelem és a vízügy aktuális helyzetét elemezte, és hosszú ismertetőt tartott a szennyvízről és a vízgyűjtő területek kényes helyzetéről.

A budapesti Víz Világtalálkozót Áder házigazdaként nyitotta meg, egy hangzatos, de a konkrétumokat nélkülöző beszéddel. Dosztojevszkíjjel és a morális felelősséggel kezdett, végül Petőfihez („azért a víz az úr”) jutott el.

A két idézet között nem hangzottak el megoldási javaslatok.

Az elnök főként a vízszennyezés gigantikus mértéke miatti aggódott, és statisztikai adatokat ismertetett, de például Rióhoz képest semmilyen új információt vagy cselekvési tervet nem ismertetett, pedig ennél jobb alkalmat keresve sem találhatott volna rá, hogy felvázolja akár távlati zöld célkitűzéseit is.

Bizonyos értelemben mégis trendmutató lett a budapesti nyitóbeszéd, ugyanis ezután egyre világosabban rajzolódott ki, hogy az elnök beszédei inkább riasztó és borús képekkel szolgálnak, illetve összefogásra és cselekvésre buzdítanak, de javaslatokkal szinte sosem élnek, részletesebb programig vagy akár ötletig nem merészkedik Áder. Az államfő  hol Vegetiust, hol Ban Ki Munt idézett, és minden alkalommal határozottan elítélte a nem eléggé felelős gondolkodást, a környezetre káros kémiai eljárásokat, a vízszennyezést, de ennél erősebb verbális cselekvésre nem ragadtatta magát. A 2014 őszén, New Yorkban rendezett két ENSZ-esemény egyikén sem tudott újat mutatni fanatikus közönségének.

Új eszközök, régi üzenet

2014  októberében, a három lezajlott választás után úgy tűnt, hogy stratégiát vált,  Áder olyan eszközhöz nyúlt, amihez korábban nem: napirend előtt szólalt föl a Parlamentben. Sejteni lehetett, hogy a kormánypárt hármas győzelméről akar beszélni, de ezt megtehette volna egy nyilatkozatban vagy sajtóközleményben is, a levegőben volt tehát az is, hogy ennél komolyabb ügyről lesz szó.

Arra viszont kevesen számítottak, hogy az államfő egy Fidesz felé tett apró elismerő biccentés után ismét a klímaváltozásról, az ózonrétegről és a Duna vízszintjéről fog beszélni.

A pár hónappal később, 2015 január elején összehívott rendkívüli sajtótájékoztató szintén új eszköz volt, de ekkor már jóval kevesebben hitték, hogy Áder államfőként, és nem ökopolitikusként lép majd a kamerák elé. A váratlan időpont, és a felszólalásra választott forma így is felkeltette a média figyelmét. Sok hírportál, így a 444 is élőben követte az eseményt. Nem volt érdemes nagyon izgulni: az elnök mindössze egy új, zöld hivatal létrejöttét ismertette, és bemutatta annak új igazgatóját. Emellett felületesen összefoglalta  saját környezetvédelmi karrierjét is, eredményes, tartalmas időszakként tekintve vissza elnöki ciklusának addig eltelt részére.

2015-ben a korábbi panelek mellett Áder összes felszólalásában helyet kapott az év végi párizsi klímacsúcs is, de a retorika a megszokott módon épült föl: az összefogás és a mielőbbi megállapodás sürgetése (huszonnegyedik órában vagyunk), és a tétlenkedés elítélése újra és újra. Sőt magán a klímacsúcson, november 30-án elhangzott beszéd sem szólt másról. (Itt képzeletbeli unokája vonta kérdőre az államfőt.) Önmaga igazolására idén egyre többször előkerültek az elnök korábbi, környezetvédelmi érdemei is. Konkrét példákat azonban mindig csak EP-képviselőségének idejéből hozott, 2012 utánról csak konferenciákra és városokra hivatkozott. Meg kell jegyezni, hogy a párizsi beszédnek sem volt túl nagy visszhangja, még a kormánnyal legbarátságosabb viszonyt ápoló lapok is csak az MTI-hír közlésére szorítkoztak.

Magyarország nem biciklitároló

Tovább rombolja Áder nemzetközi hitelességét, hogy a világszerte megfogalmazott, erősnek és határozottnak szánt beszédekkel szemben látványosan visszavonul, ha a belpolitikában kerül elő például a fenntartható fejlődés vagy a biogazdálkodás témája. Az államfő visszaküldött ugyan egy nemzeti parkokkal kapcsolatos és egy napelemek megadóztatását érintő törvényt, de semmilyen lépést nem tett például a kishantosi biogazdaság védelmében, és a civil kampányok ellenére aláírta a paksi bővítést, sőt az atomerőmű fejlesztéséről szóló szerződés titkosítását is, mondván, Paks 2 nem egy biciklitároló.
Az is beszédes tény, hogy Ádernek semmilyen kifogása nem volt az ellen, hogy a második Orbán-kormány idején a környezetvédelem már önálló minisztériumot sem kapott, jelenleg pedig például a hungarikumüggyel osztozik egy államtitkárságon.

Gábor Dénessel a Földért

Áder tehát a környezetvédő államelnök szerepét csak szónoki szerepként értelmezi, más módokon nem is próbálta képviselni a számára egyébként elég fontosnak tűnő ügyet. Nem alkotott maradandót, és ez az eredménytelenség erősen kétségbe vonja a magyar politikából való kivonulásának helyességét, mind gyakorlati, mind morális értelemben. Hovatovább Áder felszólalásai még retorikai szempontból sem túl erősek, egyre gyakoribb, hogy korábban elmondott beszédeinek részleteit variálja újra.

A Nobel-díjas fizikus, Gábor Dénes egyik mondását, miszerint  „Az ember eddig a természettel küzdött, most pedig a saját természetével kell megküzdenie” például 17 zöld témájú beszédéből 6 alkalommal idézte.

(Az adatok a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjáról származnak.)

Szőke Dániel