A londoni Chelsea-szurkolók nehezen emésztik a tényt, hogy végleg kitelt legnagyobb kedvencük becsülete a Stamford Bridge-en, de nem csak a zátonyon keltett nagy felhördülést José Mourinho kirúgásának híre. Itthon mondjuk - ahogy elnézem - inkább örömködnek a drukkerek, de nem árt megjegyezni, bármennyire felemásan is alakult Mourinho legutóbbi eljövetele a Premier League-ben, nagy valószínűség szerint a Chelsea-történet legmeghatározóbb, legsikeresebb és legjobb edzőjéről kell ítéletet mondanunk a portugál személyében. Hajtás után ilyen messzire azért nem merészkedünk, de a statisztikát segítségül hívva megvizsgáljuk, ki volt az Abramovics-éra legfaszipántosabb edzője a Chelsea-nél.

10. André Villas Boas (portugál, 2011-2012), The Wrong One

Abramovics valaha volt legrosszabb döntése. Mindössze 33 éves volt, amikor átvette a csapatot, és bár a Portóval az előző szezonban bajnokság-kupa-EL mesterhármast húzott be, a kulcsjátékosok nem tudták komoly főnökként elfogadni maguk felett. Terry és Lampard sem állt be a sorba, a portugál edző pedig villámgyorsan elveszítette az öltözőt, ráadásul az idősödő csapattal erőltetett intenzív letámadásra és magasan meghúzott védelmi vonalra épülő taktikája sem jött be. Kilenc hónapig ült a kispadon, Abramovics türelme akkor fogyott el, amikor februárban kikapott a West Bromtól (0-1), és a hatodik helyre csúszott vissza a csapattal a tabellán.

Győzelmi mutató: 47,5%

Villas-Boast a játékosok DVD-nek gúnyolták a háta mögött, utalva arra, hogy korábban Mourinho segítőjeként a videoelemzés volt a szakterülete a csapatnál

9. Luiz Felipe Scolari (brazil, 2008-2009), The Unsuitable One

Sikeres kapitánykodással töltött évek (vb-győzelem a brazilokkal, Eb-döntő és vb-elődöntő a portugálokkal) után lett a Chelsea edzője 2008 júniusában, de uralkodása nem tartott sokáig. Az igazolásai nem jöttek be, a csapat gyatra eredményeket hozott, és amikor februárban egészen a negyedik helyig estek vissza a tabellán – amivel a BL-indulás lehetősége is veszélybe került -, Abramovics nem kertelt, kiadta az edző útját.

Győzelmi mutató: 55,6%

8. Roberto di Matteo (olasz, 2012), The Loved One

Hiába szállította az Abramovics-éra legkiemelkedőbb sikerét a 2012-es BL-győzelemmel – és tette rá az FA-kupa győzelmet is – mindössze nyolc hónap jutott neki a londoni kispadon. A varázslatos első időszak után ugyanis borzalmas lejtmenet jött, a Chelsea bennragadt a BL-csoportban, Di Matteo pedig hiába próbálta offenzívebbre hangolni a csapat taktikáját a korábbiaknál, csúnyán belebukott a mutatványba. Amikor kezdett volna kínossá válni a dolog, Abramovics villámgyorsan kirúgta, és az sem zavarta, hogy egy, a szurkolók által velejéig gyűlölt figurával kell helyettesítenie.

Győzelmi mutató: 57,1%

Di Matteo a valaha volt legvalószínűtlenebb BL-győzelmet húzta be a Chelsea-vel, de alig pár hónap múlva őt, és a kialkudott heti 130 ezer fontos fizetését is a szemétbe dobta Abramovics

7. José Mourinho (portugál, 2013-2015), The Fired One

A ’happy one’-ként érkezett, ’fired one’-ként távozott. Nem egészen két és fél szezon jutott neki második nekifutásra, és bár az első időszak eredményességét, napláne dominanciáját megközelítenie sem sikerült, azért így is összejött egy bajnoki cím és egy Ligakupa-győzelem az Atlético elleni, rossz emlékű BL-elődöntők mellé. Kár, hogy az eredmények ekkor már elvétve sem párosultak stílusos játékkal, José egy rövid őszi időszaktól (2014) eltekintve önmaga paródiájává vált, ráadásul az igazolásai között is egyre több volt az érthetetlen baki. A mélység csúcsa a PSG elleni BL-nyolcaddöntőben jött el, ahol a Chelsea gól- és emberelőnyről szórakozta el a továbbjutást hazai pályán azzal, hogy defenzív játékával képes volt magára húzni az ellenfelet. A vége aztán különösen csúnya lett, Mourinho lényegében mindenkivel összeveszett, és kis híján a kiesőhelyekre kormányozta a csapatot.

Győzelmi mutató: 57,3%

6. Rafael Benítez (spanyol, 2012-2013), The Interim One

A Pincérnek csúfolt spanyol edzőt tulajdonképpen mindenki utálta a Stamford Bridge-en – korábban, még a Liverpool menedzsereként azt találta mondani, hogy soha nem dolgozna a csapatnál -, ennek ellenére egészen szépen biztos vizekre kormányozta a Di Matteo által a jéghegyek közé navigált Chelsea-t. A bajnokságban simán bejött harmadiknak, amivel elkerülte a BL-selejtezőt, az Európa Ligát pedig, amit tulajdonképpen megörökölt a BL-ben irtózatosat égő Di Matteótól, megnyerte. Ennek ellenére nem volt egy fáklyásmenet a regnálása, csak alig valamivel több, mint a meccsei felét nyerte meg, amivel még listánk felsőházába sem sikerült beférnie.

Győzelmi mutató: 58,3%

5. Claudio Ranieri (olasz, 2000-2004), The Almost One

Az olasz edzőt Abramovics megörökölte 2003-as hatalomátvételekor, de adott neki egy szezont a bizonyításra, mielőtt teljesen a saját képére formálta volna a csapatot. A nagybevásárlás már ekkor elkezdődött, és Ranieri szépen sarabolt is a kerettel, év végére a bajnoki tabella második helyéig – az Invincibles Arsenal mögött -, és egy Monaco elleni vesztes BL-elődöntőig jutott. Abramovicsnak ennyi persze nem volt elég, ráadásul amúgy is a saját emberét akarta megkínálni a melóval, így a majdnem-embernek villámgyorsan kézbe adták a munkakönyvét a HR-en.

Győzelmi mutató (Abramovics alatt): 61%

4. Carlo Ancelotti (2009-2011), The Succesful One

Egy igencsak vészterhes, ideiglenes menedzserrel is súlyosbított szezon után ült le a kispadra 2009-ben, és mindjárt első nekifutásra varázslatos évadot produkált: a mourinhói alapokra építkezve, de azokon jócskán túlnőve gólrekorddal lett bajnok a Premier League-ben, sőt, az FA-kupát is berántotta pluszban. A következő szezonra azonban visszaesett a csapat játéka, egy nem különösebben világverő United mögött csak második lett a bajnokságban, ráadásul a BL-negyeddöntőt is bántóan simám vesztette el Fergusonnal szemben, így Abramovics végüli útilaput kötött a talpára.

Győzelmi mutató: 61,5%

Ancelotti (és Ray Wilkins, mellette, a képen jobbra) első szezonja parádésan sikerült, de Abramovics az első kisebb megingás után lapátra tette.

3. Avram Grant (izraeli, 2007-2008), The Unnecessary One

Abramovics regnálása óta állandó pletyka, hogy a Chelsea-nél igazából masszív játékosuralom van, vagyis minden edző megbízatása addig és pontosan addig tart, ameddig el tudja magáról hitetni a játékosokkal, hogy sikerre vezeti őket. Avram Grantről nehéz elképzelni, hogy ez egy pillanatig is sikerült volna neki, a rossz nyelvek szerint nem is ő, hanem Michael Ballack menedzselte a csapatot – de ha el is vetjük ez utóbbi feltételezést, akkor is elég nyilvánvaló a kontraszt az izraeli utód és José Mourinho karaktere között. Ennek ellenére a csapat kifejezetten hatékonyan menetelt Grant keze alatt, az ötödik helyről a másodikra jött fel a bajnokságban, döntőt játszott a Ligakupában, és a BL-ben is mindössze egy tragikomikus Terry-elcsúszás választotta el a végső sikertől. Ki tudja, ha edzője is van a csapatnak, lehet, hogy összejön a tripla…

Győzelmi mutató: 66,7%

2. José Mourinho (portugál, 2004-2007), The Special One

Ranieri után felüdülés volt egy karakteres, győzelemre ítélt edzőt látni a Chelsea kispadján, Mourinho ráadásul nem is igen habozott azzal, hogy letegye a névjegyét Angliában. Már az első sajtótájékoztatóan kiborította az ellenfeleket azzal, hogy különlegesnek hívta magát, majd szép sorban előbb Wengerrel, aztán pedig Benítezzel is összeakasztotta a bajszát. A Chelsea viszont cserébe fantasztikus metamorfózison ment át, zsinórban kétszer is ámulatba ejtő magabiztossággal darálta be a ligát, és a BL-ben is csak egy döbbenetes bírói hiba fosztotta meg a döntőtől 2005-ben. Mourinho három teljes szezon alatt öt kupát nyert a csapattal, és bár a bajnoki címet 2007-ben elbukta a United ellen, Ligakupa+FA kombinációval vigasztalódott. Aztán jött 2007 ősze, a Chelsea beragadt a rajtnál, Abramovicsnál pedig elszakadt a cérna, és kenyértörésre vitte a konfliktust Joséval. Mourinhót aztán a következő öt évben nyolc különböző edző próbálta feledtetni a londoni drukkerekkel, kevés sikerrel.

Győzelmi mutató: 67%

Mourinho éppen az első - kis híján veretlenül, kösz Vassell - bajnoki címét ünnepli a Chelsea kulcsembereivel, 2005-ben.

Guus Hiddink (holland, 2009), The Perfect One

Mindössze három hónapig ült a padon, de a Chelsea drukkerei valóságos Messiásként tisztelik – nem véletlen, hogy most is ő a legesélyesebb arra, hogy beugróként megpróbálja megmenteni a klub katasztrófa felé sodródó szezonját. 2009-ben a kilátástalan Scolari-korszak után ült le a kispadra, és bár a bajnokságban csak a harmadik helyig tudott felkúszni a csapattal, az FA-kupa döntőjében legyőzte az Evertont, sőt, attól sem sok választotta el, hogy miután lemeccselte Guardiolát, kiejtse a Barcát a BL elődöntőjéből. Ez utóbbi végül nem jött össze, de Hiddink így is pöpec megmentőként él a kollektív Chelsea-emlékezetben.

Győzelmi mutató: 72,7%

Hiddink és az FA-kupa. Vajon ismétli magát a történelem?

Eddig a statisztika, most pedig Ti jöttök: szerintetek is Hiddink volt a legkafább Abramovics-edző a Chelsea-ben? És vajon ki lenne megfelelő utódja a most már valószínűleg végleg megbukó Mourinhónak a Stamford Bridge-en?