Hétvégi, fejfájást űző és napot indító sorozatunkban most ismét új irányból próbálunk meg segíteni, ezúttal, kicsit a karácsony utóhatásaként is, kizárólag Johann Sebastian Bach alkotásai köré felfűzve ezt a hatvan percet.

A válogatást Fazekas Gergely zenetörténész állította össze, aki amellett, hogy a Zeneakadémián tanít, mellette a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője és a BMC-ben is szokott előadásokat tartani Bachról, ezek pedig Youtube-on is elérhetőek. És Bach másnaposságáról ugyan nem tudni sokat, de alkoholfogyasztási szokásairól azért többet, az ezzel kapcsolatos részleteket Fazekas még a Zeneakadémia egyetemi újságjába írta meg.

444_hangOver_124 - Karácsonyi Johann Sebastian Bach különkiadás by !!444!!! on Mixcloud

A válogatás mellé kaptunk egy részletes leírást, át is adjuk a szót: 

„Alkalmazói szerint a Bach-terápia a »rezgésterápiák« egyik formája: a gyógyszer »információt« közvetít, amely segít »visszaállítani a szervezet egyensúlyát«”. Másnaposságra is kiváló tehát. Jelen esetben persze nem az Edward Bach brit homeopata által 1930 tájékán kifejlesztett, s placebohatásában utolérhetetlen virágterápiáról van szó (amelynek wikipedia-oldaláról a fenti idézet származik), hanem egy másikról, amely valóban gyógyít, s amely Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik. Ez is rezgésterápia, amennyiben eszköze a zene, a gyógyszer itt is információt közvetít, ráadásul nemcsak a szervezet egyensúlyának visszaállítására alkalmas, hanem számos más nyavalya kikúrálásában is segít, legyen szó hitbeli kételyről, szerelmi bánatról, intellektuális gőgről, boldogságra való képtelenségről, másnaposságról, vagy bejgli-, esetleg rácponty-túladagolásról.

Kedvenc Bach-tételeimet válogattam egybe a Hangover karácsonyi „különkiadása” számára, persze nem az összeset: a fennmaradt életmű mintegy száznyolcvan órányi terjedelmét tekintve ez alig is lett volna elképzelhető. A tizennégy számból álló Bach-mix összeállításakor több szempont vezérelt. Szerettem volna minél változatosabb hangzású és karakterű tételeket egymás mellé állítani, s az egésznek valamiféle ívet adni (finom kezdéssel, érzelmi és intellektuális csúcsponttal, felemelő-örömteli kifutással). Szándékosan hagytam ki a „Best of Bach”-válogatások slágerdarabjait (Brandenburgi-versenyek, d-moll toccata és fúga, Air a D-dúr zenekari szvitből stb.), nem mintha bármi bajom volna ezekkel a zenékkel (sőt), csak hogy valamiképpen érzékeltessem zenetörténészi tapasztalatomat: hogy Bach teljes életműve „best of”. 

És próbáltam újabb felvételekből válogatni (a többségük az elmúlt tíz évben készült, a legrégebbi 1990-es), mert mélyen nem hiszek a „régenmindenjobbvoltmamárnincseneknagyelőadóegyéniségek” sokak által hangoztatott pesszimista tézisében. Rohmann Ditta friss csellószvit-felvétele természetesen nem jobb, mint Pablo Casalsé a harmincas évekből, de nem is rosszabb nála, egyszerűen más, s akárhogy forgatom, hozzám sokkal közelebb áll. Ugyanígy, Jasha Heifetz vagy David Ojsztrah hegedülése egyedülálló és felülmúlhatatlan, de nekem Isabelle Fausttal egyszerűen jobban tetszenek a hegedűpartiták. Hogy minden idők egyik legnagyobb, de mindenképpen legismertebb Bach-játékosa, Glenn Gould hiányzik a listáról, az sokak számára különösnek tűnhet. Az ok egyszerű, és szubjektív: úgy érzem, Glenn Gould Bach-felvételei sokkal inkább szólnak Glenn Gouldról, mint Bachról (legalábbis az én Bachomról). Meg amúgy is, Glenn Gould annyira zseniális és különleges, hogy neki külön Hangovert kellene szentelni. És akkor jöjjön néhány rövid kommentár az egyes számokhoz.

00:00: C-dúr csellószvit (BWV 1009) – Sarabande 

Rohmann Ditta (cselló) – 2013

Testi-lelki-szellemi zsibbadtság ellen a legjobb ellenszer egy egészséges C-dúr akkord, ezzel indul a Hangover Bach-szettje. Az akkord önmagában is gyönyörű, egy szál csellón milyen is lehetne, és különösen az, ha Rohmann Ditta szólaltatja meg, aki tavaly, illetve tavalyelőtt rögzítette lemezre Bach hat csellószvitjét, s felvétele a mű temérdek olvasata közül az egyik legjobb: érzékeny, természetes, tele van szabadsággal és mentes a maníroktól (hogy nekem a kedvencem, az még csak hagyján, de a brit klasszikus zenei magazin, a Gramophone is rajongással írt róla).

03:53 Singet dem Herrn ein neues Lied (BWV 225)

Sette Voci, vezényel: Peter Kooij – 2010

Ennek a nyolcszólamú motettának a kezdő ütemei úgy hatnak, mint egy kora reggeli hidegvizes arcmosás: „Singet dem Herrn” – „Énekeljetek az Úrnak” –, éneklik a holland Sette Voci énekegyüttes tagjai. És ahogy a szólamok két kórusra oszlanak, lendületes dialógusba kezdenek, majd pazar fúgában egyesülnek, különösen ebben az előadásban, ahol szólamonként egy ember énekel (miként feltehetően Bach idején), hát ez felér egy derekas agytisztítással.

08:49 e-moll triószonáta (BWV 528) – Andante

The King’s Consort, művészeti vezető: Robert King – 1996

Egy eredetileg orgonára írott triószonáta varázslatos lassú tétele, amely ezúttal nem orgonán, hanem Robert King vezetésével hangszeres együttesen szólal meg. Érzelmi intenzitás és hangzásbeli szépség efféle összhangja még Bach életművében sem gyakori. Hogy miért nem orgonás felvételt választottam, arra viszonylag egyszerű a válasz: az általam ismert orgonás előadások egyike sem olyan gyönyörű, mint éppen ez (én kérek elnézést tőletek, orgonista barátaim).

14:06 Jesu, der du meine Seele (BWV 78) – Aria: Wir eilen mit schwachen, doch emsigen Schritten

Malin Hartenius (szoprán); Robin Tyson (kontratenor); The English Baroque Soloists, vezényel: Sir John Eliot Gardiner – 2000

A 78-as kantáta duettjében a szoprán és az alt „gyenge, de serény léptekkel siet” Jézus segítségére, s John Eliot Gardiner zenészei remekelnek: mintha folyamatosan sietne az előadás, pedig valójában szigorúan tartják a tempót. Ha ez a tétel nem állítja helyre a mentálhigiénénket, akkor semmi.

Grafika: Tbg

18:28 Am Abend aber desselbigen Sabbats (BWV 42) – Sinfonia

La Chapelle Royale, vezényel: Philippe Herreweghe – 1990

Imádom ezt a tételt: valaha egy oboaverseny része lehetett, aztán Bach úgy döntött, hogy átemeli egyik kantátája nyitótételévé. Az oboaverseny elveszett, a kantáta megmaradt, igaz, manapság nem játsszák túl gyakran, úgyhogy ez a tétel sem tartozik az ismert Bach-művek közé. Ami persze nem a zene hibája, hanem a miénk. Csillogó D-dúrban áll, s a D-dúr hangnemről már a 18. századi zeneelméletírók is tudták, hogy hatékonyan csökkenti a vér laktát-szintjét.

25:09 c-moll partita (BWV 826) – Capriccio

Kenneth Weiss (csembaló) – 1999

John Cage írta egy alkalommal, hogy jobb egy zenét megírni, mint eljátszani, és jobb eljátszani, mint meghallgatni. A c-moll csembalópartita Capriccio-tétele csodás hallgatnivaló, eljátszani pedig elementáris élmény, úgyhogy el se  merem képzelni, milyen lehetett megírni. Nem maradhatott ki ebből a válogatásból. 

29:09 Jesu nun sei gepreiset (BWV 41) – Aria: Woferne du den edlen Frieden

Jan Kobow (tenor); Hidemi Suzuki (violoncello piccolo); Masato Suzuki (orgona); művészeti vezető: Masaaki Suzuki (Bach Collegium Japan) – 2005

A Hangover Bach-mixének közepéhez, egyben érzelmi csúcspontjához érünk ezzel az áriával, amelynek szövege (kontextusából kiemelve persze) tökéletesen passzol ide: „Add [ó, magasságos Isten] nemes békédet / Testünknek s dolgainknak.” Tökéletes béke- és végtelenség-érzetet kínál a tenor és a violoncello piccolo duettje (utóbbi hangszer abban különbözik a normál csellótól, hogy van egy ötödik, magasabb húrja, Bach nagyon szerette, egyesek szerint ő találta fel). Szellemi szauna tíz percben.

38:54 Musikalisches Opfer (BWV 1079) – Canon a 4 (Quaerendo invenietis)

Ricercar Consort, művészeti vezető: Philippe Pierlot – 2015

Ha az előző ária volt a Hangover Bach-szettjének érzelmi középpontja, akkor Bach kései, ezoterikus remekművének négyszólamú kánonja az intellektuális centrum. Szellemi szauna után hidegvizes fürdő: aki képes végig követni a négy szólam kígyózó polifóniáját, biztos lehet benne, hogy egy életre kitisztult a feje.

41:47 E-dúr hegedű–csembalószonáta (BWV 1016) – Adagio

Stefano Montanari (hegedű); Christoph Rousset (csembaló) – 2007

Az előző négyszólamú kánon az intellektust mozgatta meg, ez a lassú tétel ismét az érzelmekre hat inkább: megrázó dialógus a csembaló és a hegedű között valahonnan a lélek legmélyebb bugyraiból. Kiváló segédeszköz emlékek felidézésére, legyenek azok előző napiak, vagy korábbiak.

46:23 E-dúr partita szóló hegedűre (BWV 1006) – Preludio

Isabelle Faust (hegedű) – 2010

A fény az alagút végén, elején és közben. Akármikor hallom ezt a tételt, ahogy a hegedű magas fekvésében megszólal a „szün-titi-tá-tá-tá-tá” motívum, amiből aztán fékevesztett rohangálás alakul ki a zenei térben fel és alá, visszhang-effektusok és különféle virtuóz játékmódok váltják egymást, mindezt tizenhatodok folyamatos áradásában és boldogságában, szóval, akármikor hallom, jobban leszek tőle, hát miért ne legyen jobban más is.

50:02 C-dúr prelúdium (BWV 870a)

51:39 C-dúr fúga (BWV 870a)

Rinaldo Alessandrini (csembaló) – 2015

A prelúdium és fúga műfaji kettőse sem maradhatott ki ebből a válogatásból, ha már Bach számára annyira fontos volt. Ezt a C-dúr tételpárt nagyon ritkán hallani, mivel általában úgy tekintenek rá, mint a Wohltemperiertes Klavier – e nagy, kétkötetes prelúdium és fúga gyűjtemény – egyik előtanulmányára, és az efféle „korai változatok” többnyire elkerülik a zongoristák és csembalisták figyelmét. Csakhogy csodás, önmagukban is megálló zenékről van szó, nem puszta „előzményekről”, úgyhogy le a „végső változat fetisisztákkal” – mondom  a nagyszerű Rinaldo Alessandrinivel összhangban, akinek alig két hónapja megjelent lemezéről származik a felvétel –, főként pedig le az okoskodással, és hallgassunk zenét!

53:41 Kommst du nun, Jesu, vom Himmel herunter (BWV 650)

John Butt (orgona) – 2005

Elképzelhetetlen volna egy Bach-összeállítás orgonazene nélkül, ez a tétel – egy karácsonyi szövegre utaló korálfeldolgozás – pedig a kedvenc orgona-lemezemről származik. John Butt napjaink egyik legjelentősebb Bach-kutatója, egyben nagyszerű gyakorló muzsikus (újabban nemcsak billentyűs műveket játszik, hanem historikus együttesével, a Dunedin Consort & Players-szel sorra nyeri a jelentősebbnél jelentősebb lemezdíjakat, abszolút megérdemelten). A tételből áradó öröm biztosan eltünteti a másnaposság utolsó nyomait is, ha mégsem, akkor majd a Bach-mix következő, tizennegyedik száma.

57:15 F-dúr mise (BWV 233) – Gloria

Cantus Cölln, vezényel: Conrad Junghänel – 2007

A grandiózus h-moll mise árnyékában szinte észrevétlen marad az a négy lutheránus mise, amit Bach az 1730-as években állított össze korábbi kantátatételeiből. Mindegyikre tekintetünk úgy, mint szerzői „best of” válogatásra, vagyis egyszerű hétköznapokon is javallott a hallgatásuk: ezeknél jobb zenét nem nagyon írtak a zene történetében. Záruljon a Hangover Bach-különkiadása az F-dúr mise Gloria-tételével, ezzel a szó szoros értelmében vett örömzenével, s közben örüljön mindenki annak, aminek szeretne.

 Sorozatunknak ez már sokadik része volt, a korábbiakat itt lehet meghallgatni.