Állandó harcok dúlnak a Nagykörúton, a Hősök tere időről időre gazdát vált. A Wekerle az egyik leglátványosabb csatatér, a budai vár és a Margitsziget egy-egy hatalmas gyakorlóterep. Néha a fél ország bezöldül, illetve bekékül, de nem ritkák az összehangolt transzatlanti hadműveletek sem. A legfontosabb csatákra ezrek gyűlnek össze a világ különböző városaiban. Saját rádiójuk van, ügynökeik ugyanazzal a titkosító alkalmazással, a Telegrammal kommunikálnak egymással, mint az Isis, és mindannyian itt élnek közöttünk. Kik ezek, és hogyan lehet felismerni őket?

Nyugi, csak játszanak. A játékot, amit játszanak, úgy hívják, hogy Ingress, néhány éve adta ki a Niantic nevű cég, egy ideig a Google-lel közösen működtette, majd tavaly nyár óta tőle függetlenül. Az Ingresst két csapat játssza, az Enlightened, a megvilágosodottak, ők a zöldek (gúnynév: frog vagy toad, azaz béka), és a Resistance, az ellenállás, ők a kékek (gúnynév: smurf, illetve törp). Amikor az ember elkezd játszani, eldönti, melyik csapat ügynöke lesz, aztán nyakába veszi a való világot, és GPS-es okostelefonja vagy tabletje segítségével igyekszik elfoglalni az ott található pontokat (portálokat). Aztán ezeket a portálokat háromszögeléssel összeköti (szaknyelven: linkelés), és máris elfoglalt egy területet, ami a térképen bezöldül, illetve bekékül, attól függően, hogy melyik frakció tartja ellenőrzése alatt. Minél nagyobb az elfoglalt terület (control field), annál jobb, a sikert ugyanis a bekerített területen élő emberek számában mérik (MU - mind unit).

Ha még mindig nem lenne világos, Debrecen és környéke például tavaly év végén így nézett ki a Google Mapsen:

Látható az Ellenállás abszolút fölénye, a szinte teljes kék dominancia. Aztán két hősies, budapesti illetőségű megvilágosodott, harezuri, aki nem mellesleg a 444.hu megbecsült munkatársa,  és barátnője, szofi5 fogta magát, autóba ült, és egyetlen jól irányzott hadművelet keretében elfoglalta Debrecent:

“Ez sajnos csak egy szimpla 1 layeres field lett, mert a kékek egyből észbekaptak, és megakadályozták, hogy több legyen. Ez így 7 ezer mind unitot ért” - mondja harezuri, aki néhány hónapja kezdett játszani, és mivel a barátnőjét, szofi5-öt is sikeresen behülyítette, közös hétvégi program keretében sikerült bekeríteniük Debrecent. Harezuri egyébként most a 12. szinten jár (az Ingressben 16 a max) - ehhez az kellett, hogy az elmúlt 100 napban naponta átlagosan 7 kilométert gyalogoljon, ami testedzésnek is tökéletes, és a céltalan kódorgáshoz képest még hadműveleti értelemben is hasznot hoz a megvilágosodottaknak.

Léteznek persze kooperatív akciók is, amikor a kékek és a zöldek a különbségeket félretéve egy nagy projekt megvalósításán dolgoznak, például ezen itt:

Az, aki nem hajlandó kipróbálni, egy területfoglalós stratégiai játék, a Foursquare és a geocaching keresztezéseként tudja a legkönnyebben elképzelni az Ingresst - a játék műfaji besorolása szerint tekinethető alternate reality game-nek, mivel a való világban játszódik, másrészt exergame-nek, vagyis testmozgásos játéknak is, mert bizonyos akciókat csak úgy lehet végrehajtani, ha az ember gyalogol - egészen pontosan 5 km/h-nál kisebb sebességgel halad - , és fizikailag is tiszteletét teszi az egyes portáloknál. Nem hiányzik a gyűjtögetős elem sem, az achievementekért ugyanis badge-ek, jelvények járnak:

Az Ingress nagy öregjei akkora kitüntetésgyűjteménnyel büszkélkednek, mint egy-egy sokat megélt szovjet háborús hős:

A csatározás folyamatosan zajlik a két csapat között, és van a játékhoz egy összetett, sci-fi szerű háttérsztori is, amit vagy követ az ember, vagy nem, mindenesetre az Ingress enélkül is élvezhető.

A leglátványosabb való világbeli események az úgynevezett Anomáliák, amikor egy-egy helyszínen több száz, nem ritkán több ezer játékos gyűlik össze, hogy megadott idő alatt minél nagyobb területet foglaljon el.

Tavaly például ez történt Hannoverben:

Ez Poznanban:

Ez pedig Milánóban:

És amit ugye nem is gondoltunk volna: az Ingresst itthon is játsszák, de hogy pontosan mennyien, azt még a harcedzett, sok csatát megélt magyar veteránok sem merik megtippelni.

A zöldek és a kékek egy-egy legendás figurájával, nightie-val (Enlightened) és Mcfly13-mal (Resistance) a Bem moziban találkoztunk, ami a kultikus budapesti Ingress-portálok egyike - nem utolsó sorban azért, mert nightie a közelben lakik, és ahol egy ügynök lakik, dolgozik vagy gyakran megfordul, ott minden erejével igyekszik az ellenőrzése alatt tartani a környékbeli portálokat. 

“Annak idején napi 3-4-5 órát toltam hajnalonta a türbe és a Margit híd budai hídfője között” - mondja nightie, aki arról vette észre, hogy ellenfele, az ellenálló Mcfly13 hazaköltözött Angliából, hogy a Blaha Lujza tér környéke egycsapásra bekékült a térképen. 

Mindketten középkorú férfiak, akik szinte a kezdetektől, 2013 tavasza óta játszanak az Ingresszel, részt vettek a legnagyobb csatákban, nemcsak itthon, a híres Hősök terei összecsapásban, hanem különböző anomáliákon Cardiffban, Utrechtben és a környező országokban.

Itt egy videó a zágrábi anomália idejére időzített akcióról, amikor egy átfogó hadművelet keretében a megvilágosodottaknak sikerült egész Budapestet, sőt Magyarország jelentős részét bezöldíteniük.

Ami a kékek és a zöldek egymáshoz fűződő viszonyát illeti, Nightie és Mcfly13 is kitart amellett a coubertini álláspont mellett, miszerint ők aztán nem ellenségek, hanem ellenfelek, és valóban senki nem gondolná róluk, ahogy békésen adomáznak egy asztalnál, sőt egymás mellett a Bem mozi kávézójában, hogy minden egyes adandó alkalommal olyan könyörtelenül rombolják egymás rezonátorait, mintha az életük múlna rajta.

És hogy miről ismerszik meg az ingresses? Honnan tudjuk, hogy az átlagos alak, aki mellettünk kapaszkodik a villamoson, laikus civil, esetleg baráti kék vagy ellenséges zöld? Az öltözék nem feltétlenül segít - igaz ugyan, hogy az anomáliákon nem ritka a kékre vagy zöldre festett haj, a színkód szerinti ruha, sőt a frakcióspecifikus tetoválás sem, nightie és Mcfly13 látványosan nem ad a külsőségekre: a zöld veterán kék pulóverben, a kék veterán zöld kabátban érkezett a találkozóra, de az az igazság, hogy 16-os szinten ez már szinte mindegy is.

Amiről viszont mindenképpen megismerszik egy ingresses, az a látszólag indokolatlanul túlméretezett külső akkumulátor. A folyamatos GPS- és képernyőhasználat rettenetesen igényben veszi a mobilokat (nightie és Mcfly13 is OnePlus 2-t használ), amik három óra alatt lemerülnek, ezért a profik minimum egy, ha nem két pótakksival felszerelkezve indulnak akcióba, amivel többször is újra tudják tölteni a telefont.

A két veterán kétséget sem hagy afelől, hogy az Ingress magyarországi története teli van óriási sztorikkal: némelyikről, például a hírhedt Fehérvári Lefejelésről sajnos csak szőrmentén hajlandók beszélni (egy játékos “fizikai formában élte ki a játékban felhalmozódott agresszióját“), nyilván védendő a mundér becsületét. Sokat mesélnek viszont a Nagy Hősök terei csatáról, aminek a végén nightie a kékekkel ment el sörözni, vagy morcosmackóról, a legendásan jófej ügynökről, aki egyszer a kertjébe invitálta és sörrel kínálta a portálját támadó ellenséget. És a játékosról, aki meghalt, mármint igaziból meghalt, és akinek emlékére a közösség úgy döntött, hogy életben tart az Ingressben egy portált.

A 16-os szintű nagyokat már leginkább az motiválja, hogy felhozzák a kicsiket, “Megnézem, ki van a környéken, ráírok. Mutatom a trükköket, az alapfogásokat” - mondja nightie, akit a Niantic tiltott szoftverhasználat miatt egyszer örökre kitiltott a játékból, majd nem sokkal később mégis visszaengedte. ( “A Niantic a hülye, csináljon jó szoftvert.”)

De hogy önként abbahagyni?

“Egy-két napokra elgondolkodtam rajta” - vallja be Mcfly13 - de aztán mégsem. -
Az életem részévé vált. Abbahagyni olyan, mintha azt mondanád, hogy mostantól nem találkozom ezekkel az emberekkel.”