Idejétmúlt, korszerűtlen, embertelen, brutális. 

- ezeket a jelzőket sorolja kapásból Gazdag Gábor, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet pszichiáter főorvosa, amikor arról beszéltünk, hogy melyek a leggyakrabban felmerülő képzetek, ha az elektrokonvulzív kezelés (ECT), vagy elterjedtebb, bár téves nevén az elektrosokk-terápia kerül szóba egy nem szakemberekből álló társaságban. 

Alig akad olyan, a mai napig világszerte rendszeresen alkalmazott egészségügyi eljárás, aminek ennyire rossz lenne a hírneve. De mindez csak a történet egyik oldala: ezzel párhuzamosan számos fejlett országban évről évre nő az ECT-vel kezelt betegek száma. 

Az ECT-kezelés lényege, hogy elektródák segítségével elektromossággal stimulálják a páciens agyát, megváltoztatva így a működését. Arra pedig, hogy rettenetes megítélése ellenére miért töretlen a világ számos országában a módszer használata, a magyarázat meglehetősen egyszerű: 

jelenleg nem ismerni a súlyos depresszióra hatékonyabb kezelési módot. 

Míg ezeknél a major eseteknél a gyógyszeres kezelés 45-50 százalékos javulási aránnyal jár, azaz minden második beteg állapota enyhül, addig ez az arány az ECT-nél 75-80 százalék. 

Az ECT-t a súlyos depresszió mellett még a szkizofrénia egyes altípusaira alkalmazzák, főleg a katatón formára. 

"Ez sem univerzális csodaszer, nem mindenre jó, az indikációt nagyon pontosan kell kiválasztani. Van számos pszichiátriai betegség, aminek kezelésére alkalmatlan."

- mondja erről Gazdag. Az ECT-kezelés másik nagy előnye, hogy rövid időn belül kifejti hatását, a gyógyszeres terápiához képest jóval hamarabb hozhat javulást, épp a legsúlyosabb esetekben, olyankor, amikor már a beteg esetleges öngyilkossága is valós veszélyként jelentkezik. 

Nem értjük, hogy hogyan működik 

Gazdag évtizedek óta foglalkozik az ECT-kezeléssel, disszertációját is erről a témáról írta, az európai ECT-társaság titkára. De még így sem tudná pontosan megmondani, hogyan működik a terápia. Mint ahogy a világon senki sem. A magyar pszichiáter szerint egyszer még akár Nobel-díjat is érhet, ha valaki fel tudja tárni, pontosan hogyan és mire hat az agyban az elektrokonvulzív terápia. 

Az ECT klasszikus tapasztalati kezelési módszer: nem tudni pontosan hogyan működik, de látni, hogy működik, ezért alkalmazzák. 

Persze nem arról van szó, hogy a kutatók teljesen a sötétben tapogatóznának, évtizedek óta alkalmazott módszerről és agyonkutatott területről van szó, az ECT működéséről számos teória él egymás mellett. Az nem kérdés, hogy az agy elektromos működésébe avatkoznak bele alkalmazásakor, de hogy pontosan milyen hatásmechanizmus indul be, az még vita tárgya. Az egyik felkapottabb elmélet szerint a vér-agy gát áteresztőképessége változik meg a kezelésekkor, egy másik elmélet szerint pedig az információátvitelt szabályozó neurohormonoknál idéz elő az ECT változást. 

Nálunk szorul ki 

Az ECT-t Magyarországon is alkalmazzák, igaz ritkán és a jelek szerint egyre ritkábban. Gazdag és egy doktorandusza éppen most készít egy átfogó felmérést arról, milyen gyakran nyúlnak a módszerhez magyar orvosok, és bár még mindig érkeznek vissza az adatok, az előzetes eredményekből annyit már látni, hogy a tíz évvel ezelőtti számokhoz képest csökkenhetett az ECT használata. Pedig már akkor is nagyon alacsony volt: 2002-ben 315 pácienst kezeltek az országban, miközben több mint kétezerötszázan lettek abban az évben öngyilkosok. Közülük sokan feltételezhetően a depresszió súlyosabb esetével küzdhettek. 

Ezzel a magyar egészségügy látványosan szembemegy nyugati országok trendjével, ahol a súlyos depressziós esetekben egyre többször használják az ECT-t: a skandináv országokban, Németországban, az Egyesült Államok egyes államaiban és Belgiumban is nőtt az így kezelt páciensek száma. 

"Az egy komoly etikai dilemma is, hogy Magyarországon élen járunk a major depressziós esetek számában és az öngyilkossági statisztikákban is dobogósok vagyunk, azaz könnyen lehet feltételezni, hogy több olyan beteg van, akin segíthetne az ECT-kezelés, mint ahányan ténylegesen hozzájutnak." - mondja erről Gazdag. 

Korábban készült már attitűdvizsgálat magyar szakemberek, orvosok között, és az akkori eredmény is azt mutatta meg, hogy még az egészségügyi dolgozók között is sokan negatívan állnak a módszerhez, sok téves hiedelem él még a mai napig. 

Laikusok között itthon nem vizsgálták az ECT elfogadottságát, de már országokban igen. Ezekben a kutatásokban rendre az jött ki, hogy a témával foglalkozó szakemberek között a legmagasabb az ECT elfogadottsága, majd jöttek a társszakmák, azaz az orvosok és pszichológusok, végül pedig az utcán megkérdezett emberek, akik a leginkább elutasították a módszert. Egyetlen látványos kivétel van: az ECT-vel kezelt betegek és hozzátartozóik között rendszeresen jóval pozitívabb kép rajzolódik ki a módszerről. 

Jack Nicholson okozta a rossz hírnevet

Az ECT hírhedtségét több dolog is alakíthatta az elmúlt évtizedekben. De a témával foglalkozó szakcikkekben is rendre előjön, hogy mennyire durván tudta befolyásolni a közvélekedést egyetlen film, Milos Forman amúgy nagyszerű alkotása, a Száll a kakukk a fészkére. 

Pedig annak a híres jelenetnek, amiben Jack Nicholsont sokkolják, semmi köze nincs a valósághoz. Nem csak azért, mert ott büntetésként alkalmazzák az ECT-t, ami eleve teljességgel elfogadhatatlan és minden orvosi etikai norma felrúgását jelenti, hanem mert ma már fejlett országokban nem végeznek ECT-t altatás és izomrelaxáció nélkül. 

Forman filmje mellett akadnak még tényezők, melyek befolyásolhatták az ECT kedvezőtlen megítélését. Az eszközt több diktatúra, a szovjetek és a nácik is alkalmazták kínzásoknál és fordult elő hasonló eset dél-amerikai börtönökben is. Az Egyesült Államokban számíthatott az is, hogy a szcientológusok folytattak nagyszabású és heves kampányt a kezelés betiltásáért és az is igaz, hogy a módszer használatának kezdetén, a XX. század első felében alkalmazása sokszor valóban súlyos következményekkel járt. 

Az ECT elődje egy magyar találmány, a Meduna László által 1934-ben feltalált kémiai görcskeltés volt. A cél ekkor is pszichiátriai zavarok enyhítése és kezelése volt, igaz, Meduna elsősorban még a skizofrénia ellenszerét sejtette a görcsökben. A Lipóton végzett kísérletekben kámfor olajos oldatát beinjekciózták a páciensek izmaiba. Bár az eljárás hozott sikereket, volt egy komoly hátulütője: az oldat nem hatott azonnal, volt, hogy félóra is eltelt, mire a görcsök megjelentek. A várakozással teli idő pedig szorongással és félelemmel telített időszak volt a páciensek számára. 

Meduna módszerét két olasz tudós, Ugo Cerletti és Luigi Bini fejlesztette tovább, ők kezdtek el az elektromossággal kiváltott görcsökkel kísérletezni, ezzel pedig lerakták a mai ECT alapját. Viszont ez nem volt sima út: amíg az ötvenes évek elején nem kezdtek el az orvosok izomlazítót alkalmazni, a görcsöket kiváltó kezelések gyakran jártak traumatológiai következményekkel. Az agy elektromos stimulálásakor az egész test görcsökbe rándul, nem volt ritka a csigolyatörés, a végtagficamok, még akkor sem, ha több ápoló próbálta lefogni a kezelteket. 

Az izomlazító bevetését kevéssel már kísérte az altatás alkalmazása is, mivel ébren megélni azt, ahogy lebénulnak az izmaink és nem működnek mondjuk a légzőszerveink, meglehetősen ijesztő élmény volt. De ezek a változások már az ötvenes években lezajlottak, az elmúlt 65 évben a világ fejlettebb részén az ECT-kezelést altatásban és izomrelaxációban végzik. 

Nem tesz jót a memóriának 

Egy másik gyakran felhozott ellenérv az ECT-vel szemben, hogy alkalmazása memóriakárosodást okozhat. És ez igaz is, jelenleg épp a körül zajlanak a legintenzívebb kutatások, hogy ezt a hatást hogyan lehetne kiküszöbölni. De Gazdag elmondása szerint bár valóban ismerni eseteket, amikor az ECT használata után a kezelés időszakára vonatkozó emlékek elhomályosultak és egy darabig tanulási nehézségek is felmerülhettek, félévnél hosszabban tartó hatást még tudományos eszközökkel nem mutattak ki senkinél. 

A memóriakárosodást ráadásul azért is nehéz egyértelműen az ECT-hez köthetően kimutatni, mert a görcsterápiát csak olyan súlyos pszichiátriai betegségek esetében alkalmazzák, melyeknél néha a memória gyengülése tünetként is simán felmerülhet. 

És itt érdemes még egyszer megemlíteni, hogy az ECT mégiscsak egy súlyos, a betegek életét is fenyegető pszichiátriai betegség ellen kitalált kezelés. Sehol nem alkalmazzák a depresszió enyhébb stádiumaira vagy más, kevésbé súlyos mentális zavarokra, ezért érdemes a felmerülő mellékhatásokat is ennek fényében számba venni.  

Ezzel együtt is komoly és aktuális kihívás Gazdag szerint, hogy a memóriakárosodás lehetőségét kizárják. Az egyik lehetséges kutatás abba az irányba mutat, hogy az agyat stimuláló elektródákat próbálják meg máshogy elhelyezni a koponyán. Az egyik leggyakoribb ECT-kezelési módnál az elektródákat homloktájon, két oldalra helyezik fel, és az például már látszik, hogy amennyiben azonos oldalra, csak a szubdomináns agyféltek felett keltenek ingert, akkor csökken a memóriaveszteség mértéke. Viszont ilyen esetekben csökken a terápia hatékonysága is. 

A másik ismert probléma az ECT-vel, hogy rövidtávú a hatása. Akut problémák kezelésére jó, arra való, hogy a súlyos depressziós állapotot megszüntesse. Utána viszont szükség van további kezelésre, hogy az érintett stabil maradjon, ne essen vissza. Ez leggyakrabban gyógyszeres terápiával történik: számos olyan eset van, amikor a gyógyszerek nem segítettek az akut állapot megszüntetésében, de utána a stabilizációban már igen. Létezik ezen kívül fenntartó ECT-kezelés, amikor valaki két heti/havi rendszerességgel esik át ECT-ken, de ilyesmire alig pár alkalommal volt eddig példa Magyarországon. 

Ráadásul nem is olcsó

A magyarországi alkalmazást nem csak a közömbös vagy egyenesen ellenérző egészségügyi, társadalmi közeg teszi ritkábbá, hanem probléma az is, hogy a gyógyszerek bevetéséhez képest pluszköltségekkel jár. Eleve egy modern ECT- gép 5-10 millió forint körül kezdődik, ehhez kell még hogy minden alkalommal jelen legyen betegbiztonsági okokból egy aneszteziológus szakorvos, a kezelés során pedig végig monitorozni kell az életjeleket, ami további műszert igényel. 

A kórház pedig egy major depressziós páciens kezeléséért pont ugyanannyi állami támogatást kap, ha gyógyszerekkel teszik azt, mint ha ECT-vel. Ezért is van, hogy Magyarországon csak pár kórházi osztályon fordul elő ECT-kezelés.

"Az, hogy Magyarországon minél gyorsabban és hatékonyabban kezeljünk egy beteget, még nem szerepel a főbb szempontok között." 

- mondja erről Gazdag. 

De ez nem csak magyar probléma. Az Egyesült Államokban is éppen zajlik egy ECT-reneszánsz (erről az Atlanticban jelent meg részletes cikk nemrég), de ott is azt látni, hogy a módszer egyre inkább a magánintézményekbe tevődik át, ahol a magasabb társadalmi státuszú betegek férnek csak hozzá.

Az ő szempontjukból érthető ez az igény: egy magas beosztásban lévő, súlyosabb depresszióval küzdő vezető nem engedheti meg magának, hogy állapota miatt sokat otthon feküdjön vagy hogy kollégái, beosztottjai észrevegyék rajta akár a depressziót, akár az ellene bevetett erős gyógyszerek hatását. Úgyhogy az amerikai piacon jelenleg már nem is feltétlen az a fő kérdés, hogy az ECT bevett módszer lesz-e a súlyos depresszió ellen, hanem hogy hogyan lehetne elkerülni, hogy csak a magánszolgalátásokat igénybe vevő gazdagabb rétegeknek kínáljon megoldást. De ez a probléma jelenleg még nagyon távoli kérdés Magyarországon.