David Robert Grimes rákkutató és fizikus, emellett pedig a Guardian és az Irish Times tudományrovatába is rendszeresen ír cikkeket. Ez a munkája pedig szükségszerűen hozza magával, hogy az átlagnál is többet találkozik kommentekben terjedő összeesküvés-elméletekkel. 

Ezek azok a kommentek, melyek szerint a tudomány egy ördögi háttérhatalom eszköze a világ közvéleményének manipulálására, és a tudományos közösség adatokat hamisítva talál ki eredményeket, mellyel aztán orránál fogva vezet mindenkit.

Ezzel az érvvel viszont az a fő baj az Oxford Egyetem professzora szerint, hogy egy ilyen volumenű összeesküvés felépítése, titokban tartása és elterjesztése hatalmas emberi erőforrást igényelne és matematikai számítások alapján egyszer csak össze kéne omlania az egésznek. 

Például ha a NASA valóban csak megrendezte volna a Holdra szállást, a kamuesemény valóságként történő előadásához 411 ezer embernek kellett volna összefognia. És pár éven belül így is kipattant volna az egész. 

A PLOS-ban megjelent tanulmányát az oxfordi egyetem honlapja egyszerűen a Túl sok minion elszúrja a tervet címmel foglalta össze. 

Grimes kutatásában fogott egy rakás jól ismert, internet szerte terjedő összeesküvés-elméletet, és megnézte, hogy mennyire nehéz lett volna őket titokban tartani. 

Egy pár ezer résztvevővel felépített összeesküvés-elmélet évtizedeken belül omlik össze Grimes egyenlete szerint, míg több százezer résztvevő esetén az elmélet alig pár évig fenntartható. 

Az egyenlet összeállításához számos tényezőt figyelembe vett: hogy például az összeesküvés fenntartása egyszerű hallgatást vagy pedig aktív részvételt igényel-e a beavatottaktól, hogy hány beavatottra lehet szükség ahhoz, hogy fenntartsák a manipulált igazságot, de még azzal is számolt, hogy lesznek, akik a titok tudói közül időközben meghalnak. 

A megfelelő számítási modell kitalálásához súlyozásként figyelembe vett olyan eseteket is, amikor kiderült, hogy az összeesküvés-hívőknek igazuk volt, és elméletük valóban megtörtént: például a tömeges lehallgatásokat, amiket az NSA vetett be és Edward Snowden hozott nyilvánosságra vagy a tuskegee-i szifiliszkísérlet, amikor az amerikai kormány úgy vizsgálta a kezeletlen szifilisz alakulását, hogy évtizedeken át nem oltott be szegény fekete lakosokat. 

Ezek után négy ismertebb összeesküvés-elméleten tesztelte az eredményét: az oltásellenes mozgalom állításain, a klímaváltozás tagadóin, akik szerint az egész csak tudósok és a politika összefogásának kitalációja, hogy átvegyék a hatalmat a bolygón, a NASA kamu Holdra szállásában hívők kijelentésein és azokén, akik szerint már rég megvan a rák ellenszere, csak ezt visszatartják a közvélemény elől. 

A tanulmányában Grimes aztán az egyenletét teszteli végig különféle összeesküvés-szkenáriókon: azaz hogy a kitalált elmélet hamissága a bevont emberek száma alapján mennyire hamar kéne kiderüljön. 

Mert például ahány összeesküvés, annyiféle narratíva: ha az oltóanyagokkal valójában mérgezik az embereket, akkor ennek az ördögi tervnek a fenntartásához elég 22 ezer beavatott is, ha csak az amerikai járványügyi központ (CDC) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tud róla, de akár 700 ezer beavatottra is szükség lehet, ha a vakcinagyártó cégek is érintettek. 

És ugyanígy, ha a klímaváltozás csak egy hatalmas átverés és nem lenne semmiféle tudományos alapja, akkor fontos különbség lenne, hogy erről csak a konkrétan a klímával foglalkozó tudósok tudnának, vagy mint a legtöbb összeesküvés-hívő gondolja, össztudományos mesterterve lenne ez az egész tudományos közösségnek. 

Grimes becslései a maximális időt mutatják, amin belül egy ennyi ember által ismert összeesküvés szükségszerűen ki kéne pattanjon.

Az egyenlet szerint ugyanis ahhoz, hogy egy összeesküvésre ne derüljön fény öt éven át, maximum 2521 ember tudhat róla, ezen felül szükségszerűen jön a kiszivárgás, lebukás vagy felfedés. Ha pedig egy évtizednél hosszabb ideig akarunk egy hazugságot elterjeszteni, ezer embernél kevesebbet szabad csak beavatni.  

Egy ilyen modell persze ügyes gondolatkísérlet és elegáns számolgatás, de az eddigi tapasztalatok alapján semmiféle hatással nem lesz arra, aki hisz a hasonló összeesküvés-elméletekben. Catilin Deway vizsgálta nemrég az internetes kamuhíroldalak népszerűségét, és akkor írt arról, hogy az intézményekkel szembeni bizalmatlanság annyira megnőtt és a kognitív előítéletek annyira erősek, hogy a kamu híroldalaknak bedőlő emberek sokszor csak olyan információt képesek elfogadni, ami megerősíti nézeteiket, akkor is, ha bizonyítani próbálják számukra, hogy a honlap hazugságokat állított. 

Grimes se hiszi azt, hogy a legtöbb összeesküvés-elmélet hívő olvasva az egyenletéről, meggondolná magát és belátná, hogy eddig tévedésben éltek, de abban bízik, hogy azért akadhatnak olyanok, akik a hasonló hírek hatására átgondolják tudományellenes világnézetüket. (Washington Post, Oxford Egyetem, PLOS)