Fogasra akasztott gyerekektől az anyapótlóig

Az SOS Gyermekfalvak héten debütáló kisfilmjeiben olyan helyzeteket mutat be, amelyek nyomot hagynak egy gyerek életében. Állami gondoskodásban élő fiatalok beszélnek őszintén az őket ért sérelmekről, örömökről.

Gábor óvodás korában került állami gondoskodásba. 19 év alatt 70 felnőtt vigyázott rá, alig kötődött valakihez. „9 éves voltam, amikor az egyik nevelő felakasztott a fogasra, és ott hagyott. Le is szakadt, mert nem bírta a súlyomat.” Pár év múlva talált rá egy nevelőre, aki anyja helyett anyja lett.

A sorozat első filmjét itt is eléred:

És ami még jön:

Barbi sok testvérével nagyon szegény körülmények között élt, amikor 6 évesen bekerült gyermekvédelmi ellátásba. „Beültettek egy kisbuszba, útközben a testvéremet kitették egy csecsemőotthonban, minket vittek tovább intézetbe. Nem mondtak semmit, hogy hova megyünk.”

Sárának egyetlen szerencséje van: nem szakították el testvéreitől. Most egyetemista Pesten, tele van tervekkel.

Zia Afganisztánból jött szülők nélkül, gyerekként Magyarországra. A hosszú út után ki akarták utasítani az országból, most karnyújtásnyira van a magyar állampolgárságtól.

A négy fiatal történetében két közös pont biztos van: egyedül, szülők nélkül élnek és most kezdenek önálló életet.

Magyarországon a KSH legutóbbi (2014) statisztikái szerint körülbelül 140 ezer gyerek van veszélyeztetettként nyilvántartva és 22 ezer gyerek él gyermekvédelmi gondoskodásban.

Történeteiket blogon is követheted.