A hatalom sáncai mögül dezertáló politikusokat, közéleti embereket mindig nagy lelkesedéssel fogadja az ellenoldali közvélemény, és néhány hónapig, évig nagy figyelemmel is követi őket, lesi minden szavukat. Aztán persze elkopik a lelkesedés meg a figyelem.

2010 óta a Fideszből feltűnően kevesen dezertáltak, valószínűleg nem éri meg. Sőt. Komoly morális tőke, tartás és bátorság kell ahhoz, hogy valaki rászánja magát. (Persze itt rögtön adódik a kérdés, hogy komoly morális tőke és tartás birtokában meg hogy került oda? Egy-egy kemény és pontos Tölgyessy Péter-elemzés olvasása közben sem nagyon tud másra gondolni az ember, mint hogy a szerző nyolc éven át ott ült, abban a frakcióban, hát nem vette észre?)

Mostanában jellemzően az LMP gyűjti be a Fidesz dezertőreit, itt kötött ki Hadházy Ákos, a trafikmutyit lebuktató szekszárdi képviselő, Ángyán József exállamtitkár, Horváth András, a cukoráfás NAV-ellenőr, és most feltűnt egy LMP-rendezvényen Mellár Tamás is, aki konzervatív körökben volt mérvadó makroközgazdász egészen 2011-ig, amikor alig egy év után, igen tökös gesztussal csapta rá az ajtót az általa alapított Századvég Gazdaságkutatóra, mivel ottan gazdaságkutatás egyáltalán nem, viszont kormányzati pénzek kipumpálása annál inkább folyik.

Szerda délután a vélhetően sokakat felizgató „Élet a Fidesz után?” címmel tartott fórumot az LMP, ahol Sallai Róbert Benedek képviselő (a bocskais LMP-s) vendége Ángyán József és Mellár Tamás volt. A trükkös cím alatt az LMP vidékfejlesztési és agrárprogramját vagy annak valamiféle kezdeményét mutatta be a képviselő. A program szlogenné egyszerűsítve kábé annyi, hogy

a lehető legtöbben éljenek meg a lehető legjobban a magyar mezőgazdaságból. Meg úgy általában is.

A gyors beszédű SRB (párttársai is csak Eserbének hívják) frappáns prezentációt rittyentett: elnéptelenedő vidék, kivándorlás, demográfiai katasztrófa. Hatalmas oszlop a nagybirtokos újföldesuraknak jutó pénz, kis oszlop a nyomorgó parasztságnak. Akármit is nyomat a kormánypropaganda, az Eurostat adatai is megmutatják, hogy az EU-ban Görögország után Magyarországon a legnagyobb mértékű az elszegényedés a válság óta, az órabérek csak Romániában és Bulgáriában alacsonyabbak, de ott se sokkal. És erre jön az aktuális földreform vagy hogy nevezzük ezt a kiárusítást, ami egyáltalán nem segíti az elszegényedett vidéket, sőt a legutóbb elárverezett 130 000 hektár állami föld harmada egészen pofátlan módon fideszesekhez és „haverokhoz” került, további harmada nagybirtokosokhoz, de jutott belőle mindenféle nehezen azonosítható elemeknek, és végül, a helyinek tekinthető vidéki családok a földvagyon alig egytizedét vásárolhatták meg az LMP elemzései szerint.

Később Ángyán professzor magyarázta meg a földekért indított rohamot: a sashegyi és a rózsadombi kérgeskezű gazdák azért vásárolnak ennyi földet (nem csak úgy általában rózsadombizott, a Fejér megyei földvásárlásokat vizsgálva talált több olyan esetet, amikor budapesti, értelmiségi családok vásároltak földeket több százmilliókért, annak ellenére, hogy a törvény erdetileg a helyben élő gazdálkodókat kedvezményezné), mert óriási pénz van benne. A szántóföldi növénytermesztés a mai technológiákkal minimális munkaerőt és munkaidőt követel, és a jelenlegi támogatási rendszer garantálja a jövedelmet. Sőt, még úgy is biztos jövedelem, ha az illető nem termel semmit. A területalapú támogatás akkor is jár. Mindenki arra számít, hogy a következő évtizedekben az élelmiszerárak tovább nőnek, a mezőgazdasági termelés még nagyobb üzlet lesz, és a földárak is emelkednek. Eddig is meredeken emelkedtek, és most az igazán jó szántóföldek kerülnek 1-2 millió forintba hektáronként, de a szomszédos Ausztriában már ennek a tízszerese is lehet a termőföldár, sőt van olyan EU-s ország, ahol a húszmillió forintnak megfelelő pénzbe kerül egy hektár.

SRB elképesztő tempóban sorolta az LMP agrár- és vidékfejlesztési ötleteit, ami nagyjából a szokásos családi gazdaságok megerősítése-kisbirtokok-helyi termelés-helyi feldolgozó ipar vonalon mozgott. Előkerült a vagyonadó és a földadó ötlete is, természeteen progresszív formában, tehát, akinek 100 hektárnál (föld) vagy száz négyzetméternél (lakás) több van, az fizessen, szabályozni a mezőgazdasági üzemméretet, legyen rendes összeírás, tehát követhető legyen, kinek a családja összesen mennyi földet birtokol, satöbbi.

Eljutott egészen addig, hogy az államnak majd vissza kellene vásárolni földeket, sőt állami gazdaságokat is kellene indítani megint, aztán máris a Csepel Autógyár és a Vörös Csillag Traktorgyár újraindításánál tartottunk, ami nem olyan meglepő Schiffer András hétfői parlamenti beszéde után. (Az imperialista kapitalizmust id. Marosán György óta senki nem tette annyira helyére.)

Mellár Tamás egyetértve SRB programbeszédének szemléletmódjával, makrózott egy kicsit. A kormányzati propaganda gyönyörű számai mögött veszélyes és szomorú folyamatokat mutatott: ha az EU-támogatásokat és a külföldi tulajdonú járműgyártó multik teljesítményét kivesszük a hazai gazdaságból, akkor egyáltaláűn nem marad semmi növekedés, sőt, inkább visszaesik a gazdaság többi része. Egy példa arra, miképpen manipulálódik a statisztika (ha valaki, hát Mellár kompetens, ez a szakterülete, öt évig volt a KSH elnöke): az ország évente 300 milliárd forintot fordít a közmunkaprogramra, ami a statisztikákban GDP-növekedésként jelenik meg, és még egy csomó munkanélkülit is eltüntet, miközben tudjuk, hogy ezek a közmunkások semmilyen valódi értéket nem termelnek.

A nagyon kedvező 6,5 százalékos munkanélküliségi adat sem igaz tehát, mert ha a közmunkásokat és a külföldön dolgozókat kivesszük, máris 10 százalék fölött lennénk. A folyó fizetési mérleg többlete is csak annyit jelent, hogy igazából nincs fogyasztás és beruházás az országban. Ebből a gazdasági teljesítményből nem halmozódik föl hazai tőke, sőt a hazai rendszerekből inkább kivonják a pénzt (oktatás, egészségügy), a beruházási szint évek óta rekordalacsony, így a következő években drasztikusan romlanak a magyar gazdaság növekedési kilátásai. Hogyha kifutnak az EU-s támogatások, a hazai gazdaság ereje maximum az 1 százalékos növekedéshez lesz elég, de talán még arra sem.

Mellár szerint a kormány lemondott az ország, a gazdaság modernizációjáról, pedig a hazai gazdaság termelékenysége mindössze az EU-s 40 százaléka, ezzel a teljesítménnyel nem leszünk versenyképesek, csak addig megy jól, amíg kapjuk a hatalmas uniós támogatásokat és a külföldi érdekeltségű járműipar exportja működik. A mezőgazdaságban Mellár szerint olyan, sokszínű termelési szerkezetet kellene kialakítani, amely elkerüli a monopóliumokat, de most éppen ezeket a monopóliumokat alakítják ki és betonozzák be, és azt a rendszert, ahol ilyen sokezer hektáros latifundiumok alakulnak ki nem kapitalizmusnak hívják, hanem feudalizmusnak.

Ángyán exállamtitkár, környezet- és tájgazdálkodási professzor meglepően dinamikus, jó előadó, tisztán, erős hangsúlyokkal, ízesen beszél, keményen ostorozza a spekuláns nagytőkét. Legerősebb mondata:

„Szíjjártó megy a világban Kínától Mongóliáig, és árulja a Csányi holmijait. Mintha egy külügyminiszternek ez lenne a dolga.”

Csányi még többször előkerül, főleg amiatt, hogy a még állami tulajdonú földekből létrehozandó mintagazdaságokat minden valószínűség szerint az ő mezőgazdasági óriáscégei fogják üzemeltetni, a törvény direkt rá van írva. Meg 240 000 forint támogatást kap hektáronként (ez háromszorosa az átlagnak), pedig elvileg az 1200 hektár fölötti birtokok nem kaphatnak területalapú támogatást, de ezt más csatornákon, például az állattenyésztés támogatásán keresztül kamatostul visszakapja. A mezőgazdasági támogatások támogatások hetven százalékát a gazdálkodók legvagyonosabb (legtöbb földet bortokló) 10 százaléka veszi föl a kasszából, és ez nagyon nem jó.

Mészáros Lőrinc családjának 1400 hektáros latifundiuma is előkerül, meg egy másik politikus, aki 1200 hektár alatti darabokra szabdalta több mint hatezer hektáros birtokát, és továbra is vígan fölveszi a területi alapút. Röpködtek a hektárok, aranykoronák, forintok, forint per hektárok. És termelőszövetkezetekre is nagy szükség volna.

Végül Mellár Tamás némileg váratlanul elárulta, hogyan lehet leváltani a Fidesz-kormányt. Mivel van 2,5 millió ember, aki szinte biztosan a Fidesz ellen szavaz, ezért létre kell hozni egy új pártot, amelynek mindössze annyi a programja, hogy elindul a választáson, helyreállítja a demokráciát, a fékek és ellensúlyok rendszerét, megváltoztatja a választási törvényt, és a újra igazságossá teszi, aztán a lehető legrövidebb időn belül lemond a hatalomról, új választásokat ír ki. Ezt a pártot kellene támogatnia minden nem fideszesnek a 2018-as választáson.

Ez volt az ősz közgazdászprofesszor ötlete. Itt úgy éreztem, nem vagyunk már nagyon messze az elszabaduló lakossági fórumok közjogireform-ötletslágereitől az alkotmányozó nemzetgyűléstől és a Szent Korona-tanra épülő történelmi alkotmánytól.