A négyperces kantátát a cseh zenemúzeum archívumában találták meg tavaly novemberben, és a héten mutatták be először. A zeneműnek Mozart és Salieri mellett volt egy harmadik szerzője, az ismeretlen Cornetti. 

A darabot 1785-ben írták, a múzeum pedig a XX. század közepén tett rá szert, de akkor még nem tudták, kiket takar a szerzőként megjelent kód. Erre csak a közelmúltban derült fény, ezután talált rá a múzeum online katalógusában egy német zenetörténész, Timo Jouko Herrmann a darabra. 

A kantátának nagyon fontos szerepe lehet abban is, hogy Mozart és Salieri sokszor feldolgozott viszonya új fénybe kerülhessen. A legelterjedtebb kép szerint ugyanis Antonio Salieri halálosan féltékeny volt Mozart tehetségére. Igaz, ezt az elméletet zenetörténészek már sokszor és sokat cáfolták, de ennek ellenére sem sikerült eloszlatni ezt a képet. 

A legtöbbek véleményét Milos Forman Oscar-díjas filmje, az Amadeus befolyásolhatta, aminek története szerint Mozart és Salieri életre-halálra szóló vetélkedésben töltötte pályafutását. De a valóság ennél szürkébb és eseménytelenebb, bár valóban riválisok voltak, de nem ennyire véresen komolyan.

A kantáta a Per la ricuperata salute di Ophelia, azaz Ophelia gyógyulásáért címet kapta, és a korszak egy ismert szoprán énekesnőjének, Nancy Storacénak gyógyulását köszöntötték a közös művel. 

A szövegét a bécsi költő, Lorenzo Da Ponte szerezte, aki gyakran dolgozott együtt Salierivel. Mozarttal foglalkozó zenetörténészek szerint a darab ugyan nem túl nagyszerű, de remekül megvilágítja, milyen volt a zeneszerző napi munkája, mint operaszerző. (BBC)