A Nobel-békedíjjal kitüntetett Annan 1997 és 2006 között volt az ENSZ főtitkára, visszavonulása óta Svájban vezet egy világ jobbá tételére összehozott alapítványt. Most a Spiegelbe írt egy hosszú esszét arról, hogy miért kéne legalizálni a kábítószereket. 

Annan élete során azt tapasztalta, hogy a legjobb közpolitikai döntéseket mindig szenvtelen elemzések szülték, amik egyszerűen azt vizsgálták meg, hogy mi működik és mi nem. 

Ehhez képest a kábítószerekkel kapcsolatos nemzetközi gyakorlatokban még mindig túl nagy szerep jut gyakran az érzelmeknek és az ideológiának, ahelyett, hogy a bizonyítékokra figyelnénk oda. 

Annan példaként a marihuána orvosi használatát hozza: az amerikai példa megmutatta, hogy az orvosi legalizálás nem vezetett a tinédzserkorú fogyasztó számának növekedéséhez. 

Idén áprilisban fog összeülni az ENSZ közgyűlése, hogy a globális drogpolitikáról egyeztessenek. Annan e rendezvény elé is írta most esszéjét. Szembe kell nézniük ugyanis azzal a kérdéssel, hogy mit kezdjenek az elmúlt 50 év drogellenes intézkedései által kiváltott 'szándékolatlan következményekkel', aminek köszönhetően erőszakpt, korrupciót és instabilitást teremtő nemzetközi drogpiac alakulhatott ki. 

Annan is levonja azt a tanulságot, amit sokan mások is már előtte: a drog elleni háború nem járt sikerrel. Pedig egyes becslések szerint éves szinten számilliárd dollár megy el erre a célra, a világban mégis 300 millió ember fogyaszt kábítószereket, egy 330 milliárd dolláros piacot fenntartva ezzel. 

Az is látszik, hogy a tiltás sem a keresleti, sem a kínálati oldalon nem okozott komoly hatást. A kutatások rendre nem tudták igazolni, hogy van összefüggés egy ország drogtörvényének szigorúsága és a drogfogyasztás mértéke között. 

A széleskörű kriminalizálása és büntetése a fogyasztóknak, a túlzsúfolt börtönök azt mutatják, hogy egy bizonyos értelemben a drog elleni háború a drogfogyasztók elleni háború lett. Háború az emberek ellen.

- mondja erről Annan. 

Aki szerint a kábítószerek tönkre tettek ugyan számos életet, de a rossz kormányzati beavatkozások még többet. Természetes, hogy mindenki meg akarja védeni a gyeremkét a kábítószerektől. De ha ilyesmi fordul elő, mind azt szeretnénk, hogy páciensként kezeljék, ne pedig bűnözőként. 

Annan ír arról is, hogy világszerte sokak a stimatizálás miatt nem mernek orvosi segítséget kérni. Pedig az ENSZ eredeti célkitűzései is az emberiség jólétének és egészségének a védelmét vállalták. Ahhoz, hogy visszatérhessenek ehhez az elvhez, négy fontos lépést kell most megtenni szerinte. 

Dekriminalizálni kell a személyes fogyasztást

A drogozás káros, de a károk mérséklése közegézségügyi feladat, nem pedig a bíróságok dolga. Ezért főleg a szegényebb országokban erősíteni kell a szakszolgálatokat. 

El kell fogadni, hogy a drogmentes világ egy illuzió

Ehelyett a lehető legkisebb ártalom fogalmára kell koncentrálni. Ártalomcsökkentő lépésekre van szükség, mint amilyen mondjuk a tűcsere. 

A teljes elnyomás helyett oktatás és felvilágosítás kell

Hasonló lépésekkel világszerte sikerült már visszaszorítani a dohányzást. Az egésznek a kulcsa a szabályozásban és az oktatásban rejlik, nem pedig a börtönnel való fenyegetőzésben. 

Szabályozás viszont kell

Hiszen a kábítószerek fogyasztása kockázatos dolog. De be kell látnunk, hogy a drogok sokkal veszélyesebbek, ha tisztán bűnözők kezében vannak. A fogyasztóknak ismerniük kell a kockázatokat, tudniuk kell, hogy mit kapnak és mire számíthatnak. Ezért államilag ellenőrzött és szabályzott árusok kellenek. A legveszélyesebb drogokhoz pedig csak a súlyosan függő fogyasztók juthatnának hozzá, receptre, ahogy az Svájcban is történik. 

Annan azzal zárja cikkét, hogy az emberek egészsége, jogai iránti aggodalom és a tudományos bizonyítékok kell, hogy vezessék a drogpolitikát a világban. Biztosítani kell, hogy kevesebb ember haljon meg túladagolásban és kisebb kihágásokért senki ne kerüljön börtönbe. Mert ezek csak súlyosbítják a problémát.