Thürmer Gyula álló vöröscsillag a hungarian politika sokkarú spirálgalaxisában: 1989 óta, 27 éve vezeti biztos kézzel kommunista pártját. Nincs más pártvezető, aki ilyen régóta gyűrné. Talán Orbán Viktor állhatna a képzeletbeli dobogó ezüst fokára, de még ő is csak 1993-ban lett a Fidesz elsőszámű vezetője (előtte nem volt pártelnöki vagy más hasonló tisztség, a pártot gruppenbe irányította hol szóvivői testület, hol választmány), ráadásul a 2000-2003-as időszakban formálisan átadta a pártvezetést.
Állapítsuk meg, hogy Thürmer 27 éve aktuális magyar rekord, de lábjegyzeteljük oda, hogy kommunista mozgalomban nem ritkák a maratonista pártvezetők: Kádár János 32 évig csapatta az MSZMP élén, a világcsúcstartó Fidel Castro pedig ötven éven át (1961-2011) cipelte a hátán a Kubai Kommunista Pártot. (Kim Ir-Szen csak negyvenöt évig, 1949-től 1994-ig bírta az Észak-Koreában.)
1989-ben Thürmer pártja az egykori állampárt szellemének és nevének (Magyar Szocialista Munkáspárt) örököseként alakult egy dinamikus Marosán György-beszéddel, és startolt rá a számára talán kicsit kényelmetlen többpárti, kapitalista demokráciára. A rendszerváltás utáni első években még a legnagyobb parlamenten kívüli pártnak számított: 1990-ben 3,68 százalékos eredménnyel éppen csak kimaradt a Parlamentből (4 százalék volt a bejutási küszöb), 1998-ban pedig valamivel több mint 4 százalékot szerzett, de megint elhasalt, mert akkora már 5 százalék fölé emelték a küszöböt. (A szemetek.)
‘98 után drámaian csökkenni kezdett a Munkáspárt szavazói bázisa, felütötték a fejüket a forradalom sírásói, csakúgy, mint a frakciózás, a pártütögetés, kilépegetés, az utolsó három országgyűlési választáson már mikroszkopikus méretűre zsugorodott a Thürmer-párt. Berogyott a rettegett egyszázalékos határ alá, ahol már nincs állami támogatás, csak hideg és néma csönd. A mélypont 2010 volt, amikor csak 0,11 százalékot sikerült elérniük az országgyűlési választáson, ehhez képest 2014-ben már siker volt a 0,58 százalékos eredmény. Az utolsó nagy nekibuzdulás sem sült el túl jól: a budapesti főpolgármesteri posztért induló Thürmer Gyulának nem sikerült összeszedni a kellő számú ajánlást, illetve a választási bizottság döntése szerint a szükségesnél körülbelül 150-nel kevesebb érvényes ajánlást adtak le.
Most Salgótarján polgármesteri posztjára megy rá a Munkáspárt elnöke: február 28-án időközi választás. Novemberben elhunyt Dóra Ottó, az MSZP-s polgármester, aki 2014-ben arra a bravúrra volt képes, hogy átvegye a várost a Fidesztől. Az időközin a szocialisták, a Demokratikus Koalíció és a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 a Tarjáni Városlakó Egyesülettel közösen indítja Fekete Zsoltot, a Fidesz jelöltje Simon Tibor, a Jobbiké pedig Hulitka István lesz.
A Munkáspárt hagyományosan és viszonylagosan erős volt a nógrádi exiparvárosban: 2004-ig mindig volt munkáspárti képviselő a tarjáni közgyűlésben. Azóta viszont nem.
A pártelnök Nógrádban próbál új lendületet adni saját maga és pártja némileg törődött karrierjének.
„A hadvezérnek néha ki kell rántani a kardját, és a roham élére állni” – bonmotozik oda apró, de mindenre elszánt stábunknak az újpesti pártházban. A bonapartista korszakát élő Trockíj sem mondhatta volna szebben.
Thürmeren érződik a diplomáciai iskola (Moszkvában végzett a nyolcvanas évek elején, a diplomataképzőként is emlegetett IMO-n, amely Kovács „KG” Béla alma matereként rögzült az újságolvasó közönség fejében): kereskedelmirádió-képes hanghordozással beszél, mindig higgadtan, magabiztosan, a fejében kattógó vincseszteren pontosan le van mentve minden mondat, minden kifejezés, zavarba hozni nem lehet. Nagyon jó Fidesz-frontpolitikus válna belőle.
Az most a stratégia, magyarázza, hogy minden időközin indulnak, teljes erővel, így készülnek 2018-ra, mert akkor minden egyéni körzetben szeretnének jelöltet állítani. Kemény lesz.
De mit tudna tenni egy manifeszt rendszerellenes, a kapitalizmus felszámolásáért küzdő párt elnöke városvezetőként? Hát persze, hogy munkahelyeket teremtene. Így ni:
Világos beszéd.
Salgótarjában pedig van szegény ember bőven. Az ország legszegényebb megyéjének székhelye.
„Én azon csodálkozom, hogy még él valaki a városban… Gondoljon bele, hogy Salgótarján az egyetlen megyeszékhely, ahonnan nem lehet átszállás nélkül vonattal Pestre utazni… A 21-es út meg olyan amilyen. Mintha nem is Magyarország része lenne. A Fidesz, ha akart volna, tehetett volna valamit ezért a városért. Nyolc évig ők irányítrották a várost.”
Az exdiplomata pártelnök kitűnő külföldi kapcsolatai mindig szóba jönnek. A kínai, a kubai vagy a vietnami testvérpártokkal biztosan érdemes barátkozni, de Thürmer pártelnök néhány éve még Észak-Koreában is járt, és látott bíztató jeleket.
Már mondja is, hogy a kínai tőkéből és kínai technológiával épülő Belgrád-Budapest gyorsvasút egyes elemeit Salgótarjánban lehetne gyártani, újraélesztve az évtizedek óta halott helyi acélipart. „Ez mindjárt három-négy-ötezer embernek adna munkát. Mi nagyon jó viszonyt ápolunk Kínával, ezért úgy gondolom, hogy ez egy reális és megvalósítható projekt.”
A Munkáspárt 1990 és 2010 között szinte az egyetlen párt volt, amelyik kifejezetten orosz- és Kína-barát, NATO- és EU-ellenes politikát vitt. Most ezeket külön-külön és együtt is forgalmazza több alakulat, parlamenti sőt kormánypártok is. Thürmer Gyula viszont úgy gondolja, hogy továbbra is csak a Munkárpárt az egyetlen hitelesen és következetesen NATO- és EU-ellenes erő, még a Jobbik sem lépne ki egyikből se, ha szavazásra kerülne sor.
Viszont amikor az orosz kapcsolatról kérdezzük, egészen meglepő példaképre hivatkozik, és megdicséri az aktuális magyar külpolitikát:
A Fidesz Thürmer szerint a középosztályt támogatja, nem a szegény embereket, de bizonyos intézkedéseit nem tartja rossznak.
De vajon mi az oka annak, hogy az országban, ahol állítólag Kádár-nosztalgia tombol, még mindig nem az a párt kormányoz, amely egyetlenként vállalja Kádár örökségét?
Végül még megmutatja nekünk a szerény pártházat, a Kádár-hagyatékból idekerült minikönyvekkel (egy Habony Árpád-i értelemben vett vitrin mögött), aztán búcsút intünk Magyarország legpártelnökszerűbb pártelnökének, délceg alakja lassan eltűnik Újpest februári szürkeségében.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.