Sosem fogunk már olyan jól élni, mint Kádár alatt

Thürmer Gyula álló vöröscsillag a hungarian politika sokkarú spirálgalaxisában: 1989 óta, 27 éve vezeti biztos kézzel kommunista pártját. Nincs más pártvezető, aki ilyen régóta gyűrné. Talán Orbán Viktor állhatna a képzeletbeli dobogó ezüst fokára, de még ő is csak 1993-ban lett a Fidesz elsőszámű vezetője (előtte nem volt pártelnöki vagy más hasonló tisztség, a pártot gruppenbe irányította hol szóvivői testület, hol választmány), ráadásul a 2000-2003-as időszakban formálisan átadta a pártvezetést.

Állapítsuk meg, hogy Thürmer 27 éve aktuális magyar rekord, de lábjegyzeteljük oda, hogy kommunista mozgalomban nem ritkák a maratonista pártvezetők: Kádár János 32 évig csapatta az MSZMP élén, a világcsúcstartó Fidel Castro pedig ötven éven át (1961-2011) cipelte a hátán a Kubai Kommunista Pártot. (Kim Ir-Szen csak negyvenöt évig, 1949-től 1994-ig bírta az Észak-Koreában.)

1989-ben Thürmer pártja az egykori állampárt szellemének és nevének (Magyar Szocialista Munkáspárt) örököseként alakult egy dinamikus Marosán György-beszéddel, és startolt rá a számára talán kicsit kényelmetlen többpárti, kapitalista demokráciára. A rendszerváltás utáni első években még a legnagyobb parlamenten kívüli pártnak számított: 1990-ben 3,68 százalékos eredménnyel éppen csak kimaradt a Parlamentből (4 százalék volt a bejutási küszöb), 1998-ban pedig valamivel több mint 4 százalékot szerzett, de megint elhasalt, mert akkora már 5 százalék fölé emelték a küszöböt. (A szemetek.)

‘98 után drámaian csökkenni kezdett a Munkáspárt szavazói bázisa, felütötték a fejüket a forradalom sírásói, csakúgy, mint a frakciózás, a pártütögetés, kilépegetés, az utolsó három országgyűlési választáson már mikroszkopikus méretűre zsugorodott a Thürmer-párt. Berogyott a rettegett egyszázalékos határ alá, ahol már nincs állami támogatás, csak hideg és néma csönd. A mélypont 2010 volt, amikor csak 0,11 százalékot sikerült elérniük az országgyűlési választáson, ehhez képest 2014-ben már siker volt a 0,58 százalékos eredmény. Az utolsó nagy nekibuzdulás sem sült el túl jól: a budapesti főpolgármesteri posztért induló Thürmer Gyulának nem sikerült összeszedni a kellő számú ajánlást, illetve a választási bizottság döntése szerint a szükségesnél körülbelül 150-nel kevesebb érvényes ajánlást adtak le.

Most Salgótarján polgármesteri posztjára megy rá a Munkáspárt elnöke: február 28-án időközi választás. Novemberben elhunyt Dóra Ottó, az MSZP-s polgármester, aki 2014-ben arra a bravúrra volt képes, hogy átvegye a várost a Fidesztől. Az időközin a szocialisták, a Demokratikus Koalíció és a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 a Tarjáni Városlakó Egyesülettel közösen indítja Fekete Zsoltot, a Fidesz jelöltje Simon Tibor, a Jobbiké pedig Hulitka István lesz.

A Salgótarjáni jelöltek (balról jobbra): Fekete Zsolt (MSZP, DK, Mp 2006, TVE), Hulitka István (Jobbik), Simon Tibor (Fidesz) és Thürmer Gyula. MTI Fotó: Komka Péter

A Munkáspárt hagyományosan és viszonylagosan erős volt a nógrádi exiparvárosban: 2004-ig mindig volt munkáspárti képviselő a tarjáni közgyűlésben. Azóta viszont nem.

A pártelnök Nógrádban próbál új lendületet adni saját maga és pártja némileg törődött karrierjének.

„A hadvezérnek néha ki kell rántani a kardját, és a roham élére állni” – bonmotozik oda apró, de mindenre elszánt stábunknak az újpesti pártházban. A bonapartista korszakát élő Trockíj sem mondhatta volna szebben.

Thürmeren érződik a diplomáciai iskola (Moszkvában végzett a nyolcvanas évek elején, a diplomataképzőként is emlegetett IMO-n, amely Kovács „KG” Béla alma matereként rögzült az újságolvasó közönség fejében): kereskedelmirádió-képes hanghordozással beszél, mindig higgadtan, magabiztosan, a fejében kattógó vincseszteren pontosan le van mentve minden mondat, minden kifejezés, zavarba hozni nem lehet. Nagyon jó Fidesz-frontpolitikus válna belőle.

Thürmer Gyula egy salgótarjáni kocsmában kampányol január 20-án. MTI Fotó: Komka Péter

Az most a stratégia, magyarázza, hogy minden időközin indulnak, teljes erővel, így készülnek 2018-ra, mert akkor minden egyéni körzetben szeretnének jelöltet állítani. Kemény lesz.

De mit tudna tenni egy manifeszt rendszerellenes, a kapitalizmus felszámolásáért küzdő párt elnöke városvezetőként? Hát persze, hogy munkahelyeket teremtene. Így ni:

Világos beszéd.

Salgótarjában pedig van szegény ember bőven. Az ország legszegényebb megyéjének székhelye.

„Én azon csodálkozom, hogy még él valaki a városban… Gondoljon bele, hogy Salgótarján az egyetlen megyeszékhely, ahonnan nem lehet átszállás nélkül vonattal Pestre utazni… A 21-es út meg olyan amilyen. Mintha nem is Magyarország része lenne. A Fidesz, ha akart volna, tehetett volna valamit ezért a városért. Nyolc évig ők irányítrották a várost.”

Az exdiplomata pártelnök kitűnő külföldi kapcsolatai mindig szóba jönnek. A kínai, a kubai vagy a vietnami testvérpártokkal biztosan érdemes barátkozni, de Thürmer pártelnök néhány éve még Észak-Koreában is járt, és látott bíztató jeleket.

Már mondja is, hogy a kínai tőkéből és kínai technológiával épülő Belgrád-Budapest gyorsvasút egyes elemeit Salgótarjánban lehetne gyártani, újraélesztve az évtizedek óta halott helyi acélipart. „Ez mindjárt három-négy-ötezer embernek adna munkát. Mi nagyon jó viszonyt ápolunk Kínával, ezért úgy gondolom, hogy ez egy reális és megvalósítható projekt.”

A Munkáspárt 1990 és 2010 között szinte az egyetlen párt volt, amelyik kifejezetten orosz- és Kína-barát, NATO- és EU-ellenes politikát vitt. Most ezeket külön-külön és együtt is forgalmazza több alakulat, parlamenti sőt kormánypártok is. Thürmer Gyula viszont úgy gondolja, hogy továbbra is csak a Munkárpárt az egyetlen hitelesen és következetesen NATO- és EU-ellenes erő, még a Jobbik sem lépne ki egyikből se, ha szavazásra kerülne sor.

Viszont amikor az orosz kapcsolatról kérdezzük, egészen meglepő példaképre hivatkozik, és megdicséri az aktuális magyar külpolitikát:

A Fidesz Thürmer szerint a középosztályt támogatja, nem a szegény embereket, de bizonyos intézkedéseit nem tartja rossznak.

De vajon mi az oka annak, hogy az országban, ahol állítólag Kádár-nosztalgia tombol, még mindig nem az a párt kormányoz, amely egyetlenként vállalja Kádár örökségét?

Végül még megmutatja nekünk a szerény pártházat, a Kádár-hagyatékból idekerült minikönyvekkel (egy Habony Árpád-i értelemben vett vitrin mögött), aztán búcsút intünk Magyarország legpártelnökszerűbb pártelnökének, délceg alakja lassan eltűnik Újpest februári szürkeségében.