Minden normális ember tudja, hogy a politikusok kedvenc kifejezései nem létezőek. Az ilyen tartalom nélküli kamufogalmak közé tartozik a "demokrácia megcsúfolása". Éppen ezért volt egészen sokkoló a Nemzeti Választási Iroda főbejárata kapualjában tartózkodni kedden délelőtt. Itt ugyanis egészen valóságosan át lehetett élni, hogy ez a fogalom mégiscsak létezik, sőt itt történik élőben, a szemünk előtt.

Képzeljenek el egy átlagos méretű budapesti kapualjat, az egyik oldalán portásablakkal, mellette a falra szerelve egy vécékből ismerős kézszárító gépre emlékeztető szerkezettel, aminek az alsó részén egy vízszintes hasíték látható. Ez maga a Blokkolóóra. A Törvény szerint annak a népszavazási kérdése kerül az NVI elé, aki előbb képes becsúsztatni a résbe egy papírlapot, hogy a Blokkolóóra rányomtassa az aktuális időpontot. A Szerkezet kétméteres körzetében egy csapat óriásira gyúrt, kopasz, tetovált riogatóember, Nyakó István MSZP-s politikus és egy galambősz, hallgatag néni helyezkedik el, a kapualj másik felét meg több tucatnyi tévéstáb és tudósító foglalja el.

Csak Nyakóról lehet világosan tudni, hogy miért van itt: népszavazási kérdést szeretne benyújtani a boltok vasárnapi zártva tartásának ügyében. A többiek egyszerűen nem árulják el, hogy miért jöttek, maximum a viselkedésükkel, illetve a kezükben tartott mappákkal utalnak arra, hogy talán ők is kérdést beadni érkeztek. Mégis minden jelenlévő pontosan tudja, miért vannak itt: a kopaszok egészen biztosan azért, hogy valamilyen módszerrel megakadályozzák Nyakót abban, hogy elsőként adja le a kérdését. A néniről ezt csak sejteni.

Annyira nem tud senki semmit, hogy az egyesített sajtóhadak jó órán át úgy képzelik, a verőemberek a nénit védik és segítik majd hozzá ahhoz, hogy elsőként blokkolhasson. Később egyre gyanúsabb lesz, hogy saját kérdést fognak leadni, hogy a végén kiderüljön, mégiscsak a néni kérdését segítettek célba, vagyis blokkolóórába juttatni, megszívatva Nyakót.

A kopaszok azonban kicsit sem csinálnak titkot abból, hogy nem egyszerű állampolgárok, akik éppen élni kívánnak a jogaikkal. Például azzal, hogy a saját társaikon kívül jó ideig senkit nem engednek be a kapun. Emiatt az újságírók is csak egy oldalsó bejáraton keresztül tudnak bejutni az épületbe. A szürreális elem itt az, hogy mind az NVI munkatársai, mind a rövid időre kiérkező rendőrök természetesnek fogadják el azt, hogy a kopaszok önhatalmulag lezárhatják egy fontos állami intézmény főkapuját. Pedig ez speciel nincsen benne a népszavazási törvényben. Fel sem merül, hogy bárki akárcsak megkérje őket, hogy szabadítsák fel a bejáratot. Képzeljük el, mi történne, ha én vagy te próbálnánk elzavarni az NVI-be érkezőket a főkaputól az itt hallott "körbe-körbe, karikába!" szöveggel és az oldalbejárat felé mutogatással!

A legálságosabb szereplő talán az NVI irodavezetője, aki egyszer csak odalép a sonkabicepszűekhez, és udvarian megkéri őket, hogy amikor éles helyzet lesz, nehogy véletlenül megakadályozzák majd, hogy a többi jelenlévő hozzáférjen a blokkolóórához. Hát persze, hogy nem fogják, kinek jutna eszébe ilyesmi! És az irodavezető olyan arccal megy vissza hátra, mint aki éppen a munkáját végezte, nem pedig a legtenyérbemászóbb cinizmussal rombolta a magyar demokráciát.

Az egész jelenetsor - a tehetetlenül vergődő Nyakóval, a néma nénivel és az elégedetten vigyorgó verőemberekkel - rendkívül szürreális. Nem az a szürreális önmagában, hogy a kopaszok mögött természetesen az összes jelenlévő valamilyen formában a kormányt sejti, hiszen senki másnak nem lenne érdeke ilyesmit művelni. A kopaszokat nyilvánvalóan küldte valaki: amikor a videósaink megszólaltatták őket, azt sem tudták, milyen közintézményben jártak. Az egész helyzetet pedig egészen biztos a kormány idézte elő a szándékosan elrontott jogszabállyal. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a népszavazási kérdések időrend szerinti iktatása lehetelen helyzetet teremt, most aztán egészen parodisztikus példát láthattunk erre. De ezt persze jó régen lehet tudni, mint ahogy azt is, hogy ez a helyzet igen kényelmes a kormánynak, hiszen némi szervezéssel így bármilyen témában meg tudja akadályozni a népszavazás kiírását. Ebben az ügyben, ahol egészen jó eséllyel vesztetnének, aztán végképp.

Az igazán szürreális látvány az, hogy a tetovált végrehajtók is pontosan tudják, hogy ők érinthetetlenek, ezért vigyorognak folyamatosan olyan fölényes mosollyal.

Milyen az a hatalom, amelyik verőemberekkel akadályoztatja meg a neki kellemetlen népszavazásokat? Milyen az a hatalom, amelyik, amint az érvei elfogynak, az izmokat és a csalást veszi elő?

Ha simán csak olvasnék a témáról, azt mondanám, hogy félelmetes.

Így, hogy jelen voltam, már tudom, hogy élőben figyelve sokkal inkább nevetséges. Aki kopaszokhoz fordul, az fél. Aki erős és kicsit is bízik magában, az nem tesz ilyet. Hat év teljhatalom után így rettegni egy népszavazási vereségtől egy, a Nagy Kép szempontjából teljesen marginális témában, a félelem jele. Azt pedig nagyszerű érezni, hogy hiába a telkek, a bankszámlák, az autók és az EU-támogatások, a hatalom nem mer hátradőlni.

Azt is vidám dolog látni, hogy a mi hatalmunk ennyire prosztó. Ilyen figurákhoz fordulni - legyen szó személyes konfliktusról, üzleti összezördülésről vagy politikai ügyről - az igazi suttyó ízléstelenség bizonyítéka. Mitugrász, terepjárótöltelék vendéglátós csalókhoz illő elintézési mód.

Az egész ügyben az volt az egyetlen nagyvonalú momentum, hogy a Megrendelők szívbaj nélkül vetettték be a légiójukat az elvileg a választás tisztasága felett őrködő állami szerv székházában, 100 méterre az Országháztól. Eszerint csak idő kérdése, hogy a parlamenti történéseket is a gyúrótermi srácok segítségével intéztessék, ami újra érdekessé teheti a magyar politikai élet hétköznapjait.