Miért olyan szar magyar középiskolásnak lenni 2016-ban?

A gigantikus kockásinges forradalom közben sajnos túl kevés szó esett az egyik legfontosabb dologról: 

mit szólnak a diákok mindehhez? 

  • Mit jelent nekik a tüntetés? 
  • Szolidaritást a tanárokkal vagy csak egy jó bulit? 
  • Lusta tizenévesek csak, vagy tanulni akaró, elnyomott tehetségek? 
  • Egyáltalán, mi bajuk van az iskolával?

Tíz középiskolás diáknak tettem fel ezeket a kérdéseket. Tíz ember nem tűnik soknak, de ők tizen, annak ellenére, hogy nem ismerték egymást,

szinte pontosan ugyanazokat a problémákat sorolták fel.

Ennek az lehet az oka, hogy a problémák annyira központiak, hogy nem számít, hova jársz iskolába és milyenek a szellemi képességeid, mindenhol felesleges és idegesítő akadályokkal szembesülsz. Egyáltalán nem túlzás az 5 ezer note ezen tumblrposzton:

De mégis,

miért olyan szar 2016-ban magyar középiskolásnak lenni?

 1. Mert amit az iskolában iszonyat tempóban tanítanak, az olyan lexikális tudás, amit a Google két perc alatt kinyomoz

„Nekem teljesen elment a kedvem a tanulástól, iskolába járástól, mert úgy érzem nincs semmi értelme annak, hogy bemagoljam, mikor született Ady Endre és milyen verseket írt, mert az érettségi után ezeket bármikor megkereshetem 2 perc alatt. Persze szerintem iszonyú fontos az alapműveltség megszerzése, nem lenne jó, ha mindenki mindent csak az okostelefonjáról tudna, de kicsit fölöslegesnek érzem, hogy azt mondják el a tanárok, amit én is meg tudok nézni bárhol, és szerintem ők is szívesebben tartanának órát, ha nem ezeket kéne folyton ismételgetniük”  (egy Városmajori Gimnáziumba járó diák)

„Úgy érzem, nem arról szól az egész oktatás, hogy én valóban tanuljak valami fontosat, ami mondjuk nincs fenn az interneten, tehát amiért van értelme reggel iszonyú korán felkelnem (miután előző este legkorábban 11-ig tanultam) és bemennem az iskolába, és megint végigcsinálni. Nem érzem magamat egy lusta, demotivált tanulónak, aki semmiért sem tud lelkesedni és utál tanulni, de mégis azzá válok, amikor iskolában vagyok. A tanárok ledarálják az anyagot, nincs idő esetleg megbeszélni, vitatkozni róla és ezért a diákok sem figyelnek, ami iszonyú nehéz és fárasztó tud lenni a tanároknak. 

Nincs lehetőség arra, hogy mondjuk ha fáradt az osztály, akkor azt mondja a tanár, hogy jó, akkor most csináljunk valamit, amit titeket érdekel, mert be kell fejezni az anyagot az érettségiig."

(egy másik városmajoris diák)

„Nincs idő az órákon. Úgy körülbelül semmire. Irodalmon, történelmen, földrajzon, szóval azokon az órákon, melyek a legjobb lehetőséget biztosítják az életben kivételesen használható ismeretek elsajátítására - vagyis hogy is működik az a bizonyos nagybetűs ÉLET odakint, az iskola falain kívül, és hogy miképp kéne élni, hogy kéne viselkedni embertársainkkal - száraz, nyers tényanyagot, életrajzokat, fogalmakat kell a tanároknak magoltatniuk velünk, mert ez van benne az anyagban, a tanmenetben, ezt kérik az érettségin” (egy 12.-es diák a Herman Ottó Gimnáziumból)

„Nem az életre, érett gondolkodásra, hanem látszólagos műveltségre törekednek. Túl sok lexikális tudást várnak el. Én nagyon szeretek iskolába járni, nagyon élvezem, kihasználok minden egyes percet, amit a barátaimmal, tanáraimmal töltök. Az elégedetlenség legfőbb oka az, hogy reggel 8tól 3-ig vagyunk sokszor és értelmetlenül és sokszor olyan tantárgyakat helyeznek előnybe amikre soha nem lesz szükségünk. (Például több értelme lenne plusz óráknak természettudományos tárgyakból, de kevesebb történelem, hittan, etika, népismeret, testnevelés, rajz, ének. Félreértések elkerülése végett ezek is fontosak, de nem az érettségi évében. Ezek inkább általános iskolába való dolgok”  (egy 12.-es diák egy vidéki suliból)

2. Mert a felesleges dolgok mellett nem jut idő a hasznosakra

„Egy olyan világban, ahol a technika körül forog minden, ahol lassan már a nyugdíjasok is csak a számítógép mellett tudják mindennapi ügyeiket intézni, elfogadható, hogy ne legyen egy 10.-es vagy 12.-es diáknak informatika órája? Olyan órák bevezetése mellett, mint az életvitel, erkölcstan vagy hittan, mert manapság ugye ez a fontos" - (12.-es diák, vidéki suli)

„Miért nem osztályozza senki az elsősegély-ismereteket? Vagy hogy tudod-e a kresz szabályait és vezetni is netalán? Úgy gondolom, az iskolának az életre kéne minket nevelnie, úgy, hogy fizikai és a szellemi része is elsajátított legyen miután kilépünk a kapuján, nem pedig ez az elavult rendszert sulykolni." - (12.-es diák egy nem Klikes suliból)

„A heti 5 tesit csökkenteni kellene és a helyére hasznos tárgyakat, gazdasági alapismereteket, pszichológiát, retorikát tenni. Ezeket szívesen tanulnánk. Néhányan azt sem tudják, hogyan kell csekket feladni vagy hitelt felvenni esetleg biztosítást kötni." (egy végzős lány a Teleki Blanka Gimnáziumból)

„A moderntől eléggé távol áll, amit tanulunk. Tudunk mindent az izmusokról, Ady-ról vagy Aranyról, tudjuk kivülről A párizsi Notre Damme-t, de ha egy modern költőről kérdezik a generációmat, jobbik esetben a Tumblr-ről hallották elvétve Simon Márton vagy Závada Péter nevét, de egy Pion Istvánt már nem, és ez épp eléggé lehangoló. Nagyobb szükség van természettudományos tárgyakra, el kell tartanunk közel 7 milliárd embert, úgy, hogy ne haljunk bele a saját melléktermékeinkbe és az ökológiai lábnyomunkat minimalizálni kéne. De filozófia-történelem érettségivel nem sok ember tehet e cél érdekében." (12.-es diák, vidéki suli)

3. Mert mindenki vagy túlhajszolt vagy demotivált

„Alapvetően van heti 40 óránk, vagy több. Én hétfőn pl. 7:25-re megyek és 10 órám van. Ott vannak az alap órák, ott vannak az előkészítők és az egyéb fakultációk a héten. A tanáraink elmondásuk szerint éjfélig javítják a dolgozatokat, előkészítik a következő napra az adott tanmenetet. Nem vagyok tanár, de látom, hogy fáradtság, stressz es uralkodik mindenkin. A kávégépnél is kilométeres sor áll.” (végzős lány a Teleki Blankából)

„A túlterheltség ott jelentkezik, hogy van egy szentháromság, amit biztos láttál 9gag-en vagy hasonló oldalakon. Hogy Szenháromság: Jó jegyek - Elég alvás - Sulin kívüli elfoglaltság (szórakozás, hobbi), és ebből csak 2-t lehet választani. És igen. Azzal, hogy reggeltől délutánig ott ülünk, sokszor alig van időnk bármire suli után."  (12.-es diák, vidéki suli)

„Én egy jó pár éve nem tanulom meg azt, ami nem érdekel, illetve amiről tudom, hogy azzal nem fogok foglalkozni. Így én nem panaszkodhatok túlterheltségről, időhiányról. Nem úgy több ismerősöm. Van, aki hazaér, leül tanulni, és a könyve fölött, felkapcsolt lámpánál alszik el. És itt nem aluszékonyságról van szó, csak egyszerűen bejáró lévén hatkor kel, rohan az első buszhoz, majd - ha nincs a továbbtanulásához szükséges eredményekért bevállalt különórája, ha nincs edzése, esetleg valamilyen zenei, színjátszós, vagy bármilyen plusz foglalkozása, amivel tehetségét/személyiségét fejlesztheti, vagy esetleg a tizedik órában mindennapos testnevelése - 4-re hazaér, és nekiáll tanulni. Megnézi az órarendjét, és megállapítja, hogy a holnapi 7 órájából 5-re készülni kell... Emellé még jön a nyelvvizsgára való készülés, hisz kell a diplomához, sokszor kettő is, ráadásul a gimnáziumi nyelvórák sokszor az első nyelvből is max egy középszintű érettségire készítenek fel. Ami egy nyelvvizsgához édeskevés. Egyetemen meg jóformán nincs nyelvoktatás, ami meg van, az egy vicc. Tudom, nincs tapasztalatom. De a már egyetemista barátaimnak van. Meg amúgy is. A középiskolás nem egyenlő a sükettel. Észleljük, mi zajlik körülöttünk." (12.-es diák a Herman Ottóból)

4. Mert kísérleti nyulaknak használják a diákokat

„Jönnek a frissebbnél frissebb változtatások az érettségivel, a tananyaggal, az elvárásokkal kapcsolatban, amit rajtunk fognak letesztelni, úgy érzem magam, mint egy kísérleti nyúl. Kurvára nem kérdeztek meg róla, hogy beleegyeztem-e a történelmi atlasz kronológiájának redukálásába vagy a többi dologba. Az sem világos, miert ennyire magyarközpontú az egész, mármint a magyar érettségiben, ha jól tudom, 1 vagy 2 tétel szól a világirodalomról, a többi mind MAGYAR. Mi a fasz. Miért? Nem általános alapműveltséget kéne megszereznünk?" (12.-es diák egy nem Klikes suliból)

„Az oktatás új keletű, átgondolatlan reformjai óta sokkal nagyobb feszültség érezhető az iskolákban. Az érettségi feltételek hirtelen megváltoztatása például hatalmas kétségbeesést keltett a 3. osztályosok körében. 3 év masszív felkészülését hajíthatjuk így ki az ablakon" (egy 12.-es fiú a Szent László Gimnáziumból)

„1-2 kisebb változást lenyel az ember, de ilyen rövid időn belül ekkora mértékben nem. Főleg hogy nem segít se a tanároknak, se a diákoknak" (12.-es diák, vidéki suli)

5. Mert a tanárokból lassan idegroncs lesz

 „Emlékszem, mikor a matektanárom akart váltani Pedagógus 1-ről 2-re (vagy valami ilyesmi) és akkoriban nagyon túlterhelt volt. És sokszor már kínunkban röhögtünk, hogy mennyi sok marhaságot kell megcsinálnia 20 év szakmai tapasztalat és rengeteg OKTV és Diákolimpia felkészítés után. Arra is emlékszem, mikor az egyik legjobb barátom mesélte, hogy születésnapja volt és az apja el akarta vinni a családot étterembe, de nem volt lehetőség, mert az édesanyja, aki középiskolai tanár, egész szombaton dolgozatot javított és egész vasárnap a következő heti órákat próbálta valamennyire összeállítani.” (12.-es diák egy vidéki suliból)

 „A pedagógus-életpályamodell bevezetésével elkezdődött minősítéssel, önértékeléssel alapvetően az a baj, hogy pont a diákságot, azt a réteget hagyták ki belőle, akik talán érdemben tudnának véleményt formálni a tanárokról. Nem beszélve arról, hogy ezzel az értelmetlen rendelkezéssel mennyi adminisztrációs feladattal látják el az oktatókat. Hogy személyes példát említsek, van egy tanárom, aki talán a legkiválóbb pedagógus, akivel tanulóéveim során találkoztam. Ő nem kívánta értékelni önmagát, így nem kerülhet jobb kategóriába annak ellenére sem, hogy szinte bármelyik diákja elismerően nyilatkozna róla. Biztos vagyok benne, hogy erre talán minden tanuló tudna példát mondani."  (12.-es fiú a Szent Lászlóbólt)

„Tanárainkon is egyre inkább látom a fáradtságot. Sokat kell dolgozatot javítaniuk a több óra miatt. És nap végére ingerlékenyebbek mint 3-4 évvel ezelőtt (6 osztályos gimnázium speciális matematika tagozaton vagyok). Emellett rengeteg olyan tanárom van, aki szeretett kötetlen órákat tartani. Beszélgettünk törin arról, hogy mi történt akkor, de az új rendszernek köszönhetően csak felszínesen érintjük az érdekesebb pontokat, és csak egy adathalmazt kapunk." (12.-es diák, vidéki suli)

6. Mert az előző 5 pont egy ilyen ördögi kört generál

De mi van, ha mindez csak nyavalygás, és tényleg nincs baj a magyar oktatással, csak arról van szó, hogy a tizenévesek, mióta csak léteznek, lusta disznók?

Mi van, ha csak éretlen hülyegyerekek, akiknek mindkét zsebükből Iphone lóg ki, az anyjukat is eladnák egy Spotify prémiumért és még a helyüket sem adják át a villamoson?

Ezért megkérdeztem:

„Szerinted mi lenne a megoldás?"

 „Nincs elég lehetőség a kreativitásod használatára, a saját gondolataid megfogalmazására, kifejezésére, pedig szerintem erre lenne igény és szükség. Nekem legalábbis ez hiányzik leginkább"

„Értsék meg, nem lehet napi 7 tanóra után még otthon felkészülni a másnapi, talán még több órára. A diákság túlterhelt, fáradt, és gimnázium végére legnagyobb része kényszerként, teherként, nem pedig lehetőségként tekint a tanulásra."

„A legfontosabb az, hogy manapság annyi információt, ingert kapunk hogy lehetetlen lenne polihisztornak lenni. Ezért szakosodni kell. Szakbarbár képzésnek van értelme, nem attól hasznos valaki, hogy mindenhez ért, hanem attól, mert egy hasznos csapat tagjai. És ha specializálódna mindenki és megfelelően tudna csapatban dolgozni akkor a következő évtizedekben sikeresebb, eredményesebb országot építhetnénk fel."

„Nem gondolom, hogy 18 évesen nekem kéne megoldanom az oktatás problémáját. A diákságnak most talán nem is ez a feladata, hanem az, hogy felismerje a helyzetet, és tüntetőleg lépjen fel ellene."

 „Végre észrevenni, hogy nem mindenki az ellenségünk. Meg elvileg mi vagyunk a jövő vagy mi, ha így bánnak velünk, elhúzunk külföldre és vissza se jövünk többet, aztán az lesz, hogy itt maradtok egyedül."