Lujza, a magyar csapat sztárja: Azt hiszem, van keresnivalóm a döntőben

(Az interjú a Nemzeti Korcs napilap március 7-i számában jelent meg.)

Hogyan értékeled a szereplésedet a Városligeti Világjátékok mai versenynapján?

Úgy érzem, hogy sokat kihoztam magamból, sokat fejlődtem, de azért nem használtam ki maximálisan minden lehetőséget. Ennél sokkal jobbra is képes vagyok, jogosnak is tartom a pontlevonásokat, amik miatt sajnos nem mehettem tovább kiemeltként. Most drukkolunk a mesterrel, hogy a selejtezőágba azért bejussak, mert azt hiszem, van még keresnivalóm a döntőben.

Mi ment jól, mi ment rosszul?

Namost ez egy nagyon trükkös pálya, azt tudni kell. Látszólag nem nehéz, de megvannak a trükkjei. Figyelni kell, érezni kell a pályát. Az elején ugye laza pórázos séta van, az nekem nagyon megy, az nemzetközi szinten is az egyik erősségem. Az végét sajnos kicsit elrontottam, nem figyeltem eléggé, és szabálytalankodásra bírt az angol versenyző…

Egy agár, ha jól emlékszem.

Igen, egy agár. Az angol csapatnak megvan ez a sajátos játékstílusa, hogy észrevétlenül odalopakodnak, csipkelődnek, és ha ez váratlanul ér, visszatámadsz, akkor kész a baj. Én most nem vettem észre, hogy mögém lopózott az angol, azért megijedtem, amikor megszagolta a seggem. Sajnos elég bizonytalan, ijedős versenyző vagyok, ez a gyengém. Kitámadtam, későn tiltott le a mester is… Jött is a pontlevonás.

Emellett még volt egy hányásevés is, ha jól emlékszem…

Igen, az is rosszul sikerült. Nagyon rákészültünk a pályára a mesterrel, le vagyok tiltva már minden bokorról, amiben hányás vagy emberi szar lehet. Nagyon trükkös pálya, minden versenyzőnek rengeteg gondja van vele. Viszont most meglepett bennünket, hogy a kreszparkban, egy fa tövében, teljesen váratlanul ott volt egy hányás. Megzavarodtam, odamentem, beleettem. Ezt nagyon bánom, mert ha ez nincs, kiemeltként jutok tovább.

Mire vagy a legbüszkébb?

A dán csapattal szépen elbántam. Amikor a Nagyréten mentünk át, jó érzékkel kiszedtem egy versenyzőt a dán formációból, aztán hívásra visszamentem a mesterhez. A dán versenyzőt viszont annyira sikerült megzavarnom, hogy nem is ment vissza a behívásra, ezért kiesett.

Mennyire nehéz egy ilyen manőver?

Nem akarok szerénytelennek tűnni, de nagyon nehéz. Azt tudni kell a dán csapatról, hogy kizárólag dogokból áll. Van nekik egy olyan robusztus megjelenésük, egy olyan fizikumuk, ami már önmagában is zavarba ejti a többi játékost. Nekik ezen alapul a technikájuk. Hatalmas, erős, jó fizikumú csapat. Én többnyire félek is tőlük. De ma, amikor megláttam őket, éreztem, hogy meg tudom csinálni ezt a manővert, és meg is csináltam.

Gratulálunk, drukkolunk a továbbjutásért, és sok sikert kívánunk a későbbiekben. Köszönjük az interjút.

(via)