Két évtizede az Amazon menti esőerdők jelentős területét elárasztották egy erőmű kedvéért, ami jelenleg alig termel áramot. A mérnökök most másképp használnák ki a felépített infrastruktúrát.

A Balbina duzzasztógát már rengeteg kritikát kapott, többen környezetkárosító bűnténynek kiáltották ki a 2400 négyzetkilométernyi erdőt elárasztó projektet. 1989 óta csak épp ötödét képes előállítani a maximális 250 megawattos teljesítményének.

Az úszó napelemes rendszerek nem újak, többek között Japánban is létezik hasonló projekt a Hyogo megyei Kato City-ben. A 2.9 Megawatt kapacitású erőmű a várakozások szerint 3,300MWh áramot termel évente, ami nagyjából 920 átlagos méretű otthon energiaellátását elégíti ki. Az úszó erőmű által megtermelt villamos energiát a Kansai Electric Power-en keresztül értékesítik a helyi közüzemek felé.

A vízre telepített rendszerek számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos alkalmazásokhoz képest, nem foglalnak el mezőgazdasági földterületet, ezáltal nincsenek hatással az élelmiszer termelésre. Az úszó turbinák csökkenthetik a víztározók párolgását és csökkentik az algák növekedését. A víz hűti a paneleket, ezzel növeli hatás hatásfokukat, ami növeli az energiatermelést.

A Brazil példánál plusz előny a már a meglévő vízerőmű számára kiépített villamos-hálózat.

Az első, kísérleti fázis idén indult el, ezzel az első fázissal 10 megawatt a cél, amit a hangzatos tervek szerint valamikor a távoli jövőben egészen 350 megawattig bővítenének, és 540000 háztartásnak biztosítanának elektromos áramot.

(via solardaily.com, meps.hu)