Az amerikai profi sportok évek óta tartó legnagyobb, mostanra már Hollywoodot is lázba hozó témája az agyrázkódás, és az, hogy a régebben semmiségnek gondolt kis sportbalesetnek milyen súlyos, gyakran halálos következményei vannak - illetve, hogy mindezt hogyan próbálták eltusolni az egészségüket kockáztató sportolókon igen jól kereső nagy amerikai profiligák.

A múlt hét egyik kiemelkedő sporthíre épp ezért egy már visszavonult focistanőhöz kötődött:

Brandi Chastain kutatási célokra ajánlotta az agyát,

vagyis beleegyezett, hogy halála után vizsgálhassák. Ami azért fontos, mert traumatikus fejsérülések egyik legsúlyosabb következményét, a krónikus traumatikus encefalopátiát (CTE) jelenleg csak a halál után lehet diagnosztizálni. A CTE nagyon súlyos és nagyon kegyetlen betegség:

szinte biztos, hogy Muhammad Ali is ettől szenved, bár ezt majd csak halála után lehet igazolni.

Mindenesetre a tünetek - szellemi állapotának és motorikus képességeinek rohamos romlása - erre utalnak.

De ez most mellékszál. A lényeg, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem irányult az agyrázkódásokra, mert azok pont olyan traumatikus agysérülések, melyek hosszú távon akár CTE-t is okozhatnak. A kutatások egyik meglepő eredménye, hogy

a jelek szerint az agyrázkódás sokkal inkább sújtja a nőket, mint a férfiakat.

Azokban a sportágakban, amelyeknek a női és a férfi változata is népszerű, bőven kimutatható a különbség:

• ezer férfi focistából 3,6; ezer női focistából 6,3;
  
• ezer férfi kosarasból 3,9; ezer női kosarasból 6;
  
• ezer férfi baseball v softball játékosból 0,9; ugyanennyi női játékosból 3,3
  

szenved agyrázkódást átlagban. A kutatások szerint a nők nemcsak gyakrabban szenvednek agyrázkódást, hanem súlyosabb következményei is vannak a sérülésnek. „Nagyobb arányban jelentenek fény- és hangérzékenységet, émelygést és levertséget” – mondta erről a felmérést végző egyetemi atlétikai szövetség, az NCAA sérülésfelügyeleti programját vezető Zachary Kerr. Adataik szerint a sérült sportolók közül a nők felépülése is hosszabb időt vesz igénybe.

Hogy miért? Az orvostudomány egyelőre csak kutatja az okokat. A következmények jelentős részét egyelőre csak boncolással tudják vizsgálni. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a különbségek nem velünk születettek:

a nemi érés kezdetéig a fiúk és a lányok nagyjából ugyanolyan arányban szenvednek ugyanolyan súlyú agyrázkódásokat. A pubertás kezdetén azonban hirtelen megnőnek a különbségek, amik aztán a menopauza beáltával újra kiegyenlítődnek.

A jelenséget a már említett okokból egyelőre patkányokon vizsgálják. A kutatások alapján azt gyanítják, hogy mindennek köze lehet a hormonháztartáshoz. Erre utal az is, hogy a Rochester Egyetem kutatója, Jeffrey Bazarian szerint a menstruációs ciklus is hatással van a sérülések komolyságára: a ciklus első két hetében enyhébb, a második két hetében, a peteérés időszakában súlyosabb tüneteket okoz az agyrázkódás. Ebből ő arra következtet, hogy a tesztoszteron és a progeszteron aránya és ezen hormonok szintjének radikális változásai szerepet játszhatnak a jelenségben.

Ami kimondottan érdekes. A progeszteron szerepe elég egyértelműnek tűnik, az álatkísérletek alapján ez a hormon neuroprotektív, vagyis enyhíti a sérülés mértékét. Az ösztrogén viszont különösen viselkedik: míg a hím patkányokban protektíven viselkedett, a nőstény patkányoknál inkább fokozta a tüneteket és a sérülés komolyságát.

A hormonokon túl a testfelépítés is szerepet játszhat a sérülékenységben és a sérülések komolyságában. A nők izometriás nyakerőssége csupán ötven százaléka a férfiakénak, nyakuk kerülete átlag 23 százalékkal kisebb és kevésbé is merevebb, mint a férfiaké. Vagyis a nők feje nincs annyira megtámasztva, mint a férfiaké, így érzékenyebb a hirtelen mozgásra - márpedig az agyrázkódást kiváltó traumák a fej gyors elmozdulásával járnak. (Via Scientific American)