Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Adam Lallana, Luke Shaw, Calum Chambers. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt játékosokban. Ők azok a jelenlegi angol válogatott labdarúgók, akikből a Southampton akadémiáján faragtak futballistát. Ráadásul még nem beszéltünk arról a Gareth Baleről, aki ugyan Wales nemzeti csapatát erősíti, de szintén a Szentek utánpótlás központjában pallérozódott. A Southampton klubmodellje látványosan kiemelkedik az angol mezőnyből tudatosság és szervezettség tekintetében. Ennek a modellnek az alapját pedig az az akadémia képezi amely korábban már olyan játékosokat adott elsősorban Angliának, de a világnak is, mint Alan Shearer vagy éppen Matt Le Tissier.

A Southampton Ronald Koeman irányításával jelenleg a 7. pozícióban tanyázik a Premier League tabelláján, ami ugyan a tavalyi nagyszerű szezonhoz képest – amikor sokáig a Bajnokok Ligája indulásért is harcban álltak – visszalépésnek hat, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a Szentek jövőre is az európai kupaindulást jelentő helyeket fogják kitűzni maguk elé, mint elérendő célt.

Nem volt azonban mindig ennyire rózsás a helyzet. 2009-ben a csapat a csőd szélére jutott, és a 10 pontos levonás a Championshipben azt jelentette, hogy a 2009/10-es szezont már az angol harmadosztályban kellett megkezdeniük. A megmentő a svájci üzletember Markus Liebherr személyében érkezett meg, aki egyből 3 millió fontot szánt a klub játékoskeretének megerősítésére (többek között a jelenlegi csapatkapitány José Fonte is akkor érkezett), de tudta, hogy hosszú távon csak költéssel nem lehet majd komoly eredményeket elérni. A már addig is klasszis játékosokat kitermelő akadémia azonban kiváló lehetőségekkel kecsegtetett.

Rupert Lowe korábbi Southampton elnök népszerűsége a szurkolók körében néhány komolyan elbaltázott financiális döntés miatt nem cseng olyan jól, de ő rakta le az alapjait annak, amire később Liebherr is építkezhetett. Lowe-ra nagyban hatott az az európai szellemiség amit Arséne Wenger hozott a szigetre miután ő lett az Arsenal menedzsere, és a Soton elnöke ezt a filozófiát szerette volna átültetni a klub akadémiájába is. Rögtön alkalmazott ő is egy franciát, George Prostot.

Prost nagy figyelmet szentelt a részleteknek. Különösképpen, ami a fiatal játékosok technikai képzését illeti. Hiszen ha a futballisták nem kapják meg a megfelelő technikai képzést már egészen fiatal korukban, akkor esélytelen, hogy megfelelő szintű labdarúgó váljon belőlük. A kiválasztás pedig Lowe elmondása szerint egészen egyedi módon történt. „Nem elsősorban a konkrét futballtudás alapján válogattunk – mivel abban a korban az még nem annyira lényeges – hanem intelligencia és atletikusság alapján. Ezek a leglényegesebb dolgok. Minden más tanítható.”

„Megvásároltunk egy Darwin Lodge nevű helyi hotelt 250 000 fontért, a vezetésére pedig Julie Upsont alkalmaztuk, aki szinte második anyja volt a gyerekeknek. Biztosítottuk számukra a megfelelő diétát és oktatást, valamint, hogy az életük megfelelően stabil legyen. Mire elhagytam a Southamptont, a klubnak mindene megvolt, hogy ne csak minőségi játékosokat, de remek embereket is neveljen.”

Darwin Lodge később nem kisebb neveknek adott otthont, mint Gareth Bale és Theo Walcott, akik szobatársak voltak az intézményben. Jól mutatja, hogy a tehetséggondozás fontossága később sem csökkent, hogy az Arsenaltól kapott teljes összeget, amit Walcottért fizettek ki, a klub egy az egyben az az akadémia fejlesztésére költötte.

Az egykori szobatársak ma már külön utakat járnak.

Markus Liebherrnek tehát volt mire építkeznie. 2010 áprilisában - pár hónappal a halála előtt - pedig meghozta a legjobb döntését, és Les Reedet, az FA korábbi technikai igazgatóját alkalmazta, mint futballfejlesztési és finanszírozási igazgató. Reed szintén kiemelten hisz az akadémia fontosságában. „Úgy gondolom, hogy ez a legjobb befektetés. Minden játékosnak megvan a szavatossági ideje. Mi lesz, ha elmegy? Veszel helyette másik játékost. Mi ahelyett, hogy vennénk egy játékost, kinevelünk ötöt. A filozófiánk része, hogy sose tévesszük szem elől, hogy már megvannak azok a játékosaink, akikre építhetünk.”

Rengeteg klub a kiválasztásnál elsősorban azt veszi figyelembe, hogy az adott játékos milyen fizikai tulajdonságokkal bír. Ezzel szemben a Southamptonnál ilyen szempontból sokkal türelmesebbek. Több időt adnak a játékosoknak fejlődni, mert technikailag nagyobb potenciált látnak bennük. Elég megfigyelni azokat a játékosokat, akik az elmúlt években akadémistaként komolyabban is befutottak. Calum Chambers csupán 66 kiló volt a Southamptonnál, a jelenleg legnagyobb ígéretnek számító James Ward-Prowse is ugyanennyit nyom. A már egy évtizede az Arsenalt erősítő Walcott is csak 68 kg volt, amikor elhagyta a csapatot. Egy játékos potenciálja tehát jóval nagyobb prioritást élvez, mint egyes fizikai tulajdonságok.

Fontos része a képzésnek, hogy a fiatal játékosok felügyelni tudják a saját fejlődésüket. 8 éves kortól mindenki kap egy saját iPadet, amin megkapják a hozzáférést minden egyes részfeladathoz, amiket edzéseken végrehajtottak, videós elemzéseket és statisztikákat láthatnak a saját teljesítményükről. Továbbá minden meccs előtt meg kell határozniuk a saját személyes céljaikat, amiket az edzők összeillesztenek a csapat szintű célokkal. Emellett minden edzést 4 kamerával rögzítenek, amelyek a felező vonalnál és a kapuk mögött helyezkednek el, hogy az edzők teljes mértékben nyomon tudják követni a játékosok minden egyes megmozdulását.

A 12 éven aluliaknál a játékosok egy héten egyszer ellátogatnak a Staplewood Kampuszra, ahol éjszakára befogadó családoknál maradnak, így téve lehetővé, hogy két napot edzhessenek, valamint egy napos akadémiai oktatáson is részt vesznek. Az oktatás kiemelt szerepet kap a futball mellett a Southamptonnál, hiszen már Lowe idejében is fontos szempont volt, hogy ne csak remek futballistákat, de intelligens embereket is képezzenek.

Fontos, hogy az edzéseken a játékosok olyan stílusban és rendszerben játszanak, amely elősegíti a megfelelő képességek fejlődését. „Az akadémiai csapatainknál 4-3-3-as játékrendszer az alap. Nem azért, mert ez a nyerő formula, hanem mert ahhoz, hogy ebben a rendszerben megfelelően tudj játszani, olyan dolgoknak az egész skáláját kell fejlesztened, amelyre egyszerűen nincsen szükség 4-4-2-ben. A középpályán folyamatos a helycsere, a szélsőhátvédeknek segíteniük kell a támadásokat, a védőknek pedig képesnek kell lenniük arra, hogy ha kell, akkor előre törjenek a labdával, vagy pontosan meg tudják azt játszani. Ha szórakoztató futballt akarunk játszani amit az emberek szívesen néznek, akkor a labdát a földön kell tartanunk és hátulról kell építkeznünk” – magyarázta el Reed.

Azonban hiába nyújt kiváló képzést a Southampton akadémiája, ha a felnőtt csapat edzője nem szavaz bizalmat a fiatal játékosoknak. Épp ezért a Szenteknél a menedzser kiválasztásánál ez is egy fontos szempont. Nigel Adkins irányítása alatt a Southampton visszajutott a Premier Leaguebe, miközben Oxlade-Chamberlain, Luke Shaw vagy épp Adam Lallana is megkapták a lehetőséget a bizonyításra. Az őt váltó Mauricio Pochettino szintén bízott a saját nevelésű játékosokban, akiket a klub így óriási profittal tudott értékesíteni. Luke Shawra a Manchester United, Lallanára a Liverpool, míg Calum Chambersre az Arsenal csapott le.

A Southampton anyagi helyzete stabilizálódott hála a rendszeres Premier League szereplésnek, és már képesek újra nemzetközi szintű játékosokat szerződtetni, de jelenleg is ott pallérozódik a Ward-Prowse személyében az angol futball egyik nagy reménysége, hogy az olyanokat mint Matt Targett, vagy Harrison Reed már ne is említsük.

Az biztos, hogy a legtöbb Premier League-ben szereplő klub számára mintaklubként kelljen, hogy szolgáljon a Southampton. Jelenleg alig tudunk megnevezni olyan csapatot, ahol a futballfilozófia a pénz irdatlan mennyiségű költésén kívül másban is megnyilvánul. Mondhatnánk a Tottenhamet, ahol szintén Pochettino teszi le most valami ígéretesnek az alapjait. Esetleg az Arsenalt, vagy az évek óta egy kiforrott stílusban futballozó Swanseat vagy talán még a Bournemouth-t. A Liverpool és a Manchester City szurkolói pedig bízhatnak abban, hogy az új edzőik meghonosítanak valamit, amire hosszú távon is lehet építkezni, de az angol futballnak elsősorban nem az élcsapatainál kell elkezdenie az építkezést, főleg ha az angol válogatott is sikeresen kíván szerepelni. Mert annak az alapja kétségtelenül az lenne, ha mások is követnék a Southampton példáját.