Két evolúciós pszichológiával foglalkozó szakember azt a kérdést vizsgálta, mitől érezzük magunkat boldognak. Az volt a feltevésük, hogy azok a szituációk és életkörülmények, amik az őseinket boldoggá tették, talán a jelenben is növelhetik a boldogságunkat.

Elvégeztek egy kísérletet 15 ezer 18-28 év közötti ember bevonásával, és arra a következtetésre jutottak, hogy

az intelligens emberek boldogabbak, ha kevesebb barátjuk van.

A felmérés első tanulsága az volt, hogy az emberek, akik vidéken élnek, ahol alacsony a népsűrűség, boldogabbak, mint a nagyvárosokban élők. A második az, hogy azok az emberek, akik bevallásuk szerint sok időt töltenek a barátaikkal, általában boldogabbak. Ezeket a tényeket talán enélkül is kikövetkeztette volna mindenki, aki öt percnél többet gondolkodik a kérdésen, csakhogy a kísérlet kihozott egy harmadik, sokkal érdekesebb eredményt is.

Az elemzők felfigyeltek egy gyakran visszatérő kivételre, mégpedig, hogy a magasabb intelligenciájú embereknél ennek a fordítottja áll fent. Az átlagosnál okosabb emberek (ezt nem bemondás alapján mérték), akik azt mondták, sok időt töltenek a barátaikkal, boldogtalanabbnak mondták magukat, mint azok az okos emberek, akik többet vannak egyedül. Szintén igaz volt ez a nagyváros-vidék kérdésre is: a nagyvárosokban élő okos emberek boldogabbak, mint a vidéki okos emberek.

De miért??!

Carol Graham, a boldogság közgazdaságtani szerepét kutató szakember szerint a válasz egyszerű. Azt mondja, az igazán intelligens emberek, akik jól tudják kamatoztatni az eszüket, és nagy távlati terveik vannak, kerülik a szociális interakciókat, mert azok hátráltatják őket céljaik elérésében. 

Csak képzeld el, hogy egy sztereotipikus őrült professzor vagy. Képzeld el, hogy egész nap a rák, a Zika és az AIDS gyógymódján dolgozol, minden gondolatoddal azon vagy, hogy megmentsd az emberiséget, hiszen olyan okos vagy, hogy megteheted. Naná, hogy idegesítene, ha a trolimegállóban meg kellene várnod a következőt, mert leszólított a gimis matektanárod, te is tutira csak azt számolgatnád, hány értékes percet veszítettél el üres beszélgetéssel, amit a mikroszkóp felett tölthettél volna! 

De nem mindenki őrült professzor, aki az átlagnál egy kicsit okosabb. Egyszerűen annyi a titok, hogyha okosabb vagy, jobban alkalmazkodsz a modern kor találmányaihoz, kevésbé zavar, ha nagyvárosban kell élned, ha pörögnöd kell, és ha arra vagy kényszerítve, hogy a munkádra koncentrálj a barátaid helyett, sőt, a végén már zavarni is fog, ha velük kell foglalkoznod

(The Washington Post)