Bognár Norbert március 3-án reggel szokás szerint a kutyáit sétáltatta a Ráckevei Duna-ág partján, amikor talált egy kóbor kutyát. Hazasietett, mert volt otthon kutyafülhöz való csipolvasója, majd visszatért a partra, ahol egyébként sikeresen le is olvasta a csipet és rövidesen visszaadta a szökevényt a gazdáinak. De miközben a kóbor példányt hajkurászta, a saját kutyái eltűntek a nádasban és furcsán ugattak. Utánuk ment, és belül, mélyen a sisnyásba rejtve megdöbbentő dolgot talált:

Bemásztam, és jó mélyen elrejtve a bozótban, nehogy valaki véletlenül is megláthassa, találtam egy kis táskát. Benne egy még élő nyuszival! Valami aberrált, kretén seggfej, ahelyett, hogy elajándékozta, de legalább szabadjára engedte volna, kidobta a gondolom gyereknek vett nyulat, de úgy, hogy az ne szökhessen meg, és ott haljon szomjan. Úgy szeretném néha, ha megint lenne karóba húzás!

Ez itt a táska:

Ez pedig a nyúl:

Ez volt a helyszín. Bognár magyarázaként annyit írt alá, hogy "Innen még jó pár méterrel beljebb, már majdnem a vízben volt a hordozó." 

Vagyis tényleg a vakvéletlenen és a kutyákon múlt, hogy bárki is észrevette a kitett állatot.

Csakhogy egyáltalán nem gyereknek vett, majd hamar megunt nyúlról volt szó. 

Az igazság azért derült ki, mert a lassú halálra ítélt nyúl sztoriját rengetegen megosztották, és akadt két olyan nyúlkedvelő is a Facebookon, aki azonnal felismerte a hordozót, illetve lakóját, Babót. Bognár így már aznap kapcsolatba került az állat eredeti gazdájával. 

Így derülhetett ki, hogy Babó régi gazdája külföldre készült költözni, ezért volt kénytelen megválni a háziállatától. De csak olyan, kifejezetten nyúlmániás emberre akarta hagyni, aki rendesen gondját viseli. Erről más nyulas fórumok mellett egy törpenyulas fb-csoportban is posztolt, ott jelentkezett egy szintén nyulas lány befogadónak. Mivel ő is csoporttag volt, ezen felül több oldalas leveleket írt a nyúltartási tapasztalatairól, plusz rengeteg szakszerű kérdést tett fel Babó oltásairól és tartási körülményeiről, abszolúte felelősségteljes állattartónak tűnt és megkapta Babót. A helyzet ezután sem változott: az új gazda naponta küldött fotókat a réginek az állatról és rendszeresen beszámolt a hogylétéről. 

Aztán, pár hét után egyszer csak váratlanul nem írt többet, sőt le is tiltotta a régi gazdát, aki emiatt nem is hallott Babóról március harmadikáig.

Bognár, miután megismerte a sztorit, rendőrségi feljelentést tett. Bár a nyúlkínzással gyanúsított nő a dolgot megneszelve törölte magát a Facebookról, de néhány adata megvolt, így a rendőrség tudomásunk szerint pontosan tudja, hogy kit keres. Babónak pedig az online nyúlmentők segítségével sikerült új, normális gazdát találni Veszprémben, ahol Helgáéknál, úgy tűnik, révbe, vagyis ketrecbe ért végre.

Azt egyik érintett sem érti igazán, hogy a korábbi befogadó gazda miért nem passzolta tovább vagy akár eresztette szélnek a nyulat, hanem miért zárta táskába, majd miért dugta el olyan helyre, ahol több nap alatt lassan éhen-szomjan halt volna. Bognárnak legalább van egy elmélete:

És mivel a korábbi kommunikáció alapján felelős állattartónak tűnt, szerintem az a legvalószínűbb, hogy kissé instabil mentálisan, az új nyúl megharapta az ő állatát, vagy a kisfiát, és úgy döntött így áll bosszút. Ha egy átlagember megunja a nyulát, akkor vagy elajándékozza, eladja, vagy legfeljebb megcsinálja pörköltnek, de az, hogy elrejti a nádas mélyén úgy, hogy esélye se legyen túlélni, az valami fajta traumára utal.

Zárásnak pedig itt egy kép az új gazdájánál boldogan élő nyúlról: