Hiába járt hozzájuk rendszeresen a családgondozó, a védőnő, látta a háziorvos, és látogatták a rokonok, mégis több mint két hónapon keresztül vertek egy csecsemőt egy devecseri családban. Megégették kamillázás közben, eltörték a kezét és a bordáit, a fejét ért sérülésbe pedig később bele is halt. A hivatalnokok szerint ők mindebből semmit sem láttak, a szomszédok és a rokonok pedig elfordították a fejüket. Az ügyészség szerint az agresszív mostohaapa volt a tettes, akitől hiába retteg még mindig a volt párja, egészen mostanáig szabadlábon védekezhetett. Így verhettek halálra egy kisgyereket, aki mindvégig a hivatalok és a rokonok szeme előtt volt. Az Abcúg cikke, Albert Ákos írása.

A cikkben szereplő személyek neveit a személyiségi jogok tiszteletben tartása végett megváltoztattuk.

Lerobbant ház áll Devecser szélén, a főút mellett. A falak romosak, az udvar rendezetlen. Az útról észre sem venni, hogy üres-e vagy sem, de még a szomszéd is csak széttárta a karját: fogalma sincs, hogy épp lakják-e. “Nem fehér embereké” – mondta, majd hozzátette, sosem kereste az ottaniak társaságát, évek teltek el úgy, hogy egy szót sem szóltak egymáshoz, a magas nádkerítés miatt pedig látni sem látott belőlük semmit.

Egészen 2014 augusztusáig, arra ugyanis már felfigyelt, amikor két szirénázó mentőautó állt meg a ház előtt, majd száguldott el a veszprémi kórházba. Az egyik mentőautó szállította az akkor héthónapos Gergőt. A kisfiúnál agyvérzést állapítottak meg, a mentőben már kómában volt, két hónapra rá pedig meghalt. A kórházi orvosok vették észre, hogy Gergőnek nem csupán agyvérzése volt. Két helyen is el volt törve a karja, három helyen a bordái, és égési sérülések voltak a testén. Az agyában pedig már az agyvérzés előtt is olyan sérülések voltak, amelyek miatt egész életében fogyatékosként kellett volna élnie.

Gergő ezeket a sérüléseket 2014 nyarán szerezte, azután, hogy édesanyjával és két idősebb testvérével Devecserre, anyja élettársához költöztek. Az élettársat most tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével vádolja az ügyészség, az anyát pedig azzal, hogy nem segített a saját gyerekén, miközben a párja folyamatosan bántalmazta.

Az ügy tárgyalásának első két napján azonban az is kiderült, hogy a Devecseren töltött idő alatt Gergőt többször is látta a védőnő, majd a családgondozó, és járt a háziorvosnál is. A családsegítő szolgálatok előtt ismert volt az anya és az élettárs is, valamint az is, hogy Gergővel baj van, nem fejlődik megfelelően, a szülei pedig többszöri felszólításra sem viszik orvoshoz. Hogyan halhat bele a többhónapos bántalmazásba egy kisgyerek, aki végig a családsegítő szolgálatok szeme előtt volt?

Jól ismerték őket a családsegítő szolgálatok

Eszter 2014 májusában költözött Péter lepukkant devecseri lakásába a gyerekeivel. A fiatal nő ekkor volt 25 éves, de Péterrel való kapcsolata régebbre nyúlik vissza: 15 éves korában találkoztak először, egy közös gyerekük is született, de már csak a szakításuk után.

Ezután Péternek és Eszternek is más párkapcsolata lett, amelyből gyermek is született. Pétert azonban idővel otthagyta az élettársa, és a gyerekkel együtt elköltözött, Eszter pedig második és harmadik gyermeke apjától visszaköltözött a szüleihez, onnan pedig egy Családok Átmeneti Otthonába. Ekkor vették fel ismét a kapcsolatot az interneten keresztül, két hétre rá pedig Eszter a három gyerekkel – köztük az akkor öthónapos Gergővel – beköltözött Péterhez.

Péter akkor már nem volt ismeretlen a helyi családsegítő szolgálat előtt, a körzetet felügyelő családgondozó, Kovácsné a bíróságon azt állította, hogy akkor már jó tíz éve ismerte. Olyannyira, hogy Eszter odaköltözése előtt Péter még be is ment hozzá tanácsot kérni tőle, hogy jó ötletnek tartja-e, hogy befogadja magához a háromgyerekes családanyát. Péter erről később azt mondta, hogy Kovácsné nem ajánlotta ezt neki, mondván, hogy nem tudják, Eszter miért volt családok átmeneti otthonában. Kovácsné erről annyit mondott, “én ilyet nem tilthatok meg valakinek, hogy vegyen magához egy fiatal anyát”.

Péternek nemcsak a családgondozóval volt kapcsolata, hanem orvossal is gyakran találkozott, ugyamis pánikbeteg volt, pszichiáter által felírt nyugtatókat szedett. Bár saját bevallása szerint az orvosával akkor már régóta nem találkozott, a gyógyszereket automatikusan felírták neki.

Eszterről két szociális segítőszolgálatnak is voltak információi. Egyrészt a családok átmeneti otthonának, ahová azért kellett beköltöznie, mert a szülei épp felújítottak a lakást, ezért az nem volt alkalmas a gyereknevelésre. Valamint a szülei lakhelyén illetékes gyermekjóléti szolgálatnak, amely beajánlotta az otthonba. A magyar szociális ellátási rendszer egyik alapvető hibája, hogy a különböző szolgálatok csak alig vagy nagyon keveset kommunikálnak egymással, így egy család, ha elköltözik, simán kikerülhet a szociális jelzőrendszer látóköréből.

Ez azonban ebben az esetben épphogy nem történt meg, mind a családotthon, mind a másik településen lévő szolgálat, sőt, még az idősebb gyermekek korábbi óvodája is érdeklődött utánuk, illetve postázták a papírjaikat. Így a devecseri illetékességű Somló-környéki Feladatellátó Intézménynek tudomása volt róla, hogy egy 25 éves, hányattatott sorsú anya költözik a három kiskorú gyermekével a falu szélén élő 31 éves férfihoz, akit éppen egy évvel azelőtt ítéltek felfüggesztett börtönbüntetésre lopás vétsége miatt.

Egyre betegebbnek látszott, mégsem történt semmi

“Havi szinten gondoltam őket látogatni, mint a nem veszélyeztetett csecsemőket” – mondta a bírósági tárgyaláson a családot gondozásba vevő védőnő. Az első látogatása során ugyanis Gergőt még egy mosolygós, jól fejlődő kisbabának látta. A következő alkalommal viszont már azt tapasztalta, hogy a gyerek fogyott, ami ilyen fiatal babánál semmi jót nem ígér. Javasolta a szülőknek, hogy vegyenek egy turmixgépet, hogy azzal pépet tudjanak számára készíteni, elmagyarázta a hozzátáplálást, és eldöntötte, hogy gyakrabban fog kijárni. De a gyerek tovább fogyott.

A védőnő azt mondta, a család nem fogadta meg a tanácsait. Hiába utalta be az egyik helyi orvos a gyereket a kórházba, nem vitték el, csupán a turmixgépet vették meg. A védőnő eközben ugyan észrevette, hogy “valami már nem olyan” Péter és Eszter között, mint az elején, “de ebbe nyilván nem kérdez bele rögtön a védőnő, hiszen sokan nem veszik jó néven”. Arról pedig senki sem értesítette, hogy a családban konfliktushelyzet lenne.

“Igaz, hogy a pici gyerek hétről hétre egyre betegesebb volt, de gyógyszerrel el volt látva, szemgyulladása volt csak” – mondta a bíróságon Kovácsné, a családgondozó. Ő többször is járt Péteréknél, a kisgyereket pedig volt, hogy közelebbről is megvizsgálta. Később észrevett egy kékes foltot a kisfiú arcán, de megelégedett az anya magyarázatával, miszerint a baba csipkedi magát. Megbeszélte Eszterrel, hogy vigye el Gergőt az orvoshoz, a kolléganője pedig majd fel fogja keresni. Ezután elment szabadságra. A kolléganő viszont sosem kereste fel őket, és Kovácsné is már csak azután találkozott velük újra, miután Gergőt elvitték a mentők. “Tudom, hogy a védőnő látogatta” – mondta a bíróságon.

Úgy megkamillázták, hogy leégett a feje

Az orvosok a kórházban kezdték el alaposan megvizsgálni a kisfiú sérüléseit, ebből később rendőrségi nyomozás lett, majd vádemelés. Az ügyészség vádirata szerint Péter Eszterék odaköltözése után nem sokkal elveszítette az állását, és elkezdett mindannyiukkal agresszívan viselkedni, verte a párját és a három gyereket is. Nem engedte, hogy Gergőt rendesen etesse az anyja, amikor pedig az orvoshoz akarta vinni, azzal fenyegette, hogy ha megteszi, elveszik tőlük a gyereket.

A kisgyereket többször is durván fogta meg vagy megrázta, neki köszönhetőek a csonttörések és az agykárosodás is. Emellett ráadásul a két idősebb testvért is folyamatosan verte: ha nem akarták húzni a vasgyűjtő kocsit, vagy bemászni a bokorba bodzáért, hátbarúgás járt nekik. Amikor Gergő augusztus első hetében megfázott, a nevelőapja úgy döntött, kamillás gőzölésre lesz szüksége, de a gőz olyan forró volt, hogy megégett a kisgyerek feje, a forró edény miatt pedig a lába is. Amikor pedig ezeket Fenistil géllel akarta lekezelni, olyan erősen szorította le a babát, hogy az sírt a fájdalomtól.

Végül a vádirat szerint augusztus 9-én este, amikor Eszter éppen lázcsillapítóért ment a kisgyerek számára, Péter úgy megrázta a babát, hogy agyvérzést kapott. Ekkor hívta ki a szomszédban élő nagynénjével együtt a mentőket. A kiérkező mentők azt vallották, hogy az időközben hazaérkező anya zokogva üvöltött és láthatóan megviselte a gyermek állapota, a mostohaapa viszont még a nevét sem tudta megmondan,i és “egyáltalán nem volt felfokozott idegállapotban”.

Az édesanya a biciklire fogta a monoklikat

A mostohaapa a tárgyaláson tagadta, hogy verte volna a gyerekeket. Szerinte mindenki láthatta, hogy szeretett velük focizni, ha megrúgta volna őket, az csakis ekkor, a labdával történhetett. A kisfiúról pedig azt mondta, sohase bántotta, sőt, amikor azt látta, hogy fennakadt a szeme a babakocsiban, ő maga hívta ki hozzá a mentőket. “Hogy folyamatosan bántottam? Hát ott volt a gyám, a rendőrség, a szülei, az én szüleim, észrevették volna” – mondta. Azt ugyan beismerte, hogy az idősebb gyerekeket néha fegyelmezés céljából térdepeltette, és az is előfordult, hogy Eszternek is adott egy pofont, de csak azért, mert a gyerekei nagyon agresszívak voltak. Szerinte Gergő sérülései is a nagyobb gyerekeknek köszönhetőek.

A kamillázás során létrejött égési sérülésekről azt mondta, “jót akartak, rosszat csináltak”, sajnálja is, de arra már nem tért ki, miért hazudta azt mindenkinek, aki kérdezte, hogy a napon égett le a gyerek. Orvoshoz pedig azért nem vitték, mert féltek, hogy kiemelik a családból, meg egyébként is, nőként ez Eszter dolga lett volna. Amikor pedig a gyerek egy alkalommal kiesett a babakocsiból, nem találtak rajta sérülést, azért nem vitték orvoshoz.

A gyerekének nyújtandó segítség elmulasztásával vádolt Eszter azonban teljesen másként látta a történteket. A tárgyalás során többször sírva fakadó nő nem is volt hajlandó élettársa jelenlétében beszélni, az ő történetéből az derül ki, hogy a volt élettársa megfélemlítette és bántalmazta, és még a kisfia halála után is csak csellel tudott megszökni a házából, azt mondta, hogy a gyámhivatalba kell mennie.

“Nekem kuss volt a nevem” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudott hatni rá és hogy nem kért segítséget, abban biztosan hibás, hogy nem tett semmit a verések ellen. “Felemelte a hangját és a kezét, én meg nem mertem ellenkezni” – mondta. Devecseren nem ismert senkit, a környéken csak az élettársa rokonai laktak, amikor pedig az ő szülei jöttek látogatóba, Péter sose hagyta egyedül velük. A telefonját pedig a férfi már az összeköltözésük után eladta. A legcudarabbul azonban nem is vele bánt, hanem a legidősebb gyerekével, az akkor hétéves Rolanddal. Őt folyamatosan csicskáztatta.

Rolandot a környéken többen is látták éjszaka az utcán kódorogni, ez egy idő után már annyira feltűnő volt, hogy Kovácsnénak, a családgondozónak is szóltak. Az erről szóló kérdésre Kovácsné a bíróságon azt mondta, ha bajt látott volna, szigorúbb gondozásba vette volna a gyerekeket, a kódorgásról pedig beszélt Eszterrel, és elmondta neki, hogy ezt nem szabad hagyni.

A két idősebb gyereket közvetlenül a kisfiú kórházba kerülése után vette el a családtól a gyámügy, és helyezték nevelőszülőhöz. A nevelőanya a bíróság előtt azt mondta, a gyerekek azóta sokszor meséltek neki arról, hogyan bántotta őket, az anyjukat és az öccsüket Péter, akitől láthatóan nagyon féltek. Az anyjuk viszont hiányzik nekik. Ehhez hozzátette azt is, hogy az első kapcsolattartásra Eszter egy monoklival jött, amiről azt mondta, elesett a biciklivel. “Ez nem fedi a valóságot, ő bántott engem” – mondta Eszter. Ilyenkor általában azt mondta másoknak, hogy elesett a biciklivel. Volt, aki furcsállta is, hogy a biciklin ez nem látszott.

Csak észrevették volna, ha verték volna őket

A bíró és az ügyész hosszan faggatta a tanúként beidézett védőnőt és a családgondozót, elsősorban arról, hogy a látogatásaik alkalmával látták-e a sérüléseket a gyerekeken. “Csak észrevettem volna” – mondta a védőnő. Ő magyarázatként annyit tett hozzá, hogy Eszterék beköltözős család voltak, akkor ismerték csak meg őket, a tragédiáig pedig mindössze két és fél hónap telt el.

Kovácsnét részletesebben is kifaggatta az ügyész, ezt érdemes szó szerint idézni:

Ügyész: Július 29-én is kint volt, egy héttel a súlyos sérülés előtt.
Kovácsné: Igen.
Ügyész: Akkor látta ezeket a kék foltokat a gyereken?
Kovácsné: Az arcán láttam egy kék foltot, és hámsérüléseket is.
Ügyész: Nem volt feltűnő, hogy ezeket a sérüléseket nem magának okozta? Nem gyanakodott? Kérdezte az anyukát, hogy a gyerek hogyan szerezte a sérüléseket?
Kovácsné: Igen kérdeztem, és mondtam az anyukának, hogy ez csak akkor fordulhat elő, ha a gyereknek fájdalma van.
Ügyész: Az, hogy egy hathónapos gyerek szétcsípi az arcát, nem volt gyanús magának?
Kovácsné: Kiságynak a rácsával ez előfordulhat.
Ügyész: De az anya nem ezt mondta, hanem azt, hogy a gyerek az arcát csipkedi.
Kovácsné: Inkább meggondolatlannak tartottam az anyukát, hogy nem figyelt fel rá, hogy beütötte a kisgyerek az arcát. Nem gondoltam bántalmazásra.
Ügyész: Ki ígérte meg, hogy elviszi orvoshoz?
Kovácsné: Az édesanya.
Ügyész: Ez hihető volt?
Kovácsné: Igen, mert előtte is elvitte.

Gergő azonban még az első oltását is késve kapta meg, a másodikat pedig már sehogy se. A vádirat szerint egyszer látta háziorvos, aki azonnal továbbküldte az ajkai kórházba, oda viszont már nem vitték el, és Kovácsné kérésére sem vitték el a gyereket orvoshoz. Egy hétre rá kómába esett. Azt, hogy ez Péter bántalmazása, vagy más ok miatt követezett-e be, majd a bíró fogja eldönteni, mindenesetre az ügyészség szerint a kisfiú a folyamatos bántalmazás miatt halt meg, és valószínűleg az idősebb gyerekek is ezért viselkednek olyan agresszívan a nevelőszüleiknél, hogy az egyikük egy kisebb vita következtében hasba szúrt ceruzával egy másik gyereket.

A gyámhivatal elmarasztalta a helyi hivatalnokot

A bíróságon elhangzott, hogy a megyei gyámhivatal az eset után vizsgálatot rendelt el, ami elmarasztalta Kovácsnét, amiért nem javasolta még időben, hogy emeljék ki a gyerekeket a családból. A családgondozó figyelmeztetést kapott, de továbbra is a Somló-környéki Feladatellátó Intézmény munkatársa maradt, egy idő után vezető beosztásba is került. Egészen tavaly év végéig az intézménynél dolgozott. Az elmarasztalását firtató kérdésre azt válaszolta, “az embernek van, hogy valamit meg kell tenni, és van, amire van lehetőség. Azt tudni kell, hogy 60-80 gyermeket gondoztunk”.

Megkerestük a devecseri önkormányzatot és a Somló-környéki Feladatellátó Intézményt is, hogy magyarázzák el, hogyan fordulhatott elő az, hogy a gondozás ellenére, a szakemberek szeme láttára olyannyira leépül egy kisgyerek (akár bántalmazás miatt, akár anélkül), hogy végül kómába esik, majd meghal.

Az önkormányzat kérdésünkre azt válaszolta, nem látnak el gyámügyi feladatokat, ezért nincs információjuk az esettel kapcsolatban. A feladatellátó intézmény idén január elsejével a gyermekvédelmi szolgálatokat érintő változások miatt megszűnt. A helyén négy különálló szolgálat jött létre, melyek közül a devecseri illetékességű intézmény vezetője azt közölte, hogy csak január óta vannak állásban, így nem tudnak felvilágosítást adni Gergőék ügyéről.

Megkerestük kérdéseinkkel a megyei gyámhivatalnak helyet adó Veszprém Megyei Kormányhivatalt is, ahol közölték, hogy ők már csak akkor értesültek az esetről, amikor megtörtént a tragédia, a két idősebb testvérről pedig ezután azonnal gondoskodtak. A vizsgálatot firtató kérdésünkre közölték, hogy esetmegbeszélést tartottak, amire azért volt szükség, mert “megállapítást nyert, hogy a jelzőrendszer nem megfelelően működik”. Ezután javaslatot tettek arra, hogy a helyi hivatal indítson fegyelmi felelősségre vonást a családgondozóval szemben, a védőnő tevékenységét szakfelügyelő, a háziorvosét pedig szakfelügyelő főorvos vizsgálja ki. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményről azonban nem számoltak be, így erre újra rákérdeztünk a hivatalnál. Ha elküldik válaszukat, arról beszámolunk.

A családra azonban nem csak a hivatali alkalmazottaknak volt rálátása: Péter nagynénje a közvetlen szomszédban lakott, édesanyja gyakori vendég volt náluk, és Eszter szülei is felkeresték őket az ott töltött idő alatt. “Én tényleg elhittem, hogy a nap volt, hisz 38 fok volt” – mondta Péter édesanyja az égési sérülésekről, Hozzátette, hogy mást nem is tapasztalt.

A szomszédban lakó nagynéninek ugyan feltűnt, hogy ez a magyarázat sántít, de “nem akart beleszólni más életébe”. Egyébként is, reggel korán indult dolgozni, és csak délután jött haza, akkor pedig egyenesen a saját lakásába ment. Eszter szülei több helyről is azt hallották, hogy Péternek volt már bántalmazási ügye, ezért aggódtak is a lányukért, de megelégedtek azzal, hogy a lány azt mondta, minden rendben. Mindezt Péter jelenlétében. A másik közvetlen szomszédot pedig annyira hidegen hagyja, hogy mi történik a mellette lévő romos házban, hogy a kérdésünkre még azt sem tudta megmondani, hogy jelenleg lakik-e benne valaki.

Hiába zaklatta a volt párját, nem csukták börtönbe

Eszter a saját elmondása szerint a gyereke halála után szökött el Pétertől. Azóta egyedül él egy közeli faluban. A két idősebb gyereke továbbra is nevelőszülőknél van, tilos találkoznia vagy bármilyen más módon érintkeznie velük. Szüleivel sem találkozhat, ők ugyanis eltökélték, hogy magukhoz veszik a gyerekeket, ez azonban csak akkor lehetséges, ha megszakítanak minden kapcsolatot a lányukkal, különben a kérvényüket elutasítanák.

Péter egészen a tárgyalás megkezdéséig szabadlábon volt, édesanyjához költözött. Megkérdeztük arról a Veszprémi Törvényszéket, hogy miért nem látták indokoltnak az előzetes letartóztatását, de egyelőre nem válaszoltak.

Az előzetes letartóztatás egyik oka lehet például az, ha a vádlott bizonyítékokat próbál eltüntetni, vagy megpróbálja befolyásolni a tanúkat. Eszter beszámolója szerint a rendőrségi kihallgatások ideje alatt Péter többször is megpróbálta telefonon keresni, az interneten és sms-ben is írt neki. Azt akarta elérni, hogy együtt megbeszéljék, mit mondanak a rendőrségnek. Ahogy fogalmazott: “egyet mondjunk a hatóság előtt”. A nő azt mondta, nem válaszolt neki, de még a tárgyalás napján is attól tartott, hogy Péter rátalál az új lakhelyén.

A férfi előzetes letartóztatását végül a bíró rendelte el a tárgyalás kezdetekkor. Nem azért, mert Eszter tartott tőle, hanem azért, mert nem volt pénze bebuszozni a bíróságra, így lekéste a tárgyalást. Az ítéletig már nem is fogják elengedni, a védője szerint szerencsés esetben csak gondatlanságból elkövetett emberölésért kell majd felelnie, ennek a maximális büntetési tétele öt év. Ha viszont megállapítják a szándékosságot, akár húsz évet is kaphat.