• Az állam tönkretett egy iparágat, hogy a saját maga által szervezett kartellel oldja meg a hulladékkezelést.
• Az eredmények katasztrofálisak, és ez még az állam saját szervezeteinek is föltűnt. Vizsgálatok indultak.
• Másfél éve külön törvénnyel mentettek meg a felelősségre vonás alól egy karcagi cégcsoportot.
  
• Hiába alakították át az intézményeket, most is ugyanúgy mennek a dolgok.
  

A hulladékkezelés minden körülmények között büdös téma, de ami Magyarországon történik vele, az tényleg elképesztő. A „magyar modell” egyik újabb sikersztorija.

Undorító dolgok történtek a hulladékokkal

2011-ben az állam – pontosabban a Fazekas Sándor által vezetett földművelésügyi tárca alá betett, Illés Zoltán által vezetett környezetvédelmi államtitkárság – úgy döntött, hogy elég a piacból, ezért államosították a hulladékkezelést, úgy ahogy van. 

Azelőtt úgy működött a lakossági hulladékkezelés, hogy a szennyező cégek termékdíjat fizettek, és ebből tartottak fenn koordinátorcégeket, amelyek megoldották a hulladék kezelését. Ehhez fontos tudni, hogy a lakossági hulladék gyűjtése egy agyonszabályozott, nem túl jövedelmező dolog (ezért kell támogatni), ezzel szemben az ipari hulladék kezelése hatalmas biznisz.

A 2011-ben egyrészt megszüntették a több koordinátorcéget, és helyettük létrehoztak egy nagy szervezetet, aminek mindent meg kellett volna szerveznie. Ezzel egy időben a háromszorosára emelték a környzetvédelmi termékdíjat, és azt közvetlenül a költségvetésbe folyatták. Tehát nem a hullékot kezelő kisebb cégeket finanszírozták belőle; innentől a cégek nem voltak felelősek a hulladékért, megszűnt a gyártói felelősség.

A létrejövő egyetlen hulladékmonstrum, az akkor létrehozott Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nkft. (OHÜ) közbeszerzéseket írt ki hulladéktípusonként az adott évi öszes hulladékra. (Nem csak a nem jövedelmező lakossági, hanem az ipari hulladék típusokra, szakszóval anyagáramokra is.)

Mint azt már a bevezetéskor sejteni lehetett, a rendszert úgy alkották meg, hogy annak szinte szükségszerű következménye volt a kartellezés. Azaz a piaci szereplők összejátszása, az árak egyeztetése, hogy az üzletfeleik (esetünkben: az állam, tehát a magyar állampolgárok) rosszabbul járjanak, a kartell résztvevői pedig jobban.

Az OHÜ rendszeresen utólag írta ki a pályázatokat 2012-től kezdve, ami azt jelenti, hogy a hulladékos cégeknek mint az őrült kellett gyűjteniük a hulladékot az év nagy részében, anélkül, hogy tudták volna, egyáltalán fizet-e majd valaki támogatást, és ha igen, mennyit. Ráadásul az állami koordinátor olyan nagy csomagokban jelölte meg a begyűjtendő hulladék mennyiségét, hogy nem hogy a kisebb, de még a legnagyobb piaci szereplők is csak szorosan együttműködve, konzorciumokban tudtak indulni a pályázatokon. (Ennek, tehát a késő pályázatoknak és a túl nagy csomagoknak kapacitásbeli okai is voltak, mivel egy behemót állami szervezetnek kellett mindent koordinálnia, szemben a korábbi, inkább piaci alapú rendszerrel. Ha ez valakit a Klikre emlékeztet, az nem véletlen.)

Tétlenül nézte az OHÜ, hogy rendszeresen úgy tettek ajánlatokat cégek, hogy minden pályázatban kijelölt részcsomagra csak 1-1 ajánlat érkezett. Sőt, rendszeresek voltak a szakirodalomban „ajánlatelfojtásos kartellnek” nevezett trükkök, amikor X pályázó olyan csomagokra is pályázik, amiket valójában nem is akar megnyerni, hogy érvényes legyen a pályázat, és aztán időben visszalépjen, hogy csak Y, a valódi, előre kisakkozott győztes nyerjen. Aki pedig kimaradt az összejátszásból, az nagyjából ki is esett a piacról.

Egyszóval a rendszer szinte kikényszerítette a piaci versenyt megölő kartelleket, és az OHÜ egyáltalán nem is lépett fel ezek ellen.

Teljesen nyilvánvaló mutatók tanúskodnak arról, hogy a rendszer hatékonysága nem hogy javult, hanem sokat romlott.

Az újrahasznosítási arány például a magyarországi csomagolási hulladékok esetében egy év alatt 59 százalékról 49 százalékra zuhant,

úgy, hogy most már csak két ország van egész Európában, ahol a magyarnál rosszabb lenne a helyzet (Lengyelország és Málta) – közben Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Írországban viszont 70 százalék felett van ez a mutató.

Hazai körülmények között már-már meglepő, hogy egy állami szerv végzi a munkáját, de a Gazdasági Versenyhivatal éppen ezt tette, amikor 2014 szeptemberében bejelentette, kartellvizsgálatot indít a hulladék-közbeszerzéseken kiemelkedően jól szereplő karcagi vállalat, az Elektronikai Hulladékhasznosító Kft.-vel (E-Hull), illetve annak tulajdonosai egy részével, az Alcufer Kft, a FE-Group Zrt., a Selector Elektronikai Kft. nevű cégekkel szemben.

Éppen ezek a cégek voltak a legnagyobb nyertesei az új rendszerben folyó hulladékgyűjtésnek.

Súlyos összefonódást sejtet, hogy az OHÜ ügyvezetője, Vámosi Oszkár, akit az iparág szétveréséért Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetett ki Fazekas Sándor, maga is az E-Hull tulajdonosai közé tartozó V3 Globe tulajdonosa volt 2012 nyaráig.

Itt érdemes lehet megjegyezni, hogy nem csak a szökésben lévő Kun-Mediátor Marcsika volt karcagi, hanem a mostani kormányba két minisztert is ad a nagykunsági város, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mellett éppen a hulladékgazdálkodást is felügyelő földművelésügyi minisztert, Fazekas Sándort is. Jártak is a városban Orbán Viktorral, éppen az E-Hull telephelyén:

Itt megnézheti (sőt, akár el is olvashatja) Orbán beszédét, amit a 2014-es választások előtt mondott az E-Hull felerészben uniós támogatásból épülő, nemzetgazdasági szempontból kiemelt projektté nyilvánított 3,6 milliárdos karcagi hulladékközpontjában, ahol főleg az újraiparosítás szükségességéről beszélt, és persze arról, hogy „az egész kontinensen, tehát nemcsak Magyarországon, hanem az egész kontinensen a legmodernebb elektromos hulladékhasznosító üzemet fogjuk átadni, amelynek magyar tulajdonosai vannak”:

(Figyeljük meg a miniszterelnök úr mögötti tablón az Alucfer és a FE-Group logóját.)

Szemétség

Ezek után nem lehet meglepő, hogy e magyar tulajdonosok cégeivel szembeni független intézményi fellépés nem maradt adekvát kormánypárti válasz nélkül: a 2014 végén elfogadott költségvetési salátatörvény egyik módosítójában elrejtettek egy olyan rendelkezést,

ami mentesítette a kartellezőket a kartellvád alól.

Ha azt hiszi, hogy ez lehetetlen, és csak a legsúlyosabb banánköztársaságban lenne elképzelhető, hát itt a részlet az elfogadott módosítóból:

Tehát „nem állapítható meg”, és kész. Ezt meg is indokolta a javaslat: azért volt szükség a kartell kartelltelenítésére, mert különben az uniós előírások miatt nem lettek volna érvényesek a pályázatok, így aztán ezek a közbeszerzési eljárások a „jellegüknél fogva igénylik, hogy az abban résztvevő felek - ideértve az állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezetet is - egymással folyamatos konzultációt folytassanak és együttműködjenek”.

Az „együttműködés” ebben az esetben azt is jelenti, hogy sérül a verseny, a cégek pedig drágábban és rosszabb hatékonysággal dolgoznak, de ezzel nem foglalkozik a módosító. Csont nélkül át is ment a parlamenten.

A gőzerővel – még a sokak által értetlenül fogadott „Nem marad köztetek” című köztéri plakátokkal is – a kartellek ellen kampányoló GVH-nak pedig tehetetlenül fel kellett hagynia a vizsgálattal, pedig iparági pletykák szerint a ház- és telephely-kutatások során elég súlyos bizonyítékokat szereztek arra, hogy a cégek valóban kartelleztek, sőt:

nem csak az vizsgálat elején gyanított elektronikai termékeknél, hanem lényegében az összes nagyobb hulladéktípus, így például a műanyag csomagolási hulladék, a gumi- és a facsomagolás esetében is egyeztettek egymással a nagyobb piaci szereplők.

A kartell kiterjedtsége miatt nagy eséllyel büntetőeljárások is indulhattak volna a felelősökkel szemben. A több évnyi kartellezés azonban a módosító nyomán teljesen megtorlatlan maradt, senkit nem vontak felelősségre.

Valami most is nagyon bűzlik

Az OHÜ által koordinált kartell valószínűleg már a kormánynak is ciki volt, ezért a szervezetet meg is szüntették 2014 végére. Pontosabban beolvasztották a szintén az FM alá tartozó Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (OKTF) alá tartozó Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóságba (NHI), ami – még behemótabb szervezetként – átvette az OHÜ feladatait. Elküldték az OHÜ korábban kitüntett vezetőjét, Vámosi Oszkárt is.

Lényegében mégsem változott semmi.

AFP / ELIOT BLONDET

Érdemes például megnézni ezt a közbeszerzési eredményt. A 2015-ös évre vonatkozó, összesen 172 millió forintos fahulladék pályázatot is utólag bírálták el, ahogy a korábbiakat: idén február 20-án jött ki az eredmény, miután ősszel írták ki a pályázatot. Tehát itt is úgy gyűjtötték a hulladékot a cégek egész évben, hogy azt kellene hinnünk, nem is tudták, mi lesz vele – hacsak nem tudták mégis, ami viszont összejátszásra utalna.

A pályázatot 14 részre pontották, amelyekre külön-külön pályázhattak volna a cégek. Ám ha végignézzük, érdekes módon kivétel nélkül mindegyik részhez egyetlen egy ajánlat érkezett csak be. A 14 részen négy cégcsoport osztozott:

• a Fabegyűjtő Konzorcium (Asco Hungaria Kft., MÉH Hulladékgazdálkodási Zrt., Falco Zrt., P & P Budafok Kft.): 1., 2., 3., 8. rész.: 83,2 millió forint.
  
• Alcufer Kft.: 4. rész: 24,4 millió forint.
  
• a „GREEN” Konzorcium (Green Arabona Kft., Mafa Faipari Bt., Zala Hu-Ker Bt.): 6., 9., 11. rész: 44,4 millió forint.
  
• HegyI-BAU Kft. – Éltex Kft.: 13., 14. rész: 20 millió.

Hogy hogyan találták el, hogy pont azokra a csomagokra pályázzanak, amelyiknél egyik másik résztvevő sem, rejtély. (Ebben a pályázatban négy részre, az 5., 7., 10., 12. csomagokra nem érkezett ajánlat, feltehetőleg a vártnál kevesebb begyűjtött a hulladék miatt.)

AFP / DON EMMERT

Vagy ott van a háztartási nagygépek újrahasznosításáról szóló, 89,3 millió forintos pályázat, amit három részre osztottak. Az első két csomagot az Alcufer Kft. vitte, a harmadikat a MÜ-GU Kft., egyiknél sem volt ajánlat a győztes ajánlaton kívül. Néhol vannak olyan csomagok, ahol több ajánlat is volt, például ennél a 182,8 milliós ólomakkumulátor-pályázatnál, de azért itt is ellenajánlat nélkül vitt pár csomagot az FE-Group.

A hűtőgépekről szóló, egy csomagban 393,6 milliós közbeszerzést, ahogy a kombinált elektronikai hulladékokról szóló 622,5 milliósat pedig az FE-Group, az Alcufer és még néhány cég tulajdonában álló karcagi E-Hull nyerte, ellenajánlat nélkül. Szintén csak E-Hull-tag cégek nyertek ezen a 287,6 milliós képmegjelenítős pályázaton: az FE-Group és a 2014-es kartellvizsgálatban szinten szereplő Selector. Nem nagyon volt ellenajánlat például ennél az 1,16 milliárdos papír csomagolási pályázatnál sem, ahol 8 részen osztott két cégcsoport.

A csomagok tehát nem lettek kisebbek, az iparági szereplőknek továbbra is együtt kell működniük, hogy labdába tudjanak rúgni – mivel ismerik egymást, ez valószínűleg nem is nehéz –, és a jelek szerint továbbra is ugyanaz a karcagi cégcsoport nyeri a legjobb pályázatokat a karcagi miniszter által koordinált rendszerben, amelyiket korábban az eldugott törvénymódosítással megmenekítettek a felelősségre vonás elől.