• Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20-30 év múlva, az alighanem nem mond igazat. Ha viszont csak annyit állít, hogy a világunk alapjaiban fog felfordulni, akkor valószínűleg nem téved olyan nagyot.
  
• Az emberiség történetét végigkísérte az állandó fejlődés tudata, de ami az elmúlt pár évtizedben történt és főleg ami a következő pár évtizedben jöhet, az a léptékét tekintve egy egészen új minőség: az egészségügytől az oktatásig, a gazdaságtól a munkaerőpiacon át a mezőgazdaságig és a magánéletig nincs olyan terület, amit ne szabnának át alapjaiban a közeljövő fejlesztései.
  
• Erről írt könyvet Alec Ross, aki a 2009 és 2013 közötti amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton vezető innovációs tanácsadója volt.
• Ross két dolgot tekint át könyvében: milyen változások történnek éppen, és mi kell ahhoz, hogy egy társadalom sikerrel vegye ezeket a kihívásokat és alkalmazkodjon az új világhoz.
  

Alec Ross idén februárban megjelent könyve, az Industries of the Future azt veszi sorra, hogyan fog megváltozni az általunk ismert világ. Ráadásul évtizedeken belül.

Ross előbb Barack Obama tech-ügyekre szakosodott kampánytanácsadója volt a 2008-as választásoknál, majd az Obamától vereséget szenvedő, külügyminiszternek kinevezett Hillary Clinton innovációért felelős vezető tanácsadója lett. Úgy, hogy ezt a posztot külön neki hozták létre.

Saját elmondása szerint is elnagyolt könyvet akart írni, amivel az volt a célja, hogy a techügyeket nem követő, de újságokat, könyveket olvasó amerikaiaknak segítsen megérteni, mekkora változás előtt áll a világuk.

Ez sikerült is, az Industries of the Future sok szempontból tényleg felületes és egyáltalán nem kritikai könyv. De még így is fontos írás: Ross ugyanis rengeteg vezető politikussal és cégvezérrel beszélt a világ minden tájáról, ráadásul jó esély van rá, hogy egy esetleges Clinton-kormány mellett is fontos szerep juthatna neki. Könyve ezért elég pontos lenyomata annak, hogy azok, akik a következő évtizedekben a világgazdaság fontos szereplői lehetnek, mit mondanak most arról, hogyan lehet sikeresnek maradni a század első felében.

Új világ hajnala

Ross egyik fő állítása, hogy valójában fogalmunk sincs, mi vár most ránk. Ott tart a világ a robottechnológiában, mint 20 éve tartott az internettel. Ahogy a betárcsázós modemek korában sem gondolta még senki, hogy kicsit több mint egy évtizeden belül havonta hatmilliárd órányi videót fogunk streamelni egy Youtube nevű szolgáltatással, ugyanígy nem tudjuk most még pontosan felmérni, hogyan is fognak kinézni a mindennapjaink pár évtizeden belül.

Könyve két részből áll: előbb összefoglalja, hogy mik azok a jelenleg is zajló iparági és technológiai változtatások, melyek felforgatják majd az életünket, utána pedig azt veszi sorra, hogy ebben a megváltozott világban milyen társadalmaknak lesz esélye a sikerre.

Ugyan könyvének második fele jóval izgalmasabb, de nem lehet megspórolni, hogy ne szaladjunk át a legfontosabb változásokon. Ezekről a témákról külön-külön könyvek születnek, mi is több cikkben foglalkoztunk már velük és biztos fogunk is még, Ross is teljes fejezeteket szentelt nekik. Mi most csak a legfontosabb momentumokra koncentrálva soroljuk fel ezeket.

• Jönnek a robotok
  

A következő évtizedeket leginkább formáló változás a robottechnológia térhódítása lesz. Ebben ma már nincs vita a jövővel foglalkozó kutatók között. Az már nagyobb kérdés, hogy hogyan fogja ez átalakítani a világunkat. A pesszimistább és optimistább nézetekről korábban részletesen írtunk már.

Ezekre a kérdésekre Rossnak sincsenek biztos válaszai, de annyit azért mer állítani, hogy a robotok megjelenésének lesz jó pár nyertese és rengeteg vesztese is.

Nyertesek lehetnek például azok az országok, melyek időben kapcsoltak, és ráálltak már a robotfejlesztésekre. Az Egyesült Államok mellett Japán, Dél-Korea és Németország is ilyen. Az elég gyorsan reagáló országok ugyanis képesek lesznek exportra termelni majd akkor, amikor a világ minden táján elterjed majd a robothasználat és nagyon megugrik a kereslet.

A robotok alkalmazásának lesz egy rakás előnye: kevesebb munkahelyi és közlekedési baleset, biztonságosabb műtétek és sok, most még alig elképzelhető új lehetőség: néma emberek szólalhatnak majd meg, mozgássérült emberek járhatnak majd újra. Jönnek az ápolórobotok is, olyan idős és beteg emberek kaphatnak majd segítséget, akiknek ez eddig nem, vagy csak korlátozott mértékben jutott.

De ez csak a történet egyik oldala: világszerte több tíz-meg százmillió ember veszítheti el a munkáját, már a belátható, szűk közeljövőben is. És ez a válság érinteni fogja azokat a fejlett országokat is, melyeknek a középosztálya a legnagyobb nyertese volt a globalizáció legutóbbi hullámának: oxfordi kutatók nemrég 700 foglalkozástípust vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, és arra jutottak, hogy ezeknek több mint a fele tűnhet el két évtizeden belül.

A vezeték nélküli autóktól a fodrászatokon át az ápolókig, a pincérekig, az üzemekben dolgozó munkásokig, a tanároktól a postásokon át a tolmácsokig, alig van terület, amit ne érinthetne a robotok érkezése.

• Gének, biológia, tudomány
  

A genomika terjedésével, a személyi géntérképek megfizethetővé válásával párhuzamosan eddig halálosnak számító betegségek lesznek megelőzhetőek, hosszabb ideig fogunk élni, sokkal több döntési lehetőségünk és információnk lesz saját egészségünkkel kapcsolatban.

Eleinte persze ez is csak a gazdag kevesek kiváltsága lesz, de idővel előrehaladva Ross szerint egyre több ember számára elérhetővé válik ez a tudás:

a genomikának nagyobb hatása lesz az egészségünkre, mint bármelyik XX. századi találmánynak.

És ez lehet a következő évtizedek legnagyobb üzleti húzása is. A genomika 2013-ban 11 milliárd dolláros piac volt, azóta viszont elképesztő robbanás indult be. Ott tart most a történet, mint ahol az e-kereskedelem és az internet tartott a kilencvenes évek első felében. Nem véletlen, hogy a genomikában óriási anyagi és infrastrukturális erőforrásokkal beszálló kínaiak is ezt hozzák fel leggyakrabban példaként.

Ross több vezető kínai üzletemberrel is beszélt, akik mind azzal érveltek, hogy az Egyesült Államok elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági dominanciája abból fakadt, hogy ők ismerték fel elsőnek a lehetőséget az internet kereskedelmi platformmá alakításában és a folyamat élére álltak. A kínai üzleti elitben sokan látják úgy, hogy a genomika a következő sokezer milliárdos iparág, és ennek most ők akarnak az alakítói lenni.

• Minden összekötve mindennel
  

A dolgok internete lesz a következő tényező, ami alapjaiban forgatja majd fel életünket: szép lassan és szinte észrevétlenül, de környezetünkben minden tárgy alkalmas lesz arra, hogy online legyen és kommunikáljanak egymással. Becslések szerint 2015 és 2020 között az internetre kötött tárgyak száma 16 milliárdról 40 milliárdra nő majd, a dolgok internete 19 billió dolláros üzlet lesz.

A növekedést négy terület hajtja: az internetre kötött autók, amikből 23 millió volt forgalomban 2015-ben és 152 millió lehet majd 2020-ban. Másrészt a hordozható technológiák, melyek terjedése egyelőre éves szinten duplázódik. A harmadik a háztartási eszközök internetre kerülése: a hőszabályozástól a riasztón át a tévéig minden egy egységes otthoni netes rendszerbe kapcsolható össze. A negyedik terület pedig az ipari alkalmazás: éves szinten 2-5 százalékos csökkenés várható a termelési költségekben csak attól, hogy algoritmus szabályozza majd a fűtést, az áramfogyasztást és így tovább.

A dolgok internetének akad egy komoly árnyoldala is: egész életünk sokkal jobban ki lesz szolgáltatva a hackereknek. A tavalyi sztori, hogy hogyan törték fel a Samsung okoshűtőit, elsőre persze viccesen hangzik, de valójában ijesztő irányokba mutat: a nagyon közeli jövőben ártalmatlannak gondolt háztartási eszközeink válhatnak botnetek elemévé, és tudtunkon kívül konyhánk egy kormányzati szervek ellen indított cybertámadás színtere lehet majd.

• Új frontok
  

Épp ezért is, a közeljövő másik óriási üzleti piaca a cybervédelem lesz. A világ vezető hatalmai tízezer szám fognak cyberbiztonsággal foglalkozó szakembereket alkalmazni, a különféle védekező technológiák piaca pedig óriási robbanás előtt áll. Ha valaki jól fizető állást szeretne magának a jövőben, ez egy olyan irány, amerre érdemes most továbbtanulni.

Egy finn cyberbiztonsági szakértő, Mikko Hypponen arról beszélt Rossnak, hogy a védelmi ipar akkora váltás előtt áll most, mint amekkora a második világháború után ment végbe. Alapvetően változnak meg az eszközök, a módszerek és alapvetően változik meg a világ is:

"Kevesebb mint tíz országnak van nukleáris hadereje. De elméletben bármelyik országnak lehet cyberhadereje."

• Búcsú a magánélettől
  

A hadiiparon kívül a személyes biztonság védelmére épülő ipar is komolyan terjeszkedhet majd. Egy átlagos amerikairól jelenleg 75 ezer adategységnyi információ van magánvállalkozások birtokában. És ez a szám még semmi ahhoz képest, ami majd ezután jön. Az interneten lehet óvatosnak lenni ugyan, de a teljesen láthatatlanságot nagyon kevés ember tudja csak megvalósítani.

A fiatalabb esetében még durvább a helyzet: a mai gyerekek úgy nőnek fel, hogy állandóan online vannak, mindig elérhetőek, folyamatosan nyomokat hagynak. A szülőknek előbb kell felvilágosító beszélgetést folytatniuk gyerekeikkel arról, hogy mindennek, amit a neten tesznek, nyoma marad és hogy vigyázzanak a személyes információikra, mint a szexről.

Ebben a világban a magánszféra védelméért küzdeni Ross szerint ugyan szép, de lehet hogy hiábavaló tett. Egyre több privacy-szakértő beszél arról, hogy a magánszféra XX. századi fogalmát fel kéne adnunk, mert egyszerűen fenntarthatatlan elvárásokat tartalmaz. Új normák fognak hamarosan kialakulni, melyben sokkal kisebb tere lesz annak, hogy mi mit akarunk és mit nem akarunk magunkról megosztani a világgal.

Az adataink hozzáférhetetlenségének hangoztatása helyett inkább a megfelelő használatra kell koncentrálni, nem úgy tenni, mintha nem lenne elérhető rólunk rengeteg információ, hanem szabályozni azt, hogy azokat ki tárolhatja, ki értékesítheti és így tovább.

• Az adat lesz az új nyersanyag
  

A big data forradalma alapjaiban alakíthatja át a mezőgazdaságot éppúgy, mint az egészségügyet, csak hogy két egymástól messzebb fekvő szektort említsünk. Ennek óriási gazdasági hatása is lesz, teljes iparágakat fog felszámolni, hogy másokat teremtsen a helyettük-

Arról jelenleg még izgalmas vita zajlik, hogy a big data elterjedése vajon még centralizáltabb és monopolizáltabb gazdasági felálláshoz vezet-e majd, aminek köszönhetően a Szilícium-völgy techcégei egész iparágakat vásárolhatnak majd fel, egy adatgazdálkodásra épülő új gazdasági világbirodalmat megteremtve így, vagy éppen ellenkezőleg, a big data nyersanyaggá válása világszerte könnyíti majd meg új szereplők belépését és felemelkedését.

Ross maga az optimistább táborba tartozik, szerinte a globalizáció küszöbön álló következő szakasza földrajzilag jóval szétterítettebb lesz, mint a legutóbbi nagy hullám, ami az internet robbanásakor egy pár tucat négyzetkilométernyi zónát tett a világgazdaság innovációért felelős központjává az Egyesült Államokban.

Ki lesz a nyertes?

Ettől még a siker nem fog senkinek az ölébe hullani, sőt, a következő időszak épp arról is szólhat majd, hogy nagy múltú, komoly befolyással és infrastruktúrával rendelkező szereplők buknak majd el, mert nem alkalmazkodtak elég gyorsan a változásokhoz.

És hogy mi kell a sikerhez?

A XX. század második felének alapvető politikai törésvonala a jobb- és a baloldal között húzódott. Ross szerint a XXI. század a nyitottság és a bezárkozás közötti törésről fog szólni.

Az egyre globálisabbá váló világgazdaságban, a nemzethatárokat még inkább elmosó változások közben azok az országok profitálhatnak a legtöbbet, melyek vevők erre a nyitottságra.

Ross, miközben éveken át Clinton külügyminisztert kísérte, a világ számos vezető politikusát kérdezte meg arról, mit éltek meg a legnagyobb változásnak az elmúlt 15 évben. És a válasz szinte mindig ugyanaz volt: az irányítás elvesztésének érzését.

Az internet korábban nem tapasztalt módon kötötte össze az embereket, az információ teljesen újszerű módon áramlik emberek százmilliói között, ezzel pedig évszázadok óta működő, hierarchizált struktúrák borulnak fel.

Nem a control freak politikusoknak kedvez a XXI. század

- mondja erről Ross, aki szerint persze nem arra gondol, hogy a jövőben lesznek majd teljesen nyitott és tökéletesen zárt társadalmak (még ha Észak-Korea nem is áll ettől messze), az egyedi történelmi, a földrajzi és társadalmi sajátosságok alapján különféle keverékeiről beszél a gazdasági és társadalmi nyitottságnak.

De szerinte minden jel arra utal, hogy azok az országok, melyek a nyitottabb modell felé mozdulnak el, adhatnak majd helyet azoknak az iparágaknak, amik a jövőt formálják. Ezért is nagy kérdés, hogy mi lesz például Kínával, ami jelenleg az egész világgazdaság egyik hajtómotorja, de ahol a termelés egy jelentős része éppen a robotokkal könnyen kiváltható, olcsó munkaerőre épül. És amiről Ross nem is mond túl sokat a könyvében.

És hogy mit jelent ez a sokat emlegetett nyitottság? Egyrészt persze gazdasági nyitottságot: olyan gazdaságot, ami támogatja a vállalkozásokat, az innovációt, teret ad az egyéni kezdeményezéseknek. Ehhez szükséges a politikai nyitottság is, egy olyan kormányzat, ami nem szabályozza túl az életet, és nem diszkriminálja a társadalom egyetlen rétegét sem. Végül pedig beszél Ross kulturális nyitottságról is: szerinte be kell látni, hogy a XXI. században az az ország lehet sikeres, ahova a világ minden részéről várják és szívesen fogadják az embereket, és bátorítják őket, hogy náluk valósítsák meg ötleteiket.

Legalább ennyire fontos az is, hogy a társadalom elősegítse a nők munkába állását és Ross kitér arra is, hogy fontos, ne legyenek indokolatlan akadályok a fiatalok előremenetele előtt. A 44 éves Rosst mindig megdöbbenti, hogy míg a Szilícium-völgyben általában ő a legidősebb egy tárgyalóteremben, addig Európában általában ő a legfiatalabb. Nem arról van szó, hogy bárkinek a kompetenciáját automatikusan meghatározná a kora, de mégis van összefüggés Ross szerint aközött, hogy stagnál a francia meg a mediterrán országok gazdasága, és hogy ezekben az országokban kell a legtöbbet várnia a fiataloknak arra, hogy egy vállalaton belül tényleges döntési pozícióba kerüljenek.

Észtek és fehéroroszok

Az egyes országok geopolitikai helyzete, sajátos története nagyban befolyásolja, miféle nyitottságot vagy zártságot építenek ki társadalmukban, hogyan állnak a külvilág és az innováció felé. Nincsenek tisztán fekete vagy fehér helyzetek, egyedi történetek vannak, de Ross szerint így is látszódik, mikor válik egy ország sikeressé.

Észtország példáján keresztül mutatja meg, hogyan válhatott a XX. században hányatott sorsú, szovjet befolyás alatt álló ország mára a világ egyik leginnonvatívabb szereplőjévé. A kilencvenes évek elején még óriási nyersanyaghiánnyal, inflációval, szegénységgel küzdő ország politikai elitje bele mert vágni olyan reformokba, ami a vállalatokat válaszút elé állította: vagy az innováció útjára lépnek, vagy végük van.

Ez a szemlélet pedig az évek alatt mindent áthatott: miközben 1998-ra (!) minden észt iskolában elérhető volt az internet, az ország gazdaságának minden szektorát bekötötték a világgazdaságba, a kilencvenes évek második felében több külföldi tőke áramlott Észtországba, mint bármelyik kelet-közép-európai államba. (Az észt gazdasági-poltikai változásokról korábban mi is részletesen írtunk.)

Az észt példával szemben Ross Fehéroroszországot hozza ellenpéldának. A két posztszovjet ország gazdasága szinte ugyanott állt a kilencvenes években, de teljesen más utat jártak be. Lukasenko 1994-es hatalomra kerülése óta Fehéroroszország teljesen bezárkozott, az országban alig vannak nem állami vállalatok, gyakorlatilag nincs külkereskedelem, az ipari vállalatok 40 százaléka, a mezőgazdasági vállalatok 60 százaléka folyamatosan veszteséget termel.

A fehérorosz államosított tervgazdaság és a teljesen online szerveződő észt modell szembeállítása persze hatásvadász eszköz, de arra jó, hogy Ross aláhúzza vele mondanivalóját: Észtország, ahol minden online működik, öt perc bejegyezni egy céget, alacsonyak az adók, alig van papírmunka, alighanem sokkal könnyebben és sikeresebben fog megbírkozni a XXI. század kihívásaival, mint egy ország, ahol még mindig az elnök fogalmatlan rokonait ültetik a legnagyobb állami cégek élére.

A bezárkozás miatt lemaradó országokra Ross másik példája Oroszország. Részletesen idéz egy tárgyalást, amit Dmitrij Perskovval, Putyin gyanúsan gazdagodó szóvivőjével folytattak, arról, hogy hogyan lehet az internetet korrupcióellenes célokra felhasználni. De ezt a témát csak Rossék erőltették, Peskov szerint ugyanis az internetezők azok, akik valójában korruptak. Majd a szóvivő azzal folytatta, hogy kutatások igazolták, hogy aki internetezik, az mentálisan sérült lesz, és elfelejti, hogyan kell használni egy tollat.

Ez persze csak egy apró példa, de jól szimbolizálja az orosz politika paranoiáját és bezárkozását a külvilággal szemben. Ami hatalmas versenyhátrányt jelenthet nekik a következő években: Ross szerint a most következő korszakban minden olyan ország bukásra van ítélve, amelyik a külső világot ellenségként szemléli.

Az oktatás a lényeg

Észtországban ráadásul a gazdasági hasznot tudatosan forgatják vissza az ország jövőjébe: GDP-arányosan többet költenek például általános iskolai oktatásra, mint az USA vagy Nagy-Britannia. És már az első évtől kezdve tananyag a programozás. Erről az ország elnöke, Toomas Hendrik Ilves beszélt Rossnak. Mint mondta,

úgy akarták átalakítani az ország oktatási rendszerét, hogy olyan emberek kerüljenek ki belőle, akik egy robotizált, automatizált világban szükséges képességek birtokában vannak.

Ilves szerint a közeljövőben a kis országoknak is lehetősége lesz, hogy nagyobb szeletet hasítsanak a világgazdaságból. A robotok terjedése miatt ugyanis rengeteg munkát nem emberek fognak majd ellátni, a megfelelő technikai felszereltséggel és tudással így kisebb emberi erőforrással lehet majd nagyobb termelékenységet elérni.

Nem meglepő, hogy a sikeres országokhoz vezető másik kritérium, amit Ross gyakran felemleget könyvében, az oktatás. Méghozzá rendesen finanszírozott, a jelen kihívásaira választ kínáló oktatás. Ahol a tananyagban, főleg egy olyan kis ország esetében, mint Észtország, hangsúlyos az idegennyelvek oktatása és legalább ennyire hangsúlyos a programozás oktatása is.

De ezt mesélte el Rossnak több amerikai cégvezető is, amikor arról beszéltek, hogyan nevelik gyereküket. Alapelv, hogy nagyon fiatal koruktól kezdve két idegennyelvet kell megtanulniuk: egy tradicionális nyelvet, legyen az akár a spanyol, akár a mandarin, és egy programnyelvet.

A Twitter vezetője, Jack Dorsey és a Google éléről Eric Schmidt is arról beszélt Rossnak, hogy ez akkor is hasznos, ha nem is lesz valakiből programozó. Viszont segít egy újfajta gondolkodási mód elsajátítására, és olyan absztrakt, analitikus gondolkodásra ösztönöz, ami bármilyen probléma megoldásakor jól jön majd.

Bezársz, véged

Az elmúlt évtizedek a fejlődő országok felemelkedéséről szóltak: Kína, India, Indonézia, Brazília gazdasága indult be, törésekkel és hatalmas hullámvölgyekkel ugyan, de nagyon látványosan, és ennek köszönhetően több száz millió ember emelkedett ki a szegénységből.

A világgazdaságban tapasztalt hangsúlyeltolódás pedig vélhetően a következő évtizedekben is folytatódni fog. Ross pedig teljes magabiztossággal állítja azt, hogy ennek azok az országok lehetnek az alakítói, melyek a leginkább nyitnak. Gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is. A teljesen globálissá vált világban a képzett munkaerő, az innováció és a tőke oda fog áramlani, ahol nincs nyelvi, kulturális és gazdasági akadálya a befektetésnek. A bezáródó országokra viszont lemaradás és hanyatlás vár.

Ross könyve pont olyan, mint amit Hillary Clinton egyik vezető tanácsadójától várnánk: úgy ír a következő évtizedek várható ipari fordulatairól, hogy közben szinte egyáltalán nem fordít figyelmet a világban tapasztalt egyenlőtlenségek történeti okaira vagy a nagyhatalmak szerepére. Gazdaságtörténetnek vagy globalizációelméletnek az Industries of the Future nagyon kevés, ha viszont valakit az érdekel, hogy hogyan látja a közeljövő iparági fordulatait valaki, aki munkája révén rengeteg releváns szereplővel beszélhetett, akkor érdemes elolvasni a könyvet.